NAPI EVANGÉLIUM ÉS ELMÉLKEDÉS

Kedves Barátaim!

Nehezen írom meg ezt a levelet, mert a szívem még tele van fájdalommal, de mivel közölnöm kell veletek, így megteszem most és nem húzom az időt.

Ma, augusztus 19.-én, Bárkányi Ernő atya kérésére, az érsek atya áthelyezett a Barátok templomából Kunbajára. Holnaptól már így nem vagyok a Barátok templomának káplánja.

Nagyon sajnálom, hogy így kell egy rövid levélben elbúcsúzzak tőletek, akikkel majd három évig rendszeresen találkoztunk. Nagyon fogtok hiányozni, a mosolygós arcotok, a kedves szavaitok.

Jók legyetek és vigyázzatok egymásra.

Szeretettel, István atya


Augusztus 19. Szerda

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: "Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!

Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Isten, ingyen kínálja fel kegyelmét mindnyájunknak. A ma olvasott példabeszédben Jézus a mennyek országáról tanít. Isten a szőlősgazda, aki kimegy reggel korán és munkásokat keres szőlőjébe, felfogadja a munkásokat, megegyezik a bérben is, majd többször kimegy, mindig szüksége van új és új munkásokra, és ezért a napszak több időpontjában újra és újra hív munkásokat. Amikor beesteledik, az utolsókkal kezdi a gazda és adja a bért, ugyan annyit az utolsónak mint az elsőnek, ezért az elsők zúgolódnak, hogy igazságtalan amiért ők akik egész nap a nap hevében dolgoztak, míg voltak akik csak egy órát dolgoztak.

Isten is folyamatosan hív munkásokat szőlőjébe, hív fiatalokat akik egész életükben megtartják hitüket, megküzdenek érte, majd hív olyanokat is akik mér az élet több területét megjárták, majd életük delén ismerték fel Isten hívását, de van aki élete utolsó perceiben, talán pont a halálos ágyán ismeri fel. Mindenki ugyan annyi fizetséget kap, az örök életet. Miért is irigyelnénk a másik embertől, hogy ők is elnyerik, hiszen sem többet sem kevesebbet nem kaphatunk. Isten irgalmas és igazságos egyben.

Elmélkedés utáni fohász

Irányítsd és szenteld meg, vezesd és kormányozd, Urunk, Istenünk, ég és föld Királya, a mai napon szívünket és testünket, érzékeinket, szavainkat és tetteinket törvényeid és parancsaid teljesítésének útján, hogy segítségeddel épek és szabadok maradjunk most és mindörökre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 18. Kedd

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: "Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és így szólt: "Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." Ekkor Péter megkérdezte: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: "Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők."

Mt 19,23-30

Elmélkedés

Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába, mondja Jézus tanítványainak, akik értetlenül hallgatják. A mennyek országába embernek bejutni lehetetlen, de ami az embernek lehetetlen az Istennek lehetséges. Nem biztos, hogy arra kell összpontosítunk mindenáron, hogy a mennybe jussunk, mert emberi erőből ez lehetetlen, úgy tűnne mintha csak érdekből tennénk jót, érdekből, hogy cserébe elnyerhessük az örök életet. Ezzel szemben vágyjunk rá, és ahogy a gazdag ifjú is kérdezte Jézustól, és ő azt mondta tartsd meg a parancsokat és üdvözülsz, így hallgassunk Jézusra és kövessük őt. A többit pedig bízzuk teremtő és gondviselő Istenünkre.

Elmélkedés utáni fohász

Növeld bennünk, Istenünk, a beléd vetett hitet. Add, hogy tökéletes legyen ajkunkon dicséreted, és hozzon mindenkor mennyei gyümölcsöket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 17. Hétfő

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" Jézus így válaszolt neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!" Az ifjú tovább kérdezte: "Melyeket?" Jézus felsorolta: "Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!" Az ifjú erre kijelentette: "Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?" Jézus így felelt: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!" Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.

Mt 19,16-22

Elmélkedés

Mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre? Ez egy nagyon fontos kérdés, ezt teszi fel a mai evangéliumban ez a gazdag ifjú és ezt teszi. Jézus egyszerűen válaszol, tartsd meg a parancsokat. Nincs valami amit ha külön megteszek akkor megkapom a belépőt az örök életre, azt nem lehet megvásárolni. A parancsok megtartása az az alap, hiszen, Jézus ezzel kezdi, ezt meg kell tenni, de a fiú többre vágyik, hiszen azt mondja ezt mind megtartom ifjú korom óta, ezért is kedveli meg Jézus, hogy végre valami aki gyermekkorától megtartja. Ha tökéletes akarsz lenni, ha nem csak a minimumra törekszel, akkor add el amid van oszd szét a szegények közt és kövess, hát, ez már sokkal nehezebb. Nem könnyű a parancsokat sem mind megtartani, de mégis amikor a vagyon feladásáról beszél Jézus, a fiú szomorúan távozik, mert nagy vagyona volt. Meg volt benne a vágy a tökéletesség felé, de ezért nem tudta meghozni az áldozatot.

Mi is gyakran tudjuk mit kell tenni, de mégsem sikerül mindig a jót megtenni, mert a jót választani mindig nehezebb.

Elmélkedés utáni fohász

Istenünk, te az emberekre bíztad a földet, hogy őrizzük és gondosan műveljük; te alkottad a Napot, hogy javunkat szolgálja. Add, hogy a mai napon kegyelmed adományából hűségesen munkálkodjunk a te dicsőségedre és embertársaink javára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 16. Évközi 20. Vasárnap

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: "Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus kijelentette: "Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: "Uram, segíts rajtam!" Ő így válaszolt: "Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!" Mire az asszony: "Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: "Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban az órában.

Mt 15,21-28

Elmélkedés

Egy édesanya kitartó és állhatatos imáját, kérését halljuk, gyermekéért.

Isten országába való meghívás, csak a választott népé, vagy mindenkié?Azt hiszem, napjainkban ez már nem is kérdés, nem úgy mint Jézus idejében.

Több alkalommal olvassuk az evangéliumokban, hogy Jézus összetűzésbe kerül a farizeusokkal és írástudókkal, mert vámosokkal, bűnösökkel érintkezik, náluk étkezik, esetleg velük beszél és meg is gyógyítja őket. Igaz, hogy ők nem fogadták el Jézust mint Messiást, de azt sem akarták, hogy máshoz menjen. Ezeket a tanításokat már ismerjük, ezért megszoktuk, elfogadtuk, ezért is állunk olyan értetlenül a mai evangélium előtt, mert ma azt olvassuk, hogy egy asszony, egy édesanya könyörög, hogy Jézus gyógyítsa meg gyermekét akit kegyetlenül gyötör a gonosz, de Jézus meg sem áll, nem is reagál az kérésre, szóra sem méltatta olvastuk az evangéliumban. Mivel az asszony nem hagyja abba, ezért Jézus azt mondja, hogy ő nem értük jött, nem a pogányok megtérítéséért, hanem azért, hogy Izrael eltévedt juhait visszavezesse.

Felfigyelhetünk a mai evangéliumban arra is, hogy Jézus eleinte hallgat, és csak akkor szólal meg amikor már a tanítványok mennek oda hozzá és mondják, hogy zavarja őket, hogy az asszony kiabál utánuk. Nekik terhükre volt az asszony folyamatos kiáltozása. Arra nem gondoltak, hogy hányszor védte meg őket Jézus a farizeusoktól, írástudóktól, és néha egymástól is. Most viszont, mintha féltenék a Jézussal meglévő barátságukat, mintha félnének osztozni rajta másokkal.

De, Jézus nem csak őket hívta hanem sokakat, volt aki igent mondott, volt aki nemet erre a meghívásra. Jézus nem valószínű, hogy úgy képzelte el az őt követők közösségét mint egy elit csoportot, egy belterjes imaközösséget, ahol már senkinek sincs hely, mert Jézus folyamatosan hív, és folyamatosan mondanak igent is ennek a hívásnak.

A mai olvasmányban, Izajás próféta arról jövendöl, hogy Isten nem csak a választott népet hívja, hanem mindenkit hív az ő szent hegyéhez szeretne vezetni. "Mert házam minden nép számára az imádság háza lesz."

Pál apostol is a rómaiakhoz írt levelében a pogányokhoz szól, hogy szeretné őket elvezetni az üdvösségre, és hogy majd az ő megtérésük olyan lesz mint az elvetett mag, belőlük és példájukból fognak új megtérések születni.

Ha, mindezeknek a fényében nézzük a mai evangéliumot, akkor kicsit másképpen értelmezhetjük Jézus cselekedeteit és három fontos tanítást tudunk megkülönböztetni.

1.A kitartó ima, és kitartó kérés. Jézus először az asszony kérését szóra sem méltatta, vagyis nézhetjük úgy is, hogy hányszor kérünk mi is, hányszor imádkozunk mi is, de mintha Isten szóra sem méltatna, nem mond semmit, csak hallgat. Hányan vannak, akik két-három ima után ha nincs semmi válasz Istentől, megharagszanak, hogy akkor ők többet nem fognak imádkozni. Az asszony mégis mit csinál amikor semmi reakciót nem tapasztal Jézustól, közelebb megy és még hangosabban imádkozik. Vagyis, nekünk is ilyenkor nem abbahagyni kéne az imát, hanem még erősebben és kitartóbban kérni.

2. A második gondolat az, hogy Isten nem személyválogató, vagyis nem mondhatjuk azt, hogy engem nem szeret, ezért nem hallgat meg, a másikat viszont szereti. Az édesanya, amikor Jézus megtagadja gyermekétől a gyógyulást, nem kullog el sértődötten, hanem odaborul Jézus lábához és még buzgóbban kér, egészen addig a pillanatig, míg Jézus nem mondja azt, hogy: "Asszony! Nagy a te hited, legyen úgy amint szeretnéd." Lehet, hogy Isten csak próbára tesz, kitartó vagy az imában akkor is amikor úgy tűnik senki nem hallgat meg?

3. Végül, egy harmadik gondolat, hogy Isten jósága végtelen, ha nekem ad, adhat másnak is , vagy ha másnak ad, még nekem is jut, tehát nem kell irigyeljem a másiktól Isten szeretetét, figyelmét, kegyelmét, jut mindenkinek.

Te, kiért, és miért szoktál imádkozni?

Kétségbe szoktál e esni amikor úgy tűnik Isten mintha nem hallgatna meg rögtön?

Legyen a héten ez az édesanya a mi példaképünk a kitartó és állhatatos imában.

Elmélkedés utáni fohász

Istenünk, te mennyei kincseket készítettél azoknak, akik szeretnek téged. Adj szívünkbe irántad buzgó szeretetet, hogy mindenben és mindennél jobban szeressünk, és elnyerjük ígéreteidet, amelyek minden vágyunkat felülmúlják. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 15. Szombat. Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"


Mária megszólalt:
"Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

Elmélkedés

Ma, az Egyház, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételét ünnepli, amit Nagyboldogasszony ünnepeként is ismerünk.

A Mária ünnepek átszövik az egyházi évet, a fogantatástól, a találkozáson át egészen az elszenderedés majd mennybe vételig.

A mai ünnep, azt a dogmát ünnepli miszerint Mária nem úgy halt meg, mint akárki közülünk, az ő testét nem érte romlás, mert ő felvétetett a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől. Szűz Mária menybevételének a dogmáját 1950 november 1.-én hirdette ki XII. Piusz pápa, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli konstitúciójával. Az ünnep meglétéről viszont már a VII. századtól tanúskodnak írások, emlékek, hivatalossá viszont 847 ben IV. Leó pápa tette hivatalossá.

Magyarországon, Szent István király avatta ünneppé Nagyboldogasszony napját. Az államalapító király, minden évben augusztus 15.-re hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, hogy törvénykezést tartson. Élete vége felé, már betegen, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038 ban ezen a napon halt meg. A felajánlás nyomán a magyar közjogban is érvényesült a Regnum Marianum eszme, amely szerint Magyarország Mária országa, így a magyar államiság a kezdetektől összefonódik a Mária kultusszal.

Szűz Mária ünnepeiben látjuk, hogy ő hatható közbenjáró és élete minden pillanatban példa is mindannyiunk számára testi és lelki tisztaságában, Istennel való mély és személyes kapcsolatában, engedelmes és alázatos életében és a mérhetetlen szeretetében Jézus iránt.

Szent Ambrus püspök, egyik Szűz Máriáról szóló prédikációjában így bíztatta a híveket: Mária nem kételkedett, hanem hitt Isten ígéretében, ezért elnyerte a hit gyümölcseit. Legyen bennetek Mária lelkülete, hogy megdicsőítsétek az urat! Legyen bennetek Mária lelkülete, hogy örüljetek Istenben.

Elmélkedés utáni fohász

Mindenható, örök Isten, te a Szeplőtelen Szűz Máriát, Fiad édesanyját testével-lelkével az örök dicsőségbe emelted. Add, hogy mindenkor az odafönt valókra törekedjünk, és egykor vele együtt részesei lehessünk dicsőségednek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.


Augusztus 14. Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: "Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" Jézus ezt felelte: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza."

A farizeusok azonban erősködtek: "Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus kijelentette: "Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem a paráznasága miatt - és mást vesz el, házasságtörést követ el."

Erre a tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: "Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"

Mt 19,3-12

Elmélkedés

Az evangélisták többször leírják, hogy a farizeusok és írástudók, próbára akarják tenni Jézust és azért kérdezik, vagy csapdát állítanak, és bármit válaszol is bele tudjanak kötni, azonban Jézusból nem a félelem hanem a szentlélek beszél.

A mai evangéliumban is egy fontos kérdést tesznek fel Jézusnak, hogy szabad e a férjnek elbocsájtania feleségét bármilyen okból?" Jézus a teremtés kezdetét idézi, amit mi is olvashatunk a Szentírásban, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremti és azt ,mondta: " A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test?" Jézus Isten szándékáról beszél, amiben a férfi és nő a házasságban egyé válnak, így már nem lehet őket szét választani, semmiféle kitalált okkal.

A farizeusok és írástudók, Mózesre hivatkoznak, hogy ő bezzeg megengedte a férfiaknak, hogy váló levelet adjanak feleségeiknek, és úgy elbocsássák. Jézus azonban nem fogadja ezt el, hanem azt mondja kezdetben nem így volt, Mózes a ti keményszívűségetek, vagyis a ti erőszakosságotok miatt engedte ezt meg, de azért az eredeti törvény érvényben maradt, így aki elbocsássa házastársát az házasságtörésre ad neki okot, aki pedig elválthoz megy az házasságtörést követ el.

A mai világban is keresik a kiskapukat, hogy is tudnék elválni, elköltözni, egy ember mellett kitartani, nagy feladatnak tűnik.

Ma, Szent Maximilian Mária Kolbe áldozópap és vértanú emléknapja van. A pap, a szerzetes, erről a közösségről mond le, hogy teljesen Istennek szentleje magát. Megérti a házasság szentségének szépségét, de mégis a másik utat választja amiben Istennek ajánlja életét.

A mai evangélium így fejeződik be: "Aki fel tudja fogni, fogja fel!"

Akár a házasságot akár a papságot nem mindenki tudja felfogni, nem mindenki tudja megérteni.

Elmélkedés utáni fohász

Istenünk, te Szent Maximilián Kolbe áldozópapot és vértanút betöltötted a Szeplőtelen Szűz iránti odaadással, a lelkekért való buzgósággal és az emberek iránti szeretettel. Közbenjárására add, hogy dicsőségedre embertársainkat buzgó lélekkel szolgáljuk, és így életünkben, halálunkban szent Fiadhoz hasonlítsunk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 13. Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.

Mt 18,21-19,1

A megbocsájtásról tanít Jézus a mai evangéliumban, és egy történetet említ amiben egy királynak a szolgája nagyon sok pénzzel tarozik, szinte visszafizethetetlen. Mivel nem tudja a szolga kifizetni urának, az börtönbe kívánja vettetni családjával, de mivel a szolga könyörög, ura szíve megesik rajta és elengedi tartozását. Azonban itt még nem lr véget a történet, mert amiko9r ez a szolga kimegy, elkezdi egy szolgatársát egy kis összeg miatt fojtogatni. A többi szolga ezt jelenti a királynak, aki végül börtönbe vetteti a szolgát. Ha ő nem bocsájt meg, ha ő nem engedi el a neki tartozót akkor őt sem engedi el az akinek tartozik.

Ez a király maga Isten, és ő megbocsájtja minden bűnünket, de azt várja el, hogy mi is hasonlóképpen tegyünk és bocsássunk meg az ellenünk vétkezőnek. Ezt, a Miatyánkban is megfogalmazzuk.

Elmélkedés utáni fohász

Istenünk, te mennyei kincseket készítettél azoknak, akik szeretnek téged. Adj szívünkbe irántad buzgó szeretetet, hogy mindenben és mindennél jobban szeressünk, és elnyerjük ígéreteidet, amelyek minden vágyunkat felülmúlják. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 12. Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Mt 18,15-20

Könnyen észrevesszük testvérünk, barátunk, rokonunk bűnét, vétkét, talán kicsit még kárörvendőek is vagyunk, hogy ilyen hibába esett, közben magunkat emeljük bezzeg én, mennyi kísértésnek és bűnnek ellenállok.

A mai evangélium tanításában, Jézus arról beszél, hogy testvéri intéssel megmenthetjük testvérünket. Vagyis nem kezemet dörzsölve várom, hogy kiderüljön mit tett, és majd én kezdem el terjeszteni, hanem igyekszem rajta, igyekszem neki segíteni.

Talán emlékezünk, amikor Jézushoz egy házasságtörő asszonyt visznek, hogy a törvény értelmében meg kell kövezni. Jézus nem kérdezi mit tett, nem is nézi kiről van szó, vagy kik akik vádolják, egyszerűen csak annyit szól, az vesse rá az első követ aki bűn nélkül való, és amikor mindenki eloldalog, akkor az asszonynak ennyit mond, én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél.

Jó lenne, ha bennünk is ekkora irgalom lenne mint Jézusban.

Elmélkedés utáni fohász

Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 11. Kedd

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."

Jn 12,24-26

A tanítványok egyszer megkérdezik Jézustól, hogy ki a legnagyobb a menynek országában? Jézus odahív egy gyermeket, közéjük állítja, és azt mondja , hogy ha nem változnak meg, és nem lesznek olyanok mint a gyermekek, nem jutnak be a mennyek országába. A gyermeki lelkülethez a felnőttek élete mennyire távol van. Míg a felnőttek élete tele van, munkával, aggodalommal, félelmekkel, folyamatos tenni akarással, addig azt látjuk, hogy a gyermekek mindezektől még mentesek. A gyermekek nem aggodalmaskodnak a mindennapi étel miatt, sem a ruházatuk miatt, mert tudják jó, hogy a szüleik szeretik őket és mindezt megadják nekik. Ha megnézünk egy gyermeket, aki szülei ölében pihen, nem kapaszkodik, nem fél, akkor is teljesen szüleire hagyatkozik.

Mi felnőttek mindezt már elfelejtettük, pedig Jézus ehhez akar minket visszavezetni, hogy úgy bízzunk Istenben az Atyában és úgy szeressük mint a gyermek a szüleit.

Elmélkedés utáni fohász

Mindenható, örök Isten, bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 10. Hétfő

Ha a búzaszem nem hull a földbe és el nem hall, nem hoz termést, ha viszont elhal bő termést hoz. A búzaszem nem maga dönt, hogy földbe hull-e vagy sem, ez a gazdán múlik, aki a búzát veti a földbe. Mi magunk azonban döntünk, hogy akarunk e termést hozni, vagy sem.

Aki szereti életét ebben a világban elveszíti azt. Hát nem egyszerű szavak, inkább döntésre késztetnek, hogy elgondolkodjunk rajta, a földi életben akarok mindent magamnak megszerezni, nem gondolva mi lesz utána, vagy netán, úgy élek, hogy az örök élet van szemem előtt, és mindent úgy teszek, hogy annak örököse legyek.

Az élet ami kitölti napjainkat sokszor teljesen le is foglal, és az örök életről nem is akarunk gondolkodni, majd ha eljön az ideje, vagyis, majd amennyire csak lehet az utolsó pillanatban. Jézus pedig pont arra figyelmeztet, hogy termést, itt a földön kell teremjünk.

Elmélkedés utáni fohász

Urunk, Istenünk, tekints irgalmasan kérésünkre, amellyel reggeli imánkban hozzád esedezünk, és ragyogd be szívünk rejtekét jóságod gyógyító kegyelmével. Ne engedd, hogy sötét vágyak tartsanak hatalmukban minket, akiket új életre vezetett mennyei kegyelmed fényessége. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 11. Kedd

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."

Jn 12,24-26

A tanítványok egyszer megkérdezik Jézustól, hogy ki a legnagyobb a menynek országában? Jézus odahív egy gyermeket, közéjük állítja, és azt mondja , hogy ha nem változnak meg, és nem lesznek olyanok mint a gyermekek, nem jutnak be a mennyek országába. A gyermeki lelkülethez a felnőttek élete mennyire távol van. Míg a felnőttek élete tele van, munkával, aggodalommal, félelmekkel, folyamatos tenni akarással, addig azt látjuk, hogy a gyermekek mindezektől még mentesek. A gyermekek nem aggodalmaskodnak a mindennapi étel miatt, sem a ruházatuk miatt, mert tudják jó, hogy a szüleik szeretik őket és mindezt megadják nekik. Ha megnézünk egy gyermeket, aki szülei ölében pihen, nem kapaszkodik, nem fél, akkor is teljesen szüleire hagyatkozik.

Mi felnőttek mindezt már elfelejtettük, pedig Jézus ehhez akar minket visszavezetni, hogy úgy bízzunk Istenben az Atyában és úgy szeressük mint a gyermek a szüleit.

Elmélkedés utáni fohász

Mindenható, örök Isten, bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 9. Évközi 19. Vasárnap.

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: "Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: "Te valóban az Isten Fia vagy!"

Mt 14,22-33

Az évközi 19 vasárnapi szentírási részekben, az Istennel való találkozásról van szó.

Az olvasmányban, Illés, találkozását olvassuk.

Miért keresi Istent Illés? Ha kicsit a királyok könyvének felolvasott részének elejére lapozunk, azt olvassuk, hogy a nép eltávolodik az Úrtól, saját életüket akarják élni, szabályok, törvények nélkül, azért baált kezdik imádni. Illést többször küldi Isten, hogy térjen vissza a nép, de ők nem akarnak. Egyik alkalommal Illés kéri a néptől, hogy most már ne sántikáljanak kétfelé, vagy az Urat imádják, vagy baált. Ezért meg is kéri, hogy adjanak neki és baál papjainak egy-egy bikát és ezt ők tegyék az oltárra, fohászkodjanak istenükhöz, és aki tűzzel elégeti a felajánlott áldozatot legyen az az Isten.

Baál papjai az oltárra teszik a darabokra vágott áldozati állatot, imádkoznak, de semmi válasz, ekkor Illés próféta, kövekből oltárt épít, ráteszi a húst, még háromszor meg is locsoltatja vízzel, majd Istenhez fohászkodik. Az égből tűz csap le ami elemészti az áldozati állat húsát. ekkor a nép ujjongva kiált, az Úr az Isten, és Illés megöleti a baál papjait. Illés fél, hogy üldözni fogják, ezért menekül a pusztába, ezért jut el Isten hegyéhez a Hórebhez, és ott meghúzódik egy barlangban, itt szól hozzá Isten, hogy meg fog neki jelenni, de sem a tűzben, sem a földrengésben, sem az erős szélben nem volt jelen Isten, hanem a csendes szellőben.

Illés itt tapasztalja meg, hogy Istennel nem a pusztulásban, a tűzben találkozik, hanem a csendben, a szellőben. Ezek után Isten további feladatot ad Illésnek. A találkozás megnyugtatta Illést, hogy nincs mitől félnie, Isten mellette van.

Az evangéliumban is egy találkozásról olvasunk, mégpedig a tanítványok és Jézus találkozásáról.

A kenyérszaporítás után, Jézus először elbocsájtja a tanítványokat, hogy a csónakkal menjenek át a túlsó partra, majd elbocsájtja a tömeget, végül elvonul Jézus imádkozni.

Jézus, miközben imádkozik, a tanítványokra is figyel, mert észreveszi, hogy a hullámok egyre nagyobbak, és dobálják a csónakot és, hogy a tanítványokat félelem tölti el. Jézus elindul feléjük a vízen.

Amikor a tanítványok meglátják Jézust a vízen közeledni, azt hiszik szellemet látnak, még jobban kiáltoznak, de Jézus nyugtatja őket, békesség, ne féljetek, én vagyok.

A tizenkettő közül Péter az aki nem tud tovább maradni, hogy megvárja a mester érkezését, inkább elé menne, nem a vízen járás lehetett számára fontos, hanem, hogy mesterével minél hamarabb találkozzon. Parancsold, hogy feléd menjek a vízen, mondja Jézusnak. Majd kilép a bárkából, és elindul Jézus felé a vízen. Biztosabbnak érzi magát ezen az úton Jézus felé haladva, mint a vízen hánykolódó bárkában. Addig amíg Jézusra tekint, halad a vízen, de amint leveszi szemét Jézusról és a hullámokra figyel, elkezd süllyedni. Amint leveszi szemét a leg fontosabbról, Ekkor kiált, ments meg Uram mert elveszek. Jézus kiemeli a vízből, visszaviszi a bárkába.

Kétféle tanítványt látunk, mert ott van Péter, aki nem akar csak a bárkában ülni és várni, míg odaér Jézus, lesz bármi, ő elindul, és ott van a többi tizenegy, ők viszont nem mozdulnak, ők biztosra akarnak menni, nekik a bárka akármennyire is dobálja a hullám, biztosabb, mint a vízen járás.

Amikor Jézus nyugtatni próbálja őket, hogy ne féljenek, ne rémüldözzenek akkor Péter azt kéri, hogy odamehessen hozzá. Talán Péter akkor még nem is tudta, hogy mit kér, de Jézus hívja, jöjj. Péter az első lépéseknél mintha észre sem menné mi történt, csak amikor már a csónaktól eltávolodik, és Jézus is messzebb van, akkor döbben rá, hogy a vízen jár, akkor néz szét, akkor ijed meg és kezd el süllyedni.

Mi is , amikor kegyelmi állapotban vagyunk, amikor úgy érezzük minden rendben, akkor mintha semmi nem lenne ami Jézusról a tekintetünket elvonná, de mégis, ha tovább lépkedünk, akkor egyszer csak szétnézünk, és mi is megrémülünk, mennyi mindent nem vettünk észre az életben, mennyi fájdalom, veszteség, szenvedés. Jézus mindent megoldhatna, de mégsem teszi, ő inkább elindul felénk, és várja, hogy mi is lépjünk valamit, vagy maradunk a csónakban és kivárjuk míg Jézus segítségünkre siet, de akkor is a tanítványok felismerik, hogy Isten Fia, vagy mint Péter elindulunk, megjárjuk a magunk útját, csalódásokkal, örömökkel, de minden ahhoz segít hozzá, hogy Jézushoz közelebb kerüljek és ő hozzám.

Elmélkedés utáni fohász

Urunk, Istenünk, tekints irgalmasan kérésünkre, amellyel reggeli imánkban hozzád esedezünk, és ragyogd be szívünk rejtekét jóságod gyógyító kegyelmével. Ne engedd, hogy sötét vágyak tartsanak hatalmukban minket, akiket új életre vezetett mennyei kegyelmed fényessége. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 8. Szombat

Egy alkalommal egy ember járult Jézushoz, és térdre borulva így kérlelte őt: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide a gyermeket!" Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle, és a gyermek azonnal meggyógyult.

Amikor Jézus egyedül volt, a tanítványok hozzá mentek, és megkérdezték: "Miért nem tudtuk mi kiűzni?" Ő így válaszolt: "Mert gyönge a hitetek. Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! - átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen."

Mt 17,14-20

A tanítványokhoz is járulnak az emberek, mint Jézushoz, hogy gyógyítsa meg a betegeiket, űzzék ki az ördögöket a megszállottakból.

A mai evangéliumban arról hallunk, hogy a tanítványoknak nem sikerült, ezért a beteget Jézushoz viszik. a tanítványok meg is kérdezik, hogy ez nekik miért nem sikerült, Jézus viszont azt válaszolja, hogy gyönge a hitük, mert ha akkor hitük lenne akár mint a mustármag, akkor még a hegynek is tudnának parancsolni.

Jézus milyen könnyen gyógyít, úgy tűnik, van hogy csak szól, van, hogy csak a ruhája szegélyét érintik, van, hogy nem is látja a beteget, elég ha valaki kéri a gyógyulást.

Ilyenkor igencsak elgondolkodhatunk a mi hitünkön, ha nem is hegyeket mozgatni, vagy nagy csodát nem is tudnánk tenni, de ahhoz is mekkora hit kell, hogy magunkat Istenre bízzuk, hogy ne féljünk sem a múlttól, sem a jelentől sem a jövőtől.

Hány gyógyításnál mondja Jézus azt, menj hited meggyógyított téged, vagyis, ha már valaki Jézus elé állt, tőle kért gyógyulást, az már a hit forrása, ami a gyógyuláshoz vezet.

Elmélkedés utáni fohász

Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 7. Péntek

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.

Mt 16,24-28

Jézus követésének feltételeiről hallottunk a mai evangéliumban, amit elég gyakran olvasunk hallunk, vagy éppen beszélnek róla. Jézus a követőinek azt is mondhatnánk, hogy feltételt szab. Ha valaki követni akarja vegye fel keresztjét és úgy kövesse, tagadja meg magát. Hát azt hiszem, sokan szeretnék Jézust követni, de a feltételek vagy elrettentik vagy inkább el sem kezd aszerint élni. Vannak olyanok is akik félremagyarázzák, és úgy gondolják, mindegy merre mész, kit követsz, ha már nem vagy nagyon rossz ember akkor az már Krisztus követés.

Nem könnyű a keresztünket felvenni, főleg nem mindennap, de ha látjuk magunk előtt Jézust aki halad a saját keresztjével, akkor fogunk tudni utána menni. Az önmegtagadás sem olyan könnyű önmagában, hiszen a világ szemében az önmegvalósítás a nyerő, míg Jézus szolgálatról beszél.

Mindezekből láthatjuk, hogy mennyi különbség van a földi ország és a mennyország között.

Néha azért jó lenne magunknak feltenni a kérdést, hogy én személy szerint hova igyekszek? Krisztus követője vagyok e itt a világban?

Elmélkedés utáni fohász

Istenünk, te vagy az aratás Ura és szőlőskerted őrzője, te osztod be köteles szolgálatunkat, és te adod meg igazságod szerint jutalmunkat, ahogy megérdemeljük. Engedd úgy hordoznunk a nap terhét, hogy mindenkor panasz nélkül fogadjuk végzéseidet. Krisztus, a mi Urunk által.

Augusztus 5. Szerda

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: "Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus kijelentette: "Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: "Uram, segíts rajtam!" Ő így válaszolt: "Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!" Mire az asszony: "Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: "Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban az órában.

Mt 15,21-28

Elmélkedés

Tirusz és Szidon környékén nagyrészt pogányok laktak, ez az asszony is aki megszólítja Jézust, nem zsidó, mégis Jézusban felismer Dávid fiát, és kéri, hogy lányát gyógyítsa meg. Jézus először figyelemre sem méltatja az asszonyt, majd mivel az asszony kitartó, nyíltan megmondja neki, hogy elsősorban Izrael elveszett juhaihoz van küldetése. Jézus hasonlatban beszél amikor azt mondja nem való elvenni az ennivalót a gyermektől és odadobni a kutyáknak. Ezen az édesanya meg is sértődhetett volna, de nem sértődött meg hanem érvelt, hogy az asztalról lehulló ételekből a kiskutyák is részesülnek. A zsidók úgy beszéltek magukról, hogy ők az igazi kiválasztott nép, így ők a gyermekek, a többi nem pedig nem, ebből is eredhetett ez a hasonlat, habár itt az asszony kitartása nagyon fontos.

Az asszony nem adja fel, olyan fontos volt a lánya gyógyulása, hogy mondhatott neki Jézus bármit, ő kitartott.

Jézus, ezért a gyermeke gyógyulásával jutalmazta az anya kitartását.

Elmélkedés utáni fohász

Urunk, mindenható Istenünk, te elvezettél minket ennek a napnak kezdetére. Védj meg isteni erőddel, hogy ma semmi bűnre el ne hajoljunk, hanem arra irányuljon minden szavunk, gondolatunk és cselekedetünk, hogy megtegyük igazságodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 4. Kedd

Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz. Megkérdezték tőle: "Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet." Jézus erre magához hívta a népet, és így szólt: "Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi tisztátalanná."

Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: "Tudod, hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?" Jézus ezt válaszolta: "Tövestől kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik."

Mt 15,1-2. 10-14

Elmélkedés

Mi a fontosabb, a belső vagy a külső tisztaság?

A farizeusok, nagyon komolyan vették a tisztasági törvényeket, az edények tisztán tartását, a kéz könyékig való megmosását, amikor azt látják, hogy Jézus tanítványai kezet nem mosnak étkezés előtt, ki is kelnek magukból.

Jézus pedig arról tanítja őket, hogy nem az teszi az embert tisztátalanná ami kívülről kerül bele, hanem ami belülről, vagyis a szívéből származik.

Könnyű a külső alapján ítélni és könnyebb egy külső tisztaságot megtartani mint egy belsőt. A külső tisztaságnál elég kezet mosni, de egy belső tisztaságot nehezebb elérni.

Ezért is hívja Jézus fehérre meszelt síroknak Jézus a farizeusokat, mert kívülről tiszták, frissen meszeltek, de belülről meg halottak.

Nézzünk magunkba, mi mire törekszünk? Csak egy külső mázra, hogy jónak lássanak minket vagy netán nem érdekel milyennek látnak, hanem inkább azon dolgozunk, hogy a bensőnk legyen tiszta amit Isten lát.

Elmélkedés utáni fohász

Mindenható és irgalmas Istenünk, te Vianney Szent János áldozópapot csodálatos lelkipásztori buzgósággal tüntetted ki. Add, hogy közbenjárására és példája nyomán szeretetünkkel megnyerjük testvéreinket Krisztusnak, és velük együtt eljussunk az örök dicsőségbe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Augusztus 3. Hétfő

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: "Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: "Te valóban az Isten Fia vagy!" Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.

[Mt 14,22-36]

Elmélkedés

A kenyérszaporítás csodája után, Jézus tanítványait átküldi a bárkával a túlsó partra, ő addig elbocsájtja a tömeget és végre kicsit egyedül maradhat imádkozni.

Jézus egyedül akart lenni akkor is amikor a tömeg utána jött, és most is amikor már beesteledett, de mégis ebben a vágyakozásban nem merül el, hanem figyel az emberekre, figyelt a betegségekben szenvedő és éhező tömegre, most pedig figyeli a tanítványokat ahogy a tó vizén felkorbácsolt hullámok hányják vetik a bárkát.

A tanítványok pár perccel azelőtt voltak tanúi a csodálatos kenyérszaporításnak, most mégis kétségbe vannak esve, mert a mesterük nincs velük.

Ekkor Jézus utánuk indul a vízen járva. Amikor a tanítványok észreveszik először megrémülnek, mert azt hiszik kísértet. Amikor Jézus megszólal és azt mondja ne féljetek, én vagyok, akkor már kezdenek megnyugodni. Ekkor szólal meg Péter, ha te vagy az akkor parancsold meg, hogy feléd menjek a vízen. Ennek most annyira nem volt értelme, hiszen, Jézus is a bárkába igyekezet hozzájuk. Péter, vajon miért kérte Jézustól, hogy feléje mehessen a vízen?

Jézus ekkor azt mondja jöjj! Péter el is indul, lépked a vízen, szinte hihetetlen. Nézi Jézust és halad felé. Azonban a hullámok újra elkezdenek hevesen csapkodni, Péter pedig leveszi tekintetét Jézusról, akkor veszi észre, hogy tényleg a vízen jár, akkor veszi észre a hullámokat, és arra gondol, hogy ez lehetetlen, ilyet én nem tudok csinálni, és elkezd süllyedni. Amikor süllyed, Péter felkiált, Uram ment sem! Jézus utána nyúl, kiemeli a vízből.

Amíg Péter tekintete Jézuson függ, amíg nem törődik a körülötte csapkodó hullámokkal addig jár a vízen, azonban ahogy a hullámok elvonják figyelmét Jézusról, elkezd süllyedni.

A mi életünkben is ez tapasztalható. Amíg Jézusra tekintünk, addig körülöttünk lévő gondok nem tűnnek annyira fel, nyugodtan, békésen haladunk Jézus felé, de amint a gondokra, a csapkodó hullámokra figyelünk, és Jézusról a tekintetünket levesszük, elkezdünk süllyedni.

Elmélkedés utáni fohász

Urunk, mindenható Istenünk, te elvezettél minket ennek a napnak kezdetére. Védj meg isteni erőddel, hogy ma semmi bűnre el ne hajoljunk, hanem arra irányuljon minden szavunk, gondolatunk és cselekedetünk, hogy megtegyük igazságodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.


Augusztus 2. Évközi 18. Vasárnap


Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak. Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak! Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni! Ők azt felelték: Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk." Mire ő ezt mondta: Hozzátok ide! Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.

Mt 14,13-21

Elmélkedés az evangéliumról

A mai vasárnap egy ismert történetet olvastunk fel, amit mind a négy evangélista feljegyzett.

Keresztelő Szent Jánost amikor lefejezik, és Jézus meghallja, vissza akar kicsit vonulni. Keresztelő Szent János rokona is volt, meg ő készítette elő Jézus útját is, ezért valószínű, hogy Jézus kicsit csendben akart lenni, gondolatban elbúcsúzni tőle, imádkozni érte. A nép, azonban ahogy az evangélisták leírják, elindulnak, és mire Jézus a bárkával kikötne a parton, a nagy tömeg már ott várja. Jézus bennük egy Isten szavára éhes, betegségektől szenvedő embereket lát akik úgy néznek ki mint a pásztor nélküli juhok. Jézus nem menekül előlük, hanem elkezd tanítani, meggyógyítja a betegeket, majd mivel esteledik, a tanítványok szólítják meg, hogy most már haza kéne az embereket küldeni. Jézus azonban enni akar adni nekik, ha már egész nap őt hallgatták, most már ilyen későn hová is mehetnének ennivalót keresni. Először a tanítványokra hárítja ezt a feladatot: ti adjatok nekik enni, mondván, de mivel a tanítványok nem tudják ezt megtenni, Jézus leültetteti az embereket a fűbe, azt az öt kenyeret és két halat ami volt, megáldva, szétosztja a tanítványoknak, ők pedig a népnek.

Több fontos mondanivalója van a történetnek.

-Az egyik mondanivalója az, hogy Jézus először tanít Isten országáról, aztán gyógyít és végül adja az ennivalót. Mindennek meg van a sorrendje, ideje. Ha az ember hasa tele, nem biztos, hogy még éhes Isten igéjére. Ezért ha mi is közösségeinkben találkozunk jó ezt a három lépést megtartani, hirdetni az evangéliumot, utána gyógyítani a betegeket, meghallgatni a másiakt, és segíteni rajta, és végül enni. Néha mi felcseréljük, először eszünk, aztán a másikat ki is felejtjük.

-Egy másik fontos mondanivaló, hogy Jézus nem csak az ember lelkével foglalkozik, hanem a testével is. Tehát nem elég csak szépeket mondani, hogy milyen lesz a menynek országa és, hogy addig kitartást, hanem odamegy gyógyít, bátorít, és enni ad. Amikor mi is hitünkről beszélünk akkor nem elég okosakat mondani, hanem időt kell szánni a másik emberre.

-Egy harmadik mondanivaló lehetne az is, hogy a tanítványok a nap végére szerettek volna megszabadulni a néptől. Menjen mindenki a maga dolgára, de Jézus nem akarja, hogy étlen elinduljanak, nehogy az úton kidőljenek az éhségtől, és a fáradtságtól.

Jó lenne ha például, a szentmise végén nem sietnénk rögtön el, hanem még pár percet maradnánk, akár a templomba, akár a templom előtti téren, udvarban, beszélgetve a többiekkel, köszönni az idegennek, aki talán most volt itt először, és hazafelé tartva az evangéliumot ízlelgetni, gondolkodni róla.

-Egy negyedik mondanivalója lehetne maga az étkezés kezdete. Jézus mit csinál? Fogja a kenyeret és a halat, feltekint az égre, hálát ad, megköszöni Istennek azt ami van, nem zúgolódik, hogy ennyivel most mit kezdjen, tehát hálát ad és oda adja a tanítványoknak, hogy segítsenek mindenhova, mindenkinek jusson. Hogy indul a te étkezésed? Tudsz e étkezés előtt feltekinteni az égre és hálát adni az ételért? Szoktál e étkezés előtt és után imádkozni? Étkezés után ami maradt, nem hagyták a földön, nem dobták el, hanem összeszedték. Hogy bánsz az étellel? Tudsz e rá vigyázni? Meg tudod e becsülni?

A mai történet legnagyobb és legmélyebb magyarázata hármas, egy múltbeli, egy jelen, vagyis Jézus korabeli és egy ami a jövőbe irányul, ami végül is a mi jelenünk.

A múlt az visszatekintés a kivonulás idejére, amikor is angyalok kenyerével táplálta Isten a választott népet negyven éven át, míg meg nem érkeztek az ígéret földjére.

A jelen vagyis a Jézus idején történ kapcsolat az egyrészt az a csoda amit Jézus odaad az embereknek akik őt hallgatták, hogy bírják az utat hazáig, de ide tartozik az a szentírási rész is amikor Jézus azt mondja:

"Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él." Jn 6, 51-58

Végül meg kell említsük az utolsó vacsorát, amikor Jézus ugyancsak fogja a kenyeret, feltekint az égre, hálát ad, majd a tanítványoknak adja és azt mondja: ez az én testem, majd a kehelyre, hogy ez az én vérem. Jézus a kenyeret és a bort, mint testét és vérét ugyan úgy odaadja tanítványainak, hogy folytassák, azt cselekedjék, miként a kenyérszaporításkor, ne tartsák meg, hanem osszák ki.

Így érkezünk meg napjainkig, amikor is az Oltáriszentségben, az Eucharisztiában Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz, hogy az táplálja a lelkünket, hogy ki ne dőljünk az úton, miközben haladunk az új ígéret földje, a mennyek országa felé.

Elmélkedés utáni fohász

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!