Napi evangélium és elmélkedés

2020. január 20. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus az Újszövetség szerzője: övéit már nem kötelezik a régi előírások.

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: "Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?"
Jézus így válaszolt: "Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való."Mk 2,18-22

Elmélkedés az evangéliumhoz: A böjt régen, és most is megossza az embereket. Van, aki rendszeresen böjtöl, más viszont nem tartja fontosnak. Felmerül a kérdés, hogy egyek e húst vagy ne egyek, vagy elég, ha húst nem eszek, vagy miről is mondjak le, ha mondjuk vegetáriánus vagyok? A böjtnek, ebben az új világban új értelmet kell neki adni.

A farizeusok igyekeztek minden parancsot megtartani, így a böjtöt is, nem gondolkodtak rajta, hogy mi is áll mögötte, ők megtartották és kész. Ezért nem értik, hogy Jézus és tanítványai miért nem böjtölnek. Nem könnyű a normális hozzáállást megtalálni ebben a kérdésben.

Talán itt is érvényes Jézus tanítása, hogy nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Jézus is böjtöléssel kezdte a tanítást, de most például nem böjtölt a tanítványokkal.

Ha a test a Lélek temploma, akkor az embernek uralnia kell a testét, ha tudom, hogy böjti nap van, akkor figyelek rá, akkor másképpen étkezek, vagy mást is felajánlhatok, de úgy nincs értelme, hogy egy vegetáriánus nem eszik húst. A lemondás folyamán az ember ura lesz testének, és nem a szolgája, ezért Jézus ezt a példázatot mondja: senki nem varr régi ruhára új szövetből foltot, ez természetes, nem is kérdés, nekünk is a régi ember nem fogja értékelni, nem fogja érezni, hogy mit vár tőle Jézus. Meg kell változzunk, új ember, új tanítás. Nekünk is meg kell változnunk, új emberré kell váljunk.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, egyszülött Fiad hozzánk hasonló emberi testben jelent meg közöttünk. add, kérünk, hogy bensőleg alakítson minket újjá Jézus, aki hasonló lett hozzánk. Aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. január 19. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Abban az időben:

Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben."
János azután így folytatta tanúságtételét: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!" Jn 1,29-34

Elmélkedés az evangéliumhoz: Múlt vasárnap volt, Urunk megkeresztelkedésének az ünnepe, és arról olvastunk Szent Máté evangéliumában, hogy keresztelő szent János a Jordán folyónál kereszteli a bűnbánatot tartó népet. Egyszer csak megjelenik Jézus, beáll a bűnbánó tömeg közé és kéri Jánostól, hogy keresztelje meg. Amikor Jézus feljön a vízből, megnyílik az ég, és a Szentlélek leszáll Jézusra és egy hang hallatszik: "Ez az én szeretett Fiam, benne kedvem telik." Maga az Atya tesz tanúságot Jézusról.

A mai vasárnap is a keresztelésről olvasunk, most Szent János evangéliumából. János evangélista már azt is leírja, hogy amikor Jézus megjelenik, keresztelő János, már észreveszi, és rámutat: "Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit, majd folytatja, hogy ő éppen ezért jött, hogy ezt az embert megismertesse Izraelben. Keresztelő János tanúságot tesz Jézus mellett, amikor azt mondja, láttam, hogy a leszáll rá a Szentlélek, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia.

Látjuk, hogy milyen fontos a tanúságtétel és tanúságot nem tehetünk csak arról amit tudunk amit ismerünk, amiben biztosak vagyunk. Jézus mellett tanúságot tesz, Isten és tanúságot tesz keresztelő János. Jézus, így indul majd ki a pusztába, és onnan visszatérve így hív meg tanítványokat, hogy kövessék.

A mai világban is nagyon nagy szükség lenne Jézus mellett tanúságot tevő hívő emberekre. Sok a megkeresztelt és sokan vannak, akik talán elsőáldozók, netán bérmálkozók is voltak, de kevesen vannak, akik megtapasztalták, hogy Jézus tényleg Isten Fia. Ezért, akik ezt megtapasztalták, nem kéne, hogy hallgassanak. Ma, már a templom falain kívül is kéne Jézusról beszélni, hitünkről tanúságot tenni. Egyre több lehetőség nyílik, akár munkahelyen, akár barátok közt, akár a családban, akár az interneten. Néha elég csak egy mondat, egy jó időben elhangzott tanúságtétel, vagy akár az, hogy elvigyünk magunkkal valakit a szentmisére, és máris elindul benne valami.

Ide illik egy ifjúsági ének szövege, ami így szól:

Ne hallgassatok, nevemmel bátran menjetek!

Ne hallgassatok, még várnak rám az emberek!

Ne hallgassatok, mert ha szólni nem mertek,

A kövek fognak megszólalni, helyettetek!

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, te kormányozod a mennyet és a földet: hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. január 18. szombat

Árpádházi Szent Margit szűz, ünnep

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Íme, jön a Vőlegény! Menjetek eléje!

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzős; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: "Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!"
Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!Mt 25,1-13

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangéliumban Jézus a mennynek országáról tanít, és egy hasonlattal él. A mennyek országa olyan, mint, az a tíz szűz... .A tíz szűz, lámpással a kezében elindul a vőlegény elé.

Az Egyház tanítása szerint a vőlegény maga Jézus, és mi sem tudjuk, hogy mikor érkezik, de elindulunk mindannyian, lámpással a kezünkben haladunk előre életünk folyamán, és hát mindenki lassan egyszer elfárad, elalszik. Az út, az életünk útja, a menyegző, maga a mennyország. Egyszerre hang hallatszik, jön a vőlegény. Menni kéne, de nincs mindenkinek elég olaj a lámpásába. A lámpás a gyertya a fény, a hit. Ha pedig nincs hitem, hiába, más nem adhat nekem a sajátjából. Míg azok elmentek, hogy szerezzenek, addig emezek meg bementek a vőlegénnyel és az ajtót bezárták. Amikor a többiek is megérkeznek és zörgetnek, már késő. Azt mondja a vőlegény, nem ismerlek titeket.

Olyan könnyen vesszük itt a földön a hitünket, a kereszténységünket. Nem tartjuk elég fontosnak. azt hisszük mintha mindenre lenne idő, és majd csak az a kis olaj még elég lesz a lámpásba. De, mi van, ha nagyon későn érkezik a vőlegény, akkor is elég lesz?

Milyen rossz lesz azt látni, hogy a mennyország ajtaját bezárják, és én kint rekedek és milyen rossz lesz akkor, mert már hiába zörgetek, hiába mondom, hogy most kész vagyok, most mennék. Akkor már késő lesz.

Ezért hát, most vegyük komolyan Jézus tanítását, erősítsük meg hitünket, és készen várjuk Jézust, hogy ha érkezik, akkor indulni tudjunk vele, a mennyek országába.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, szüzesség kedvelője és védelmezője, Árpád-házi Szent Margit a te kegyelmedből fonta egybe a szűzi élet szépségét a jó cselekedetek érdemével. Engedd, kérünk, hogy az üdvösséges bűnbánattal visszaszerezzük lelkünk tisztaságát! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

HI


2020. január 17. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét.
Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid."
Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: "Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?"
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: "Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!"
Ezzel odafordult a bénához: "Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!"
Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: "Nem láttunk még ilyet sohasem!" Mk 2,1-12

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangélium mottója a következő is lehetne: "Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak." Mt. 7, 7-8.

Olyan sokan gyűltek össze Jézust hallgatni, hogy amikor egy bénát hoz négy ember, nem férnek Jézus közelébe. Mi lenne a mi gondolatunk? Azt kérnénk, hogy legyenek már szívesek közelebb engedni, vagy odafurakodnánk Jézushoz, hogy jöjjön már, csináljon valamit, vagyis, a könnyebbik utat keresnénk és választanánk. Nagyon nagy kérdés, hogy ez a négy ember, akik a beteget hozták, miért a nehezebbik utat választották? Miért a tetőn át eresztik le a beteget. Talán, mert nem akarták a véletlenre bízni a gyógyulást, vagy talán magára sem akarták hagyni, hanem a legnehezebb utat választva összefognak, és Jézushoz viszik a beteget, aki valószínű, vagy rokonuk, vagy barátjuk lehetett. Kiért hoznánk ekkora áldozatot? Mindig elcsodálkozom, amikor ezt a szentírási részt olvasom. Mekkora hitük lehetett. Mennyire hihettek Jézusban, hogy meggyógyítja a beteget, akit visznek. Azonban érdekes az is, hogy néhány írástudó is ott ül, hallgatják Jézust, de valahogy bennük nem mozdul meg semmi, talán a harag, de más semmi. Nem csodálkoznak a beteghordozók hitén, nem is örülnek, a beteg meggyógyulásának. Ők csak kivetnivalót találtak. Jézus szavait nem tudják befogadni, nem engedik a szívükig hatolni. Hiába ülnek ott. Ezért olyan nagy felelősség számunkra is, hogy engedjük-e, hogy az evangélium a szívünkig hatoljon, vagy mi is csak süket fülekkel ülünk miséről misére és hallgatjuk az evangéliumot? Amikor azt hallják, hogy Jézus azt mondja a betegnek: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid" akkor derül ki, hogy kiben van hit és kiben nincs. Jézus összekapcsolja a bűnbocsánatot és a gyógyulást. "Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat, és járj?

Amikor az evangéliumot vagy a Szentírás bármelyik részét olvassuk, vagy hallgatjuk, hagyjuk, hogy átjárjon minket, ne keressünk benne kifogásokat, vagy félremagyarázásokat, hagyjuk, hogy szívünkig hatoljon.

Elmélkedés utáni fohász:Kérünk, Istenünk, hallgasd meg esdeklő szavunkat, és a téged kérlelőknek bocsásd meg bűneit, hogy a bűnbánattal együtt a béke ajándékát is megkapjuk tőled. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

HI


2020. január 16. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus egy beteget meggyógyít leprájából.

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: "Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!" Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: "Akarom! Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: "Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik."
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangélium, ismerős számunkra, mivel nem rég olvastuk, csak akkor a Lukács evangéliumából, most pedig a Márk evangéliumából. Nem is különbözik a két elbeszélés, de sokat beszélhetnénk róla, mit is jelent ez számunkra?

Egy leprás meggyógyulása, nagyon fontos lehet számunkra is, mert erőt adhat nekünk is amikor nagyon kétségbeejtő helyzetben vagyunk, láthatjuk, hogy abból is van, abból is lehet kiutat találni.

Abban az időben, a legtöbb leprás beletörődött a betegségébe, mert, gyógyíthatatlan volt a betegsége és már csak a lassú és fájdalmas halált várta, azonban az evangéliumban szereplő beteg amikor megtudta, hogy Jézus arra jár, aki már másokat is meggyógyított, akkor érezte, hogy lehetőséget kapott a gyógyulásra. A beteg amint látja Jézus arra menni, leborul lábához ezekkel a szavakkal: "ha akarod, te megtisztíthatsz engem."

Ez egy fontos tanúságtétel mindannyiunk számára. Mi is vagyunk néha nehéz helyzetben. Mit teszünk ilyenkor? Van, aki belenyugszik és elfogadja, van, aki másokat okol, például Istent, vagy az orvosokat netán az egész világot és ők kiborulnak. Azonban van, aki térdre borul és imádkozik.

A betegség a hit próbatétele is. Jézus mondja: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű." Mt. 11, 28-30.

Te, kedves Testvérem, te mit teszel, amikor bajban vagy és kilátástalan helyzetben?

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Jézus Krisztus, sok gonddal küzdünk mindannyian, és néha olyan kilátástalannak tűnik a helyzet, amiben vagyunk. Sokszor befelé fordulunk és kizárjuk magunkat szeretetedből és vigasztalásodból. Nyisd meg szemünket minden helyzetben, hogy meglássunk téged, aki felénk jössz, és meg merjünk szólítani és gyógyulást kérjünk. Aki élsz és uralkodol, az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. január 15. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek.

Abban az időben:

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: "Mindenki téged keresi"
De ő azt felelte: "Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, - hiszen ezért jöttem." És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus, sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek. Sokakat, de nem mindenkit. Jézus gyógyításaiban nagyon fontos részt töltött ki a gyógyulni vágyó hite. Amikor hazatér egy alkalommal Názáretbe, a helyiek is akarják, hogy ott is tegyen csodát, de közben ki mondják azt is, hogy "ismerjük őt", vagyis, hogy tehetne ez csodát, ha egy közülünk. Talán ezért is írja az evangélista, hogy sokakat. Sokan gyűltek össze, abból Jézus sokakat meggyógyít, majd másnap hajnalban visszavonul imádkozni, és amikor keresik, hogy még jöttek betegek, akkor nem tér vissza, hanem azt mondja, menjünk tovább, máshová is.

Gondoljunk bele, Jézus nem maradhatott egy településen, mindenhol szükség volt rá, tovább kellett mennie. Biztos csalódottak voltak azok, akiket már nem gyógyított meg, de Jézus tovább kellett menjen, hogy hirdesse az evangéliumot. A gyógyításoknál az evangélium, az örömhír hirdetése fontosabb volt Jézus számára, és fontosabb napjainkban is, akár menyire nehéz is elhinni.

Ha egy beteg meggyógyul, nem biztos, hogy hívő lesz, de nagyobb a valószínűsége, hogy ha az evangéliumot hallgatja, akkor igen.

Sajnos minden korban ellenkezőleg akarja mindenki, legyek egészséges, ha halálos beteg vagyok, vagy netán rokonom, akkor Isten gyógyítsa meg, és ha valaki netán száz évet élt, akkor is lesz aki majd azt mondja, élhetett volna még, Isten miért vette el őt a családtól. Miért nem tartjuk ilyen fontosnak az evangélium ismeretét? Olvassuk naponta. Isten üzenetét tartalmazza az egész emberiségnek, akkor miért nem lapozzuk, miért nem forgatjuk?

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, a mai szentírási részek alapján segíts megértenünk, hogy mennyire fontos az evangéliumot ismerni. Mutass benne utat a kereső embernek, hogy megtalálja benne a te bölcsességedet és segítse az örök élet felé vezető úton. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

HI


2020. január 14. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus úgy tanított, mint akinek hatalma van.

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a kafarnaumi zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek, így kiáltozott: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!"
Jézus ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle.
Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-28

Elmélkedés az evangéliumhoz: "Mi közünk egymáshoz, Názáreti Jézus?" -kiált fel a tisztátalan lélekkel megszállott ember. Nem különleges, hogy az emberek nem ismerik fel Jézust tettei és tanítása alapján, de egy megszállott viszont igen.

Jézus parancsol a gonosznak, hogy menjen ki az emberből, vagyis hatalma van a gonosz felett. Jézus szavára megszabadulunk a gonosz befolyásától. A gonosz sokféleképpen jelen van a világban, sokszor talán észre sem vesszük, vagy úgy gondoljuk, hogy ez még nem a gonosz műve, hanem emberi tulajdonság. Talán a gonosz az aki el akarja ezt hitetni velünk. Jézus szava megváltoztatja az embert, kimegy belőle a gonosz. A mai világban olyan kevesen merik meghallgatni Jézus szavát, nem mernek változni, jobbá lenni, inkább megmaradnak a bűneikben, gonoszságaikban, Jézust pedig kizárják az életükből.

Te melyik utat választod? Kire hallgatsz?

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, fogadd jóságosan hozzád esdeklő néped imáját! Add, hogy felismerjük, mit kell tennünk, és adj erőt, hogy megismert kötelességeinket teljesítsük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. január 13. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten (országáról szóló) evangéliumot: "Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: "Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is
mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt. Mk 1,14-20

Elmélkedés az evangéliumhoz: Keresztelő Szent János, mint a Messiás előfutára az utat készítette elő, megtérést és bűnbánatot hirdetve. Amikor Jézus megjelent a Jordán folyónál és megkeresztelkedett, János sejthette, hogy hamarosan az ő munkája lejár. Vissza kell húzódjon, mert megérkezett az akinek ő az előfutára. Jánost hamarosan el is fogják, majd börtönbe vetik. Ekkor Jézus lép a színre, és folytatja az emberek felkészítését mondván: "betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban."

Keresztelő János egyedül állt ki a nép elé, de Jézus azzal kezdi nyilvános működését, hogy tanítványokat gyűjt maga köré. Az első meghívottak halászok voltak, Simon és testvére András éppen a hálót vetették a vízbe, majd Jakabot és testvérét Jánost, akik már a hálóikat rendezgették. Jézus megszólítja őket, és mindent hátrahagyva, követik.

Olyan egyszerűen olvassuk fel ezeket a szentírási részeket, de vajon elgondolkodunk rajta, hogy mekkora változást vállaltak a halászok azzal, hogy elindultak Jézussal? Otthagytak mindent. Családot, munkát és követték Jézust. Vajon értették-e, hogy Jézus mire hívja meg őket? Emberhalászat. Az vajon mit jelenthet? Azt hiszem, néha olyan természetesen haladunk el történések mellett. Vajon, mi elindultunk volna egy ilyen egyszerű hívásra? Lehet, hogy nem. Ezért is van, hogy ha Isten hív, mi gyakran keresünk, vagy kérünk biztosítékot. Megyek uram, de tudni szeretném mi a szándékod, vagy mond, meg hogy hova küldesz. Jézus semmi biztosítékot nem adott a tanítványoknak. Kérjünk inkább Istentől tűzben kipróbált hitet, hogy ne féljük követni, amikor hív.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, a meghívott tanítványok mindenüket elhagyva, követték Jézust és így lettek apostolai is. Erősítsd gyenge hitünket, hogy meghalljuk Jézus, hívó hangját, és merjünk tanítványai lenni az evangélium hirdetésében. Aki élsz és uralkodol, a szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. január 12. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Amikor Jézus megkeresztelkedett, látta, hogy leszáll rá a Szentlélek.

Abban az időben:

Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: "Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?" Jézus azonban így szólt: "Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos." Erre, János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"Mt 3,13-17

Elmélkedés az evangéliumhoz: Évről-évre, a karácsonyi idő lezárásaként, az Egyház megünnepli, Urunk Jézus Krisztus megkeresztelkedését, ami, átmenet Karácsony és az évközi ünnep között. Ugyanilyen átmenet, a mai ünnep, Jézus megkeresztelkedése, a názáreti csendben eltöltött harminc év és nyilvános működés között.

Amikor Keresztelő Szent János kivonul a Jordán folyóhoz és bűnbánatot, megtérést és keresztséget hirdet, egyszer csak megjelenik Jézus is, csendben, feltűnés nélkül és észrevétlenül beáll a bűnösök közé. Semmi kivétel, semmi megkülönböztetés. Jézus ezzel is jelezni akarja, hogy a kapu, amely Isten országába vezet, az az alázatosság. Jézus nem tör előre. Nem mondja, hogy neki joga van ott lenni, vagy, hogy neki nincs bűne, ő ezt kihagyná. Nem. Mindent végig csinál. Az Atya, alázatos Fia.

De jó lenne, ha ebből is tanulnánk. De jó lenne, ha Jézustól tanulnánk. Hányszor érezzük, hogy nekünk ezért vagy azért kijár valami, vagy jogunk van hozzá,..., hol itt az alázat? Nagyon hasonlítunk még a tanítványokra. Amikor a tanítványok maguk közt arról veszekszenek, hogy ki a nagyobb köztük, akkor azt mondja Jézus nekik, hogy aki nagy akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája. Jézus korában is, és a mai világban is, szolgának lenni negatív érzést keltett az emberben, de Jézus nem szolgaságról, hanem szolgálatról beszél. Szolgálni a másikat, önként, vidáman, szeretetből. Ehhez meg kell változzunk! Nagyon sokan jobbnak, okosabbnak, szebbnek tartják magukat a másiknál, így viszont nehéz a másikat szolgálni.

Amikor Jézus a bűnösök közé áll, azt mutatja meg, mindannak ellenére, hogy Isten Fia vagyok, sorsközösséget vállalok veletek. "Lévi házában asztalhoz telepedett. Sok vámos és bűnös is ott ült együtt Jézussal és tanítványaival az asztalnál. Sokan voltak. Követték őt a farizeusok közül való írástudók is, és amikor látták, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik, megszólították tanítványait: "Miért eszik és iszik együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?" Jézus meghallotta és így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket." (Mk 2, 15-17).

Jézus már az első pillanattól érezte, hogy azok, akik magukat igaznak mondják, ők nem fogják befogadni. Nekik nincs Jézusra szükségük, sem megváltásra. akik igazán vágynak a megváltásra és bűneik bocsánatára, azok a bűnösök, ezért állt közéjük. Majd a keresztség után kivonul a pusztába, hogy böjtöljön, imádkozzon, hogy felkészüljön az evangélium hirdetésére a népek közt.

A mai ünnep, Jézus megkeresztelkedése, emlékeztessen minket a mi keresztségünkre. A keresztség egy kezdet, ezáltal leszünk, Isten gyermekeivé, az egyház tagjává és a Szentlélek templomává. Amikor Jézus kijön a vízből megkeresztelkedése után, megnyílik az ég, leszáll rá a Szentlélek, és az égből egy hang hallatszik: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" (Mt 3, 17).

Hogy mi volt Jézusban olyan különleges, azt olvastuk Izaiás prófétától a mai olvasmányban: "Íme az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Nem kiált majd, nem emeli fől hangját, és szava sem hallatszik az utcákon. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszíti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön."

Vajon Isten ezt rólam is elmondhatja? Én is ezen munkálkodom? Én is hűséges vagyok Istenhez és az evangéliumhoz? Istennek telik e bennem kedve?

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, te ünnepélyesen kinyilatkoztattad nekünk Krisztust, mint szeretett Fiadat, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban és leszállt rá a Szentlélek. Add, hogy mindig kedved teljék bennünk, fogadott gyermekeidben, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. január 11. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Jézus meggyógyít egy leprást.


Amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, egy leprával borított férfi meglátta, elé borult és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!" Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal megtisztult a leprától. Meghagyta neki, hogy ne mondja el senkinek: "Hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által előírt áldozatot bizonyságul nekik." A dolog híre mégis egyre jobban elterjedt. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy hallgassa, és ki-ki meggyógyuljon betegségéből. Ő azonban elvonult a pusztába, és imádkozott. Lk 5,12-16

Elmélkedés az evangéliumhoz: Gyakran hihetjük azt, hogy Jézus mindenkit meggyógyított aki csak azt kérte, és felkereste. A mai evangélium mutatja meg, hogy ez nem így van. Odamegy hozzá egy leprás, aki leborul, és nem kéri, hogy meggyógyítsa, hanem mintha Jézusnak mondaná, hogy te meg tudod tenni, ha akarod. Senki nem gyógyulhatott meg a leprából, mégis valahogy ennek a betegnek volt Jézusba vetett hite. Nem vallotta meg őt Üdvözítőnek, se Messiásnak, egyszerűen csak azt vallotta meg, hogy hiszi, Jézus, ha akarja meg tudja gyógyítani. amikor Jézus megteszi, azt kéri, hogy senkinek ne mondja el hanem mutassa be a tisztulásért az áldozatot. Vagyis nem magának tulajdonította a gyógyítást, nem azt akarta, hogy neki hálálkodjanak, és köszönjék, hanem köszönjék meg Istennek.

A gyógyulásnak mégis híre ment, és összegyűltek a betegek is, de Jézus elvonult a pusztába. Jézusnak is kellett a pihenés, az egyedüllét, az idő imára.

Mire tanít minket? Hogy ne akarjunk mi mindig mindent megcsinálni. Nem tudunk minden betegen segíteni, nem fogunk tudni minden rosszkedvű embert felvidítani. Kell idő, hogy mi is kivonuljunk a saját pusztánkba pihenni, imádkozni, töltődni, ahol kikapcsolom a telefont, tévét, és végre csend van, nem zavar senki.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiad által új teremtménnyé alkottál minket, mert őbenne emberi természetünk egyesült veled. Add, hogy kegyelmedből szívünkben is hasonlítsunk őhozzá! aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. január 10. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Jézusban beteljesedtek az ószövetségi jövendölések.

Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta. Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét." Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. Lk 4,14-22 a

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus názáreti fellépéséről Szent Lukács Evangélista úgy fogalmazza meg, hogy ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az ő nyilvános működése. a hallgatóság úgy tűnik elcsodálkoznak, de el is fogadják Jézus tanítását. Azon mi sem kell meglepődjünk, hogy a názáretiek elcsodálkoztak Jézus szavain, hisz majd később hallani is fogjuk amikor azt mondják, hogy jól ismerik Jézust, családját, tehát nem értik, hogy tehet csodákat.

Jézust az tudja elfogadni, aki nem azon gondolkodik, hogy mit is tud róla, hogy ezt miként is tehette meg. Jézust az tudja elfogadni, aki hisz. Hiszi, hogy ő a második Isteni személy, hogy ő a Messiás, az Üdvözítő.

Máté és Márk evangélistánál is szerepel ez a rész az ő evangéliumukban. Ők úgy írják le, hogy Jézus, tanító útjának során, útba ejtette Názáretet, de az ott lakók hitetlensége miatt csodát sem tudott tenni.

Leginkább azt látjuk, mekkora ereje van annak, ha valakiről meg van a véleményed, mennyire befolyásolja, hogy el tudod-e őt fogadni vagy sem, és most nem csak Jézusra gondolok, hanem minden egyes emberre.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható Istenünk, te a betlehemi csillaggal jelezted, hogy megszületett a világ Üdvözítője. add, hogy ez az igazság egyre jobban átjárja lelkünket, és gyarapítsa életünket! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. január 9. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus a vízen jár.

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel - ellenszelük volt ugyanis -, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.
Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek." Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt. Mk 6,45-52

Elmélkedés az evangéliumhoz: A csoda mellett arra is fel kell figyeljünk, hogy amikor mindenki jóllakott, elbocsájtja először a tanítványokat a csónakon a túlsó partra, majd ő maga bocsájtja el a tömeget. Egész napi tanítás, majd vacsora után, még akihez csak tud, szól néhány szót. Amikor mindenki aludni tér otthonába, pihenni, akkor Jézus visszavonul imádkozni. Ebben volt az ereje, az Atyával való kapcsolatában. Ebből merített és adott az embereknek tanítást, gyógyítást, időt.

Még ima közben is, amikor az Atyával beszél, akkor is gondja van övéire, amikor látja, hogy küszködnek az ellenszélben az evezéssel, elindul feléjük a vízen. Semmi nem állíthatja meg. A tanítványok, mégis amikor meglátják, kísértésnek vélik. Ne féljetek! -monda Jézus. Amikor beszáll a bárkába és eláll a szél, csodálkoznak, "mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt", írja Márk evangélista.

Elgondolkodtató, hogy Jézus mennyi mindent megtett az emberekért és megtesz értünk is, és a reakció gyakran így kétezer év távlatában is ugyan az, ha tapasztalunk egy csodát, csodálkozunk, mert még a mi szívünk is érzéketlen.

Kérjük Jézust, tisztítsa meg szívünket mindentől, ami miatt érzéketlen lehet Isten országának befogadására.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, szent Fiad által örök világosságod ragyogott fel minden népnek. Engedd, hogy megismerjük őt mint Megváltónkat, és segítségével eljussunk az örök dicsőségre! Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. január 8. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus a kenyérszaporítással megmutatja, hogy Ő valóban próféta

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!" Jézus azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni!" Azok megjegyezték: "Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?" Erre Jézus megkérdezte: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!" Körülnéztek, és jelentették: "Öt kenyerünk és két halunk." Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből. Mk 6,34-44

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézusnak mindenre és mindenkire figyelme van? Jézus, amikor meglátja a tömeget, először megesik rajtuk a szíve, mert olyanok mint a pásztor nélküli juhok. Nem megy el mellettük, nem hagyja magukra, nem biztatgatja őket, hogy majd lesz ez jobb is, hanem tanítja őket Isten országáról.

Egész nap több ezer embert tanít Isten országáról, majd amikor már későre járna, még mindig gondol rájuk, mert nem engedi el őket éhen, hanem még jól is lakatja őket öt kenyérből és két halból. Elképzelhetnénk, hogy milyen lehetett több ezer ember előtt beszélni, majd nekik enni is adni. A beszéd napjainkban is megy, okosakat tudunk mondani, főleg másoknak tudunk okos tanácsokat adni, de vajon teszünk is valamit? Ha nem is több ezer embert jóllakatni, de mégiscsak segíteni valamin.

Talán eléggé hozzá vagyunk már szokva, hogy a Szentírásban mekkora csodákat írnak le, így, meg sem nagyon állunk a tény mellett, hogy Jézus öt kenyérrel és két hallal lakat jól több ezer embert, ezért mi nem is nagyon teszünk semmit. Honnan volt mindehhez ereje?

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, egyszülött Fiad hozzánk hasonló emberi testben jelent meg közöttünk. Add, kérünk, hogy bensőleg alakítson minket Jézus, aki külsejét tekintve hasonló lett hozzánk. aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


2020. január 7. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
A Messiás működésével elközelgett az Isten országa.

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: "Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre."
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: "Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!"
Bejárta egész Galíleát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is -, és ő mind meggyógyította őket.
Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. Mt 4,12-17.23-25

Elmélkedés az evangéliumhoz: Keresztelő János amikor kimegy a pusztába és elkezd a megtérésről, bűnbánatról tanítani, az emberek közül kérdezgetik, hogy te vagy-e az eljövendő? János, elég erélyesen megmondja nekik, hogy ő nem az, ő csak annak az útját hivatott előkészíteni és mást nem. János tanítása nem mindenkinek tetszett, így börtönbe is vetik, majd lefejezik. János halálával, Jézus viszont elkezdi működését. Jézus már nem csak tanít, nem csak bűnbánatot hirdet, hanem tevékeny, gyógyít. Szavait alátámasztja a tettekkel. Meggyógyítja a betegeket, így az emberek köréje gyűltek távoli vidékekről, hogy hallgassák és sok beteget is, akiket meggyógyított.

Jézus felvállalta az emberi sorsot, az emberek közt élt, látta elesettségüket, gyengeségeiket, egyik alkalommal még azt is mondja, hogy az emberek olyanok mint a pásztor nélküli juhok. Nem tudják merre menjenek.

Ez a probléma megmaradt. Napjainkban is mintha a többség állna, még a hívők közt is. Mintha várnánk, hátha lesz valami, hátha megindul valami, vagy valaki csinál valamit.

Ki fog tenni valamit ha nem te? Ha te teszel, a másik is fog és a másik is, és így tovább, de ha mindenki csak vár, akkor álló víz, semmi nem történik.

Nézzünk szét, családunkban, közösségeinkben, templomunkban, padsorainkban és kezdjünk el valamit csinálni, jobbá tenni a másik ember életét. Adj és akkor majd te is kapsz, jó megtömött mértékkel mérnek majd zsebetekbe.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, egyszülött Fiad hozzánk hasonló emberi testben jelent meg közöttünk. Add, kérünk, hogy bensőleg alakítson újjá minket Jézus, aki külsejét tekintve hasonló lett hozzánk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


Január 6. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Keletről jöttünk - imádni a Királyt.

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.
Azok így válaszoltak: "A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek."
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!" Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 2,1-12

Elmélkedés az evangéliumhoz: Vízkereszt, az egyház egyik legrégibb ünnepe. Ősi neve: epiphania, ami Urunk megjelenésére utal, és a csillag által vezetett, három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár akikről ma olvasunk, mert a csillagot követve, eljutottak Jeruzsálembe, és elmentek Heródes királyhoz, hogy tőle kérdezzék meg, hol kell megszületnie a zsidók új királyának. Heródes nem számított semmiféle trónkövetelőre, ezért hívatta a főpapokat, írástudókat, hogy mit tudnak, hol kell megszületnie a Messiásnak. A főpapok és az írástudók, nem sokat kellett keresgéljenek, meg is tudták mondani a jövendölést: "Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzettségei között, mert belőled jó ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek Izraelnek."

Heródes, elbocsájtja a Királyokat, bölcseket, hogy menjenek, és ha megtalálták a gyereket, majd neki is mondják el hol található, hogy felkeresse. A csillag tovább vezeti őket, míg meg nem találják Betlehemben a jászolba fektetve a kis Jézust. Álmukban azonban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Jeruzsálembe, mert Heródes meg akarja a gyermeket öletni.

A mai evangélium bőséges a tanításban, és elcsodálkozhatunk Isten bölcsességén. A három király, vagy nevezhetjük őket bölcseknek is, három különböző országból, kontinensről érkeztek, mindegyik keresett valamit az égen, valamit éreztek bensőjükben, hogy hiányzik. Amikor meglátják a különös csillagot, mind a hárman elindulnak. Ebből azt is látjuk, hogy Isten már nem csak a választott népet hívja, hanem minden népet, ez mutatkozik meg ebben, hogy pogány királyok, bölcsek indulnak el őt keresni. Azonban, valahogy mintha a választott nép meg ebből kimaradna. A király Heródes, félti a trónját, ezért csak azért kerestetné a gyermeket, hogy megölethesse. Az írástudók, tudják, hogy a Messiás, hol kell megszülessen, mégsem mondják el a népnek, és nem is indulnak el ők sem, mert félnek a királytól. Vagyis az önös érdeküket és félelmeiket helyezik előtérbe, így számukra a csillag, nem jelent semmit, vagy talán gondot is jelenthet. Jézus megjelenése, minket is arra hív, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ki számomra Jézus? Fel merem-e vállalni, hogy követője vagyok?

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te a mai napon a betlehemi csillag fényével vezetted a nemzeteket és kinyilatkoztattad neki Egyszülöttedet. Add meg jóságosan, hogy szent színed látására jussunk az örök dicsőségben, miután a hitből már itt megismertünk téged! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


Január 5. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 1,1-18

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ma, karácsony második vasárnapján is a születés történetét olvassuk, ugyan azt, amit karácsonykor is, ahogy Szent János evangélista azt leírja.

"Az Ige, testté lett...."

Lassan két héttel vagyunk már az ünnepek után, mégis ezt az evangéliumot olvassuk. Egyrészt azért, mert a Vízkereszt ünnepe, ami nem is olyan rég még karácsony második vasárnapján lett megünnepelve, most napjára vagyis január 6.-ra került, így karácsony második vasárnapja újra szabad, és még mindig a születést olvassuk, hisz, képes az ember úgy gondolkodni, hogy az ünnepnek véget értek, és minden ami ezzel jár. Visszatérünk a munkahelyünkre, a régi kerékvágásba.

Egyszer egy többnapos lelkigyakorlat alatt, a lelkigyakorlatozók, el tudtak mélyülni, volt idejük a mindennapi életet maguk mögött hagyni, és csak Istenre figyelni. Amikor vége lett a lelkigyakorlatnak és mindenki hazatért, egyik résztvevő visszaírt, hogy több nap kellett, míg végre a régi kerékvágásba vissza tudott kerülni. Az ünnepek nem csak arra hivatottak, hogy kiemeljenek a világi zsibongásból és Isten felé vezessenek, hanem, hogy ebben az Isten közelségében meg is maradjunk. Valószínűleg a mai evangéliumnak ez is lehet egy fajta jellege, nem hagyni, hogy a hívő ember néhány nap alatt visszakerüljön a régi kerékvágásba, hanem még mindig Jézus születéséről elmélkedjen és hagyja, hogy egész évben ez az öröm eltöltse.

Az Ige, az igazi világosság, olvastuk a mai evangéliumban. Miért fontos ezt megértenünk? Mert sok fény lehet, mint például az ünnepi fények a boltokban, az utcákon, mind azt súgják neked, hogy ünnep van, vásárolj, vásárolj, egyél, igyál, hisz ünnep van. Jézus, az igazi világosság, a betlehemi jászolban jelenik meg, és mintha azt mondaná, mindezekre nincs is szükséged, légy kicsit csendben, legyél szeretteid körében, és sokkal boldogabb leszel. Talán ezért is írja az evangélista, hogy a világ nem fogadta be az igazi világosságot, mert ezt nem mindenki értheti, ehhez vonzódás kell Isten felé.

Még egy különös mondat az evangéliumból, az, hogy az Igében, Jézusban élet volt. Erre azt mondhatnánk, hogy mindannyiunkban van élet, mind élünk. Igen, élünk, de hogyan? A görög nyelv megkülönbözteti a bioszt és a zoét, mindkettő életet jelent, csak a biosz egy olyan életet, ami inkább az élet fenntartására vonatkozik, vagyis enni, inni, és az életet tovább adni, ami véges, földi. A zoé, viszont ennél sokkal több. Amikor Isten megteremti az első embert, Ádámot a föld porából, az még élettelen, és amikor bele leheli Isten az élet leheletét, az a zoé. Erre van meghívva az ember, hogy ne csak vegetáljon, hanem ahogy Jézus mondja: "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen." Jn 10, 10

Jézus tehát azért jött, hogy életünk legyen, nem csak egy vegetáló, túlélő élet, amiben semmi öröm, és semmi cél, hanem egy Isten felé törekvő, másokért élő, türelmes, békés élet. Természetesen ez nem áll meg Jézussal, hanem ő ezt nekünk, követőinek adta tovább, amikor azt mondta, ".....ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!" Mt 5, 13-16

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, te vagy híveid világossága. Áraszd jóságosan mennyei dicsőségedet az egész világra, hogy minden nép fölött felragyogjon tiszta fényed. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


Január 4. szombat

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az első tanítványok találkoznak Jézussal:
Keresztelő János után Jézus lesz Mesterük.

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit kívántok?"
Azok ezt felelték; "Rabbi - ami annyit jelent, hogy Mester -, hol laksz?"
"Jöjjetek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt.
A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz.
Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni." Jn 1,35-42

Elmélkedés az evangéliumhoz: Amikor Keresztelő János tanítványai meghallják, hogy aki közeledik, a Messiás, akkor két tanítvány rögtön követik Jézust. Az egyik, aki követte Jézust, az András volt, Simon Péter testvére a másik pedig János evangélista. Érthető, hogy a tanítványok amikor hallják, hogy Jézus az akinek Keresztelő János az útját előkészítette, akkor arra gondolnak, hogy őt magát kéne követni.

Különleges Keresztelő János, mert nem csak beszél róla, hogy ő Jézus követe, de amikor két tanítványa otthagyja és Jézust követik, elfogadja, elengedi őket. Amikor Jézus megjelenik, János szép lassan visszahúzódik.

Mi is, amikor az evangéliumot hirdetjük, amikor hitünkről tanúságot teszünk, amikor templomba járunk, akkor hasonlítunk Keresztelő Jánosra, Jézushoz vezetjük az embereket. Ne feledjük, János sem maga köré gyűjtötte az embereket, hanem Jézusnak, ezért mi se magunknak gyűjtsük az embereket, ne magunkhoz kössük a híveket, a templomba járókat, hanem segítsünk nekik megerősödni, és Jézus felé mutassunk. Ő az Isten báránya, őt kövessétek.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, te új fényességet árasztottál reánk, amikor Fiad eljött közénk, és világra szülve a Szent Szűztől, emberi testében a mi sorsunkat vállalta. Kérünk tégy méltóvá minket, hogy részesei legyünk az ő mennyei dicsőségének. aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


Január 3. péntek

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Keresztelő János második tanúsága: Jézus az Isten Báránya!

Abban az időben amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem öt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben."
János azután így folytatta tanúságtételét: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: »Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel.« Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"Jn 1,29-34

Elmélkedés az evangéliumról: Tegnap arról olvastunk, hogy Keresztelő Jánost felkeresik és faggatják, hogy vallja meg ki is ő. A mai Evangéliumban azt olvastuk ami a legfontosabb Keresztelő János egész életében a tanúságtétel Jézus, a Megváltó mellett.

Keresztelő János a Jordán folyónál bűnbánatot hirdet és megtérést és a folyóban vízzel keresztel. Amikor meglátja, hogy Jézus közeledik felé ezt mondja: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem öt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." Vagyis, most, mindenki szeme láttára és füle hallatára megvallja, hogy aki közeleg, az a Megváltó, ő csak előfutár, az út előkészítője.

Kell ennél több? Amikor csak hallasz valakiről beszélni, az olyan távoli, de amikor azt mondja az illető, hogy ő az róla beszéltem, akkor a tanúságtétel és a személy egyé válik az számára ki tanúságot tesz és azok számára akik ezt látták és hallották.

Keresztelő János mellett, a legnagyobb tanúságot Isten, az Atya teszi:

"Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem." Jn 3, 21-22.

Elmélkedés utáni fohász: Jóságos Istenünk, adj világosságot híveid lelkébe. Ragyogjon bennünk mindenkor kegyelmed fénye, hogy Üdvözítőnket egyre jobban megismerjük, és őszinte szívvel ragaszkodjunk hozzá. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


Január 2. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Keresztelő János tanúsága a Messiásról.

Keresztelő János így tett tanúságot:
A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék öt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás."
Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?"
"Nem vagyok" - felelte.
"A próféta vagy?"
Erre is nemmel válaszolt.
Azt mondták tehát neki: "Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?"
János ezt felelte: "A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta.
A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?"
János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani."
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 1,19-28

Elmélkedés az evangéliumhoz: Keresztelő Szent Jánosról hallunk a mai evangéliumban, az ő tanúságtevéséről. A zsidók, papokat és levitákat küldtek, hogy kikérdezzék Jánost, hogy ki is ő. János megvallja, hogy nem a Messiás, nem is illés, nem is próféta, de mégis ő a pusztába kiáltónak szava, aki bűnbánatot hirdet, és egyengeti a Messiás útját.

A zsidók, mintha csak a beszéd első felét hallanák, hogy ki nem János, azt mintha nem is hallanák, vagy nem értenék, hogy ki is ő valójában. Felületesek, csak azt hallják meg, ami nekik megfelel, ami nekik tetszik. Így nem értik János igazi küldetését, hogy ha ő a Messiás útját készíti elő, és elkezdte munkáját, akkor a Messiásnak is hamar el kell jönnie.

Sajnos ez a figyelmetlenség a mai világra is jellemző, azt halljuk meg, amit szeretnénk, mintha szelektív lenne a hallásunk, ami meg valóban fontos lenne azt nem halljuk meg. Gondolkozzunk el ezen kicsit, hogy amikor az evangéliumot hallgatom, vagy a szentírást olvasom, mire figyelek? Ha például arról hallunk, hogy meg kell térni, akkor miért van, hogy elsőnek mindig más jut eszembe, a szomszéd, vagy a rokon, akiről úgy gondolom, hogy igazán meg kell térjen, de mi van velem, mi van veled? Hozzád és hozzám beszél Jézus. Meghallod-e? Megérted-e?

Elmélkedés utáni fohász: Urunk Jézus Krisztus, Keresztelő Jánost nem ismerték, fel, hogy ő a te utadat jött előkészíteni, de téged sem ismertek fel, amikor megkérdezted a tanítványokat, hogy kinek tartanak téged az emberek. Figyelmetlenek vagyunk szent igéd iránt, és elvakít a világ. Adj nekünk rád figyelő szívet, és fület, hogy meghalljuk és megértsük tanításodat. Ámen.

HI


2020. január 1. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Megtalálták Máriát, Józsefet és a Kisdedet. Eltelt nyolc nap, és a Jézus nevet adták neki.

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik.
Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. Lk 2,16-21

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ma van az új év első napja, és az anyaszentegyház Máriát, mint Isten anyját ünnepli.

A mai evangéliumban, a pásztorok érkezéséről olvasunk, akiknek angyalok jelennek meg és tudják, hogy megszületett az Üdvözítő: "Ne féljetek! Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. Ma Üdvözítő született nektek Dávid városában: az Úr Krisztus. Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyalokkal és így dicsérték az Istent: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret." Lk 2, 9-14.

Miután az angyalok eltűntek, a pásztorok elindultak Betlehembe, hogy megkeressék azt, akiről az angyalok beszéltek. Amikor a pásztorok megtalálják a Szentcsaládot, elmesélnek nekik mindent és Mária Szívébe vési szavaikat és gyakran elgondolkodott rajtuk. Mária már az angyali üdvözletkor is sok mindent megtud az angyaltól, hogy Jézus ki is lesz, de a pásztorok elbeszélése ezt csak megerősíti, nem kételkedik, csak szívébe vési, és elgondolkodik a szavakon. Az angyalok, amikor tovább mennek a betlehemi embereknek is elmondják a történteket, ők pedig elcsodálkoznak, de a pásztorok dicsérték és magasztalták Istent. Talán a pásztorokban ment végbe a legnagyobb változás az angyali találkozás folytán és, hogy látták beteljesülni mindazt.

Gyakran ha csak hallunk valakitől valamit, főleg ha olyat, amit nem nagyon tudunk elhinni, akkor elcsodálkozunk, és semmi változást nem okoz, de a pásztorok találkozása személyes volt.

Azért olyan fontos mindig a személyes találkozás Istennek, akár az ima, szentmise, Szentségimádás által, mert az okoz legnagyobb változást azok számára, akik képesek mindezt befogadni. Ha valakinek csak mesélsz Istenről, de ő maga ebből nem tapasztal semmit, ha nem indul el, ha nem vágyik változásra, akkor a legtöbb, ami történhet velük, az lesz, mint a betlehemi lakosokkal, annak ellenére, hogy ott van köztük a Szentcsalád, ők nem keresik fel, nem hoznak érte áldozatot, ezért csak csodálkoznak.

Mi tegyünk többet, ne elégedjünk meg a csodálkozással. Induljunk el és keressük Istent.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy közbenjárását érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét! Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI