Napi evangélium és elmélkedés

2020. március 28. szombat

OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből

Legfájóbb csalódásaink közepette is bízzunk abban, hogy Istennek hozott áldozatunk nem marad gyümölcstelen!

A gonoszoktól szorongatva a próféta így fohászkodott:
Uram, te megmutattad nekem, és így felismertem cselekedeteiket. Világos lett előttem, mert feltártad szándékaikat.
Én pedig, mint szelíd bárány, amelyet áldozatra visznek, nem tudtam, hogy milyen tervet szőnek ellenem.
Azt mondották: "Pusztítsuk ki a fát gyökerestől; irtsuk ki őt az élők földjéről, hogy még a nevét se emlegessék többé." Te, seregek Ura, igazságosan ítélkezel, te a vesék és a szívek vizsgálója vagy: hadd lássam, miként ítéled és bünteted meg őket! Ezért tártam fel előtted ügyemet.
Ez az Isten igéje.
Jer 11,18-20


2020. március 28. szombat

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézust nem akarják elismerni Messiásnak, mert Galileából származik.

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: "Ez valóban a Próféta." Mások meg azt mondták: "Ez a Messiás." Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: "Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?"Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz.
Azok felelősségre vonták őket: "Miért nem hoztátok őt ide?" A szolgák mentegetőztek: "Ember így még nem beszélt!" Erre a farizeusok rájuk förmedtek: "Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez." Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: "A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett."A többiek azonban neki támadtak: "Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!"Ezután mindegyikük hazatért.
Ezek az evangélium igéi. Jn 7,40-53

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus mindig is megosztotta az emberiséget, a családokat, a barátokat, nem csak napjainkban, de már Jézus korában is. Amikor hallgatták, volt, aki azt mondta ez valóban próféta, mások pedig, hogy ez tényleg a Messiás, a fölkent, de voltak kételkedők, akik mindent meg tudtak magyarázni vagy ki tudtak magyarázni. A gonosz, sokszor jobban hangoztatja akaratát, hangját, hitét, vagy tagadását, és sajnos a hívők, pedig ilyenkor hallgatnak rá. Amikor valaki kétségek közt van, és nem tud dönteni, hogy higgyen vagy sem, sokszor a rossz hang hangosabb, és a jó, pedig halk, így sokan a rossz felé fordulnak, mert az hallják. Ezért olyan fontos, hogy a hitünket ne magánügynek tartsuk, mi hiszünk, és ez nekünk elég, hanem segítsünk másnak is hitre jutni azzal, hogy saját hitünkről, meggyőződésről beszélünk, és éljük azt.

Kitartasz e a hited mellet? Ne hallgass a kételkedő hangokra! Emlékezzünk a Jó pásztor zsoltárra!

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. (...)"

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, könyörülj rajtunk, és irányítsd szívünket, mert csak a te segítségeddel lehetünk kedvesek előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


2020. március 27. péntek

OLVASMÁNY a Bölcsesség könyvéből
A bölcs ember Istentől kapott feladatnak tekinti az életet.

Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak a gonoszok:
"Leselkedjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen. Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és Isten gyermekének mondja magát.
Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk; még a látása is terhes nekünk, mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli útjainkat. Az igazak végső sorsát boldognak hirdeti, és dicsekedve atyjának nevezi az Istent.
Lássuk hát, igazak-e beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! Mert ha valóban igaz, hogy ő Isten gyermeke, akkor Isten megóvja őt, és kiszabadítja ellenségei kezéből.
Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk őt, hogy megismerjük szelídséget, és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, hiszen azt mondta: ő Isten oltalmában részesül!"
Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek érdemét nem becsülik.
Ez az Isten igéje.
Bölcs 2,1a.12-22


2020. március 27. péntek

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézust halálra keresik, de senki sem emel rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban.Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: "Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való, A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való."
Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: "Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem."
Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.Ezek az evangélium igéi. Jn 7,1-2.10.25-30

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nem jött el még az ő ideje, olvastuk a mai evangéliumban. Az evangéliumokat olvasva rájövünk, hogy mindennek meg volt az ideje Jézus életében, a születésének, a menekülésnek, a keresztelésnek, a böjtnek, a csodáknak, és a halálának és feltámadásának is. Jézus nem ment semmi elébe, hanem Isten tervét követte, ezzel elismerte, hogy nem magától jött, Isten küldte, és ő elfogadta ezt, mondhatná, hogy más hogy látja jónak, vagy máshogy akarja csinálni, de nem tette. Istenre hagyatkozott, benne bízott, a nehézségek ellenére, tudta miért jött és hogy mi fog vele történni.

Ez azért is fontos, mert amikor Istenben bízunk, amikor rá hagyatkozunk, akkor a saját akaratunkat háttérbe szorítjuk, és azt keressük, hogy miként is tudnánk az életünket élni Istennel közösen, tehát nem rá fogni mindent, hogy én nem teszek semmit, majd ő mindent eldönt helyettem, de a másik végletet sem élem, vagyis, hogy én döntök aztán lesz valahogy. Nem. Ketten haladunk, Istennel haladok, vele döntök, vele élek, vele halok.

Sok életet tesz tönkre, amikor nem képesek dönteni, vagy amikor döntöttek, de a döntésük következményét már nem akarják viselni. Egyedül nem is tudjuk, de Istenre sem róhatjuk a felelősséget. Habár milyen sokan szeretik Istent hibáztatni, mindenért ő a felelős.

Nézzünk szét a mai világban, hogy is élünk? Miért is történhet ez meg? Lehet, itt lenne az ideje visszatérni az atyai házba, mint a tékozló fiúnak. Itt lenne az ideje beismerni bűneinket és megbánni azokat.

Éljük az életünket Istennel.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te a húsvéti szentségekben hatékony segítséget adsz emberi gyengeségünknek. Add, hogy a megváltás kegyelmét örömmel fogadjuk, és arról életünk megújításával tanúskodjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


2020. március 26. csütörtök

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
Isten megkönyörül a választott népen Mózes közbenjáró imájára.

Amíg Mózes fent volt a Sínai-hegyen az Úrnál, a nép a völgyben bálványimádásra tért. Mózesnek akkor ezt parancsolta az Úr: "Indulj a völgybe, néped vétkezett, a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről.

Hamar letért az útról, melyet mutattál neki: aranyborjút csinált magának, ezt imádja, sőt áldozatot is mutat be neki.
Azt mondogatja: »Ez a te istened, Izrael, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.«" Mózeshez így beszélt tovább az Úr: "Látom már, hogy milyen keménynyakú ez a nép; engedd, hadd gerjedjen föl ellenük haragom, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!" De Mózes így kérlelte Urát, Istenét: "Uram, miért gerjedne föl haragod néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel kivezettél Egyiptomból? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: »Csalárdul kivitte, hogy megölje a hegyekben, és eltörölje őket a föld színéről.«
Szűnjék meg haragod, és bocsásd meg néped gonoszságát! Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a te szolgáidra, akiknek önmagadra megesküdve megígérted: »Megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és az egész földet, amelyről szóltam, utódaidnak adom, hogy az övék legyen örökre!«"
Ezek után megengesztelődött az Úr, és nem hajtotta végre azt a büntetést, amelyet népe ellen elhatározott.
Ez az Isten igéje.
Kiv 32,7-14


2020. március 26. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Mózes lesz a vádlójuk azoknak, akik nem hisznek Krisztusban.

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak:"Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?"Ezek az evangélium igéi. Jn 5,31-47

Elmélkedés az evangéliumhoz: Tudjuk jól, hogy a világban mennyire fontos, hogy barátaid legyenek, hogy legyen, aki segít ha baj van, esetleg ha munkát keresel akkor beajánl, kezeskedik érted, legyen hátszeled. Milyen sokat számít, hogy mit tartanak rólad az emberek. A mai evangéliumban Jézus mégis azt mondja, hogy neki emberi tanúságtételre nincs szüksége, mert mellette, Isten, az Atya tanúskodik. Ha emlékszünk, Jézus megkeresztelkedésekor, amikor feljött a vízből megnyílott az ég, és az Atya hangja hallatszott, "ez az én szeretett Fiam, benne kedvem telik". Később, amikor a színeváltozásakor Mózessel és Illéssel beszél, majd amikor azok eltűnnek a tanítványok szeme elől, akkor is egy hang hallatszott, "ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Isten tesz tanúságot Jézus mellett, ezért is mondja Jézus, hogy emberi tanúságtételre nincs szüksége.

Néha mi keresztények, mindenáron szeretnénk másokat meggyőzni Jézusról, erőltetjük, de gondoljunk csak bele, Jézus sem tette, mert akiben meg volt a vágy, az követte, akiben pedig nem, az mindig csak feltételeket szabott, mint a farizeusok, akik még Jézus keresztre feszítésekor is ott állnak és mondják neki, hogy szálljon le a keresztről és akkor hinni fognak neki. Jézus nem ilyen hívőkre vágyik.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, segíts, hogy bűnbánattal megtisztítsuk lelkünket, és bővelkedjenek jó cselekedetekben. Engedd, hogy őszinte szívvel megtartsuk parancsaidat, és bűntelen lélekkel üljük meg húsvét szent ünnepét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

HI


2020. március 25. szerda

Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Íme, a szűz fogan.

Azokban a napokban így szólt az Úr Acház királyhoz: "Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból."
De Acház így válaszolt: "Nem kérek jelet és nem kísértem az Urat."
Erre Izajás próféta azt mondta: "Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el, ami annyit jelent: Velünk az Isten."
Ez az Isten igéje. Iz 7,10-14; 8,10

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Íme, eljövök, hogy teljesítsem akaratodat.

Testvéreim!

Lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért nyilatkozik így Krisztus, amikor a világba lép: Áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat.
Ezért így szóltam: íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. Először tehát ezt mondta: "Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, nem volt az kedves előtted", jóllehet ezeket a törvény írta elő. Azután így folytatta: "Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat." Tehát az előzőket eltörli, hogy helyébe állítsa az utóbbit. Vagyis Isten akarata szerint Jézus Krisztus testének feláldozása egyszer s mindenkorra megszentel bennünket.
Ez az Isten igéje. Zsid 10,4-10


2020. március 25. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten feltárta örök tervét Mária előtt, hogy őt választotta a Megváltó anyjának.

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.
Az angyal belépett hozzá és így szólt: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!"Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?"Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."Erre Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerinti"Ezután az angyal eltávozott. Ezek az evangélium igéi. Lk 1,26-38

Elmélkedés az evangéliumhoz: Sok misztérium van az egyházban, amit emberi gondolatokkal megérteni nem tudunk, de hittel viszont elfogadni igen. Egyik ilyen titok, a mai ünnep. Gábor angyal megjelenik Máriának, aki jegyese Józsefnek. Az angyali üdvözletben sok olyan kijelentés található, amire azt olvassuk, hogy Mária is csak zavarba jött. Az angyal Máriát kegyelemmel teljesnek nevezi, áldottnak, és a méhének gyümölcsét is áldottnak. Mária nagy kérdése, hogyan lehetséges, hiszen én férfit nem ismerek? Hogyan lehetséges mindez? Az angyal röviden el is mondja Isten tervét, mire Mária, kimondja a legkedvesebb szavakat, legyen nekem a Te igéd szerint. Még nem ismeri, de elég neki az, hogy Isten terve és el is fogadja, habár sejthette, hogy nem lesz könnyű.

Milyen egyszerű párbeszéd egy angyal és egy lány között, és mégis ebből fakad majd a megváltás gyümölcse.

Talán az angyali üdvözlet ábrázolása a legszebb az Egyházban, főleg Firenzében, az Uffizi képtárban Leonardo da Vinci festményén, mintha életre kelne az angyal és Mária, szinte látni ahogy egymásra néznek. Gábriel, egy szál liliomot tart a kezében, a tisztaság jelképét. Mária különleges volt, hogy Isten Fiának anyjául rendelte és biztos nem is csalódott benne, hiszen minden nehézség ellenére, kitartott Jézus mellett, még kereszthordozásban és keresztre feszítéskor is.

A mai ünnep a nagy titkot tárja elénk, hogy Isten elküldi Fiát, hogy emberré legyen és megmentse az emberiséget az örök kárhozattól. Mária első pillanattól is csak másra tudott, gondolni, hiszen, amint az angyal elmegy, Mária útra kel, hogy felkeresse rokonát, Erzsébetet, aki ugyancsak gyermeket vár, Keresztelő Szent Jánost.

Éreznünk kell, hogy Istennek velünk is terve van, habár nem ilyen nagyok, de mégis, fontos hogy hasonlóan, bízzunk Istenben és el tudjuk fogadni, akaratát.

Mit akarhat Isten tőlem? Mit várhat tőlem?

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön. Add, kérünk, hogy mi, aki Megváltónkat valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk, isteni természetének részesei lehessünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

HI


2020. március 24. kedd

OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből
Ezekiel látomásban kap tanítást a templomból kifolyó vízről, mely mindent egészségessé tesz.

Látomásban egy férfi odavezetett a templom kapuja elé. Láttam, hogy a küszöb alól víz fakadt, a ház keleti oldalán, keletre nézett ugyanis a templom főbejárata. A víz az épülettől jobbra folyt le, az oltártól dél felé. Azután az angyal kivitt az északi kapun, s a külső kapun kívül fekvő útra vezetett, amely keletre visz. És íme jobbról forrás tört elő! A férfi, akinek mérőzsinór volt a kezében, kiment kelet felé; ezer könyöknyit mért, és átvezetett a vízen, amely bokáig ért. Majd ismét ezret mért, átjött velem, - a víz már térdig ért. Megint mért ezret, átkísért, - s a víz vesékig ért. Végül ugyancsak ezret mért, de akkorára már oly nagy folyammá dagadtak a mély vizek, hogy átgázolni nem tudtam, úszni kellett volna benne; azon átmenni sehogy sem lehetett. Kísérőm így szólt: "Láttad ezt, emberfia?" Aztán a folyóparthoz ismét visszavezetett. Mikorra visszatértünk, rengeteg fa volt a folyó partján mindkét oldalon. A férfi így szólt: "A keleti vidék felé indul ez a víz, tehát keletre, onnét majd lehömpölyög a sivatag felé; a sivatagtól zúg tovább le a Holt-tengerig. Ez a víz a sós tengervizet is egészségessé teszi. Amerre árad e folyó, minden lény élni fog! Ahová eljut ez a víz, igen sok lesz a hal; amit csak öntöz e folyó, minden virulni fog! A folyó mentén mindkét parton sok gyümölcsfa nő: lombjuk le nem hull, és gyümölcsük nem fogy el. Havonként érik friss gyümölcsük, mert vizük a szentélyből fakad, gyümölcsük étel, lombjuk pedig orvosság lesz."

Ez az Isten igéje.
Ez 47,1-9.12


2020. március 24. kedd

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
A harmincnyolc éve beteg ember meggyógyítása.

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák.Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.Megszólította: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: "Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem." Jézus erre azt mondta neki: "Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!" Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett.Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned." Ő azonban így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!"Megkérdezték tőle: "Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen.Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: "Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!" Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.Ezek az evangélium igéi. Jn 5,1-16

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nem egyszer fordultak emberek Jézushoz, hogy őket meggyógyítsa, vagy kértek mások számára gyógyulást. Néhány alkalommal maga Jézus is megkérdezi a betegtől, hogy mit kér, vagy, hogy meg akar-e gyógyulni. Természetes volt, hogy mindenki gyógyulni vágyott.

A mai evangéliumban olvastuk, hogy Jézus Jeruzsálembe ment és a Juh-kapu mellett lévő Beteszda fürdő mellett ment el. A fürdőn körbe sok beteg volt, mind arra várva, hogy a fürdő vize ha megmozdul, elsőnek jussanak be, mert aki elsőnek ért a vízbe az meggyógyult. Jézus meglát egy beteget, akiről kiderül, hogy harmincnyolc éve beteg. Jézus meg is szólítja, hogy meg akar e gyógyulni. A beteg csak azt válaszolja, hogy nincs emberem, aki odavigyen, amikor mozgásba jön a víz.

Nincs emberem. Milyen fontos mondat. Nincs, aki segítsen. Hányan küzdenek ezzel a problémával napjainkban is, nincs emberük, nincs, aki segítsen nekik, nincs, aki ápolja őket. Napjainkban, amikor ebben a vírusos lázban ég a világ, hogy hol miként terjed, mennyi a beteg, mennyi a túlélő és mennyi a halott, most is megkérdezhetnénk, akarsz-e meggyógyulni? Mi a teendőm? Van, aki azt mondja, ne menj ki, más, hogy ne érintkezz senkivel. Míg mindenki a csodára vár, Jézus meggyógyítja a beteget. Ez az időszak számunkra a hit próbája is. Nem csak akkor vagyok keresztény, amikor minden rendben, hanem amikor nehéz.

Azonban, az akarsz-e meggyógyulni, szólhat úgy is, hogy harmincnyolc éve vagy itt betegként? Mit tettél eddig? Meg akarsz gyógyulni vagy sem? Mit tettél eddig azért, hogy meggyógyulj, csak másra vártál? Te magad mit tettél meg? Ez is fontos, mert néha azt látni, egy nagyobb betegségben lévő embernek nagyobb az élni akarása, mint egy egészségesnek. Ha egy egészségesnek, valami nem úgy sikerül, mint szeretné, akkor összeomlik, azt hiszi vége az életének, de ha meglát egy beteget, egy tolókocsist, akinek még az ágyból való felkelés sem megy egyedül, akkor rádöbbenhetünk, igen is, tennem kell valamit, hogy ha akarom, hogy az életem jobb legyen.

Te, kedves testvérem, te meg akarsz-e gyógyulni? Mit teszel érte? Ne siránkozz, hanem állj fel és légy erős. Menj hited, meggyógyított téged!

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, készítsd elő híveid szívét a nagyböjti szent gyakorlatokkal, hogy méltó lélekkel éljük át húsvét szent titkát, és elvigyük az emberekhez a megváltás örömhírét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 23. hétfő

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Isten a régi, bűnös népet újjá, bűntelenné akarja teremteni.

Az újjáteremtésről prófétája által szól az Úr:

Íme, új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. Örüljetek és ujjongjatok mindörökké azon, amit majd teremtek!
Mert Jeruzsálemet "Öröm"-nek teremtem, és népét "Ujjongás"-nak. Örömöm telik majd Jeruzsálemben, és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. Nem lesz ott többé olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki nem töltené be élete napjait.
Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít. Aki házat épít, ő maga lakik benne; aki szőlőt ültet, ő maga élvezi gyümölcsét.
Ez az Isten igéje.
Iz 65,17-21 


2020. március 23. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása.

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.Jézus ezt mondta: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A királyi tisztviselő azonban így szólt: "Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!" Jézus erre azt felelte: "Menj csak! Fiad él."Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: "Melyik órában lett jobban?" Ezt mondták: "Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: "Fiad él." Erre hitt ő maga, és vele egész háza népe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).Ezek az evangélium igéi. Jn 4,43-54

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus visszatér a galileai Kánában, ahol első csodáját tette, a vizet borrá változtatta. Az emberek szívesen fogadták, mert sokat hallottak Jézusról, csodáiról és tanításairól. Amikor ezt megtudja egy édesapa, akinek gyermeke halálán volt, felkereste Jézust és kérte, hogy gyógyítsa meg a fiát. Jézus kikel magából, hogy az emberek mindig csak csodát kérnek tőle, de az apa mindebből nem ért semmit, az ő gondolataiban, csak az jár, hogy fia halálán van és csak Jézus tudja meggyógyítani. Jézus amikor látja az apa kétségbeesését, annyit mond neki, menj fiad él. Az apának ennyi elég is, hisz Jézusnak, és hazatér, gyermeke pedig már meggyógyult.

Jézus többet vár az emberektől, talán azt szeretné, hogy felülemelkedjenek végre a földi vágyaikon és észrevegyék, hogy ő többet jött adni, mint kenyeret és halat, netán, hogy gyógyítson. Azonban, amikor azt látja, hogy az emberek még csak erre készültek fel, úgy ezt is megadja nekik. Az apától sem tagadja meg, hanem meggyógyítja gyermekét, de mégiscsak Jézus tudja, hogy ha az emberiség csodát nem lát nem hisz. Ezt kérte Tamás apostol is, amikor azt mondta, hogy csak akkor fogja elhinni, hogy Jézus él, ha látja őt és ha érintheti sebei nyomát.

Napjainkban is gyakran ezt hallani, hogy Uram tedd meg ezt és hinni fogok, vagy add meg ezt és hinni fogok. Vajon aki megkapja, amit kér, hinni is fog? Attól erősödik hite?

Most, mi mit kérnénk? Talán gyógyulást, talán a betegség megszűnését, de vajon ha megkapnánk, ki hinne utána? Itt, Kecskeméten a színház előtt van egy Szentháromság szobor, amit hálából emeltek az emberek, amikor a pestisjárvány megszűnt. Vajon ki tudta ezt? Vajon hányszor álltak meg ott az emberek, hogy megköszönjék Istennek, hogy megszűnt a pestis? Lehet a járvány megszűnése után még 1-2 hétig, aztán mindenki elfelejtette. Mindezek azt mutatják meg, hogy milyen kicsik vagyunk, milyen gyengék, milyen múlandóak.

Sokszor ígérgetünk Istennek miközben kérünk. Vajon nem felejtjük el soha ezeket az ígéreteket?

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te szentségeid titokzatos erejével megújítod a világot. Add, hogy Egyházad lelkiekben egyre gyarapodjék, földi gondjai között pedig támogasd segítségeddel. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 22. vasárnap, Nagyböjt 4. vasárnapja

OLVASMÁNY Sámuel első könyvéből
Dávidot Izrael királyává kenik.

Az Úr így szólt Sámuelhez: "Töltsd meg szarudat olajjal és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert fiai közül szemeltem ki a királyt."
Amikor megérkezett, s meglátta Eliábot, azt gondolta: "Nos, itt áll az Úr előtt az ő fölkentje." Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet."
Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: "Ezeket nem választotta ki az Úr." Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: "Mind itt vannak fiaid?" "A legkisebb nincs itt - válaszolta -, a nyájat őrzi." Sámuel erre meghagyta Izájnak: "Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk az áldozati lakomához, amíg nincs itt." Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: "Rajta, kend föl, mert ő azt" Erre Sámuel fogta az olajosszarut, és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke.
Ez az Isten igéje.
1Sám 16,1b.6-7.10-13a


SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből
Támadj fel holtodból, és Krisztus rád ragyog.

Testvéreim!

Ti, akik egykor sötétség voltatok, most világosság vagytok az Úrban. Éljetek hát úgy, mint a fény fiai! A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság, egyenesség. Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. Ne legyen részetek a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább ítéljétek el azokat. Amit ugyanis a bűnösök titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen.
Amit feltárunk, arra fény derül, és amire fény derült, az maga is fény. Ezért mondják:
Ébredj, ki alszol, támadj fel holtodból, és Krisztus rád ragyog!
Ez az Isten igéje.
Ef 5,8-14


2020. március 22. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Elment megmosakodni, és amikor visszatért, már látott.

Abban az időben: Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus ezt felelte: "Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. Amíg nappal van, nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött. Eljön ugyanis az éjszaka, amikor senki sem cselekedhet. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak."
E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: "Nem ez az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták, hogy: "Ez az!" Mások pedig: "Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: "Én vagyok az!"
Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyíltak meg a szemeid?" Ő azt felelte: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele a szemeimet, és azt mondta: »Menj el a Siloe tóhoz és mosakodj meg!« El is mentem, megmosdottam, és most látok." Ekkor megkérdezték tőle: "Hol van az az ember?" Ő azt felelte: "Nem tudom."
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: "Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok."
A farizeusok közül egyesek megjegyezték: "Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot." Mások azonban így szóltak: "Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?" És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: "Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?" Ő azt felelte: "Hogy próféta!"
A zsidók ekkor már nem is hitték el neki, hogy vak volt és újra lát, olyannyira, hogy előhívatták a szüleit, és megkérdezték tőlük: "Ez a ti fiatok, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?" Azok ezt válaszolták: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született. De hogy most miért lát, vagy ki nyitotta meg a szemeit, azt nem tudjuk. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan a kora, hogy magáról beszéljen!" A szülők azért mondták ezt, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis ekkor már elhatározták, hogy aki Jézust Messiásnak meri vallani, azt kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei, hogy megvan a kora, kérdezzék meg őt.
Másodszor is hívták tehát a vakon született embert, és figyelmeztették: "Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös!" Ő így felelt: "Hogy bűnös-e, vagy sem, azt nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok!" Erre ismét megkérdezték "Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemeidet?" Ő ezt felelte: "Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?" Erre megátkozták, és azt mondták: "Te magad vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk! Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnét jött, azt nem tudjuk!"
Az ember azonban ezt felelte nekik: "Éppen az a különös, hogy ti nem tudjátok, honnan van ő, és ő mégis megnyitotta a szemeimet. Jól tudjuk, hogy a bűnösöket nem hallgatja meg az Isten, de aki istenfélő és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit." A zsidók ezt felelték neki: "Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?" És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel-e az Emberfiában?" Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus ezt felelte: "Látod őt, aki veled beszél: ő az!" Mire az ember így szólt: "Hiszek, Uram!" És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: "Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak." Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: "Csak nem vagyunk mi is vakok?" Jézus így felelt: "Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."Jn 9,1-41

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nagyböjt negyedik vasárnapján, a látás kerül előtérbe. Mit lát az ember, vagy mit lát Isten.

Az olvasmányban, Dávid királlyá való felkenéséről hallunk. Isten szól Sámuel prófétához, hogy menjen Betlehembe, Izajáshoz, mert Isten fiai közül szemelte ki a királyt. Sorba vezetik a próféta elé Izáj fiait, és van, amikor még Sámuel is azt mondja, hogy ő lehet majd Isten választottja, de az Úr szól is neki, ne a külsejét nézd, a magas termetét, Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Amikor Izáj hét fiát vezetik a próféta elé és ő mindre nemet mond, akkor derül ki, hogy a legfiatalabb, Dávid, még a mezőn van, mert pásztor. Amikor megérkezik Dávid, akkor, mondja Isten, hogy ő az. Dávid a többi testvéréhez képest fiatal, nem olyan magas, de mégis van benne valami, amit csak Isten lát, és talán ez lesz az, ami miatt később Dávid, még Góliáttal is szembeszáll, és legyőzi őt, habár senki nem mert kiállni ellene. Dávid bátor volt, de leginkább az Istenbe vetett hite és bizalma volt a nagyobb.

Ez a történet is azt mutatja, hogy a szemünk mennyire meg tud minket csalni, és azt is, hogy mennyire más a fontos egy ember számára és mi a fontos Isten számára. Ezért is tér ki rá Jézus is, hogy ne a külsőt nézd, ne ítélj el senkit, mert nem tudod, mi lakik benne.

Az evangélium is a látásról szól, egy vak visszanyeri látását. Jézus sarat csinál, megkeni a vak szemét, majd azt kéri mossa le a Siloe tavában. A vak meg is teszi, amit Jézus kér, mire visszanyeri látását. Amikor az ismerősök meglátták, volt aki elhitte, hogy ő vak volt és most meggyógyult, de volt aki nem hitte el. Azt is mondhatnánk, hogy ez az ember vak volt, de a többiek elvakultak.

A farizeusok is beszálltak a beszélgetésbe, hisz szombat volt. Mi az, hogy bárki egy vaknak visszaadja látását, nem szégyelli magát. Értitek? Ez gond? Valaki vak, az gond, de amikor valaki meg tudja gyógyítani, az öröm, és ők mivel foglalkoznak? Hogy szombaton történt volna mindez. Nem tudom, ha ők lettek volna vakok, és nekik is szombaton esélyük lett volna meggyógyulni, vajon, nem örültek volna neki? Dehogy nem, csak ők másképpen mértek maguknak és másképpen másnak.

A vakság nem csak testi, hanem lelki is. Lehetünk lelkileg vakok, mint a farizeusok, akik nem veszik észre, hogy Jézus az, aki csodát tesz, de napjainkban is sok a lelki vak. Valami csoda történik sokan azt mondják, szerencse, vagy véletlen, de kevesen veszik észre, hogy ez csoda. Így voltak Jézus csodáival is az ő idejében. Napjainkban is sok minden történik, megbetegedések, félelmek, pánik, esetleg nemtörődömség, de van, aki tényleg mindezek mögé lát, és megérti, sokkal több van itt, mint ami látszik. Megváltoztatja az életünket, mindennapjainkat, az életünkben a fontossági sorrendet.

Te mit látsz? Te mit teszel?

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te szent Fiad által csodálatos módon magadhoz békítetted az emberiséget. Engedd kérünk, hogy keresztény néped, készséges önátadással és élő hittel készüljön a közelgő ünnepekre. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységbe, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


OLVASMÁNY Ozeás próféta könyvéből
Először Istenhez kell visszatérnünk, hogy rendezhessük kapcsolatainkat embertársainkkal.

Így szól a néphez az Úr prófétája:

Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott szét, de ő gyógyít is meg minket, ő sebesített meg, de Ő kötöz is be bennünket. Életre támaszt minket két nap múlva, és feltámaszt a harmadik napon, hogy élhessünk az ő színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat; biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely megöntözi a földet.
Így szól az Úr: "Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Hűségetek olyan, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely gyorsan tovatűnik. Ezért sújtottam őket a próféták szavával, ezért pusztítottam őket ajkam igéjével, ítéletem napnál világosabb. Mert irgalmat akarok, és nem áldozatot, istenismeretet várok, és nem égőáldozatot."
Ez az Isten igéje. Oz 6,1-6


2020. március 21. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Aki magát megalázza, azt dicsőségre emelik.

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:
"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."
Lk 18,9-14

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus tanításaiban mindig fontos, hogy hol, mikor és főleg kinek mondja a tanítást. A mai evangélium azzal kezdődik, hogy az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta. Vagyis a példabeszéd azoknak szólt, akik magukat másoknál többre tartották.

A történet egyszerű, két emberről szól, és mindkettő a templomba lép be. A két ember különbözik sok mindenben. Az egyik farizeus, aki belép a templomba, előre megy, felemelt fővel, mondja imáját, ami inkább már dicsekvés. Azzal kezdi, hogy hálát adok neked Istenem, de onnantól csak magát magasztalja, hogy nem olyan gonosz, mint a többi ember, főleg, mint az a másik, aki vele egyszerre van jelen a templomban. Aztán felhozza a jó cselekedeteit, és minden adományát.

A másik ember, ő vámos, és tisztában van a bűnösségével, de ő ismeri bűneit, ezért mellét veri, nem is megy előre a templomba, hátul marad, ne is lássák. Bocsánatot és irgalmat kér Istentől. Ennyi az imája, rövid, de a szívéből jön.

Jézus azt mondja, a vámos, vagyis a bűnös megigazulva ment haza, vagyis, komoly volt a bűnbánata, ezért békésen ment haza, szívének minden terhét letette a templomba. A farizeus azonban nem, ő úgy ment haza, ahogy onnan eljött. Gőgjében, még Isten előtt is dicsekedett, amikor pedig le kellett volna, hogy boruljon.

A farizeus, igaznak és jónak tartotta magát Jézus előtt is, és Jézus ezzel a példabeszéddel akarta észhez téríteni. Vajon megértette, hogy ez a történet róla szól? Vajon változtatott az életén? Jézus nem ítélte el, hanem segítséget nyújtott neki.

Érdemes belegondolni, hogy milyen a mi imánk? Inkább a farizeushoz vagy a vámoshoz hasonlít? Az imáim tele van dicsekvéssel? Köszönöm Uram, hogy ilyen jónak teremtettél, tökéletes vagyok, ilyen ember még nincs még egy a megyében. Örülhet mindenki, aki csak lát. Vagy netán, tisztában vagyok gyarlóságommal, és azzal is, hogy saját magam erejéből nem tudok megváltozni. Tudok egyszerűen imádkozni, mint a vámos? Uram, kegyelmezz nekem, bűnösnek!

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, add, hogy a nagyböjti szent időben, örvendezve készüljünk húsvét titkának megünneplésre, és annak gyümölcseiből boldogan részesüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 20. péntek

OLVASMÁNY Ozeás próféta könyvéből

Minden teremtmény a mi szolgálatunkra áll, ha Istenhez térünk,

és csak neki szolgálunk.

Szamaria végveszélye idején így hirdette az igét Ozeás:

Térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! Bűnbánó szavakkal térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: "Végy el minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul, Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: »Te vagy a mi istenünk!« - mert az árva csak nálad talál irgalmat."
Az Úr pedig ezt az ígéretet tette: "Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom. Népemhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa. Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon, Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt, amelynek olyan híre lesz, mint a Libanon bora. Mi köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot. Olyan leszek, mint a zöldellő jegenyefenyő; tőlem származik gyümölcsöd." Aki bölcs, értse meg ezeket! Aki értelmes, lássa be ezt mind! Mert egyenesek az Úr útjai, azokon járnak az igazak, de a gonoszok elbuknak rajtuk.
Ez az Isten igéje. Oz 14,2-10


2020. március 20. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Isten az egyetlen Úr: szeressük őt mindennél jobban!

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a parancsok közül?"
Jézus így válaszolt: "Ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze Isten országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni. Mk 12,28b-34

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai olvasmány Ózeás próféta könyvéből való, aki Szamaria végveszélye idején hirdeti a népnek, hogy térjen vissza Istenhez. Az Egyiptomból való kivonulás és a pusztai vándorlás, Isten és a nép között lévő szent köteléket erősíti. A királyok kora, majd az idő amikor a nép békében él, oda fajul, hogy megfeledkezik Istenről, aki kivezette őket Egyiptomból, ehelyett, Baál kultusz kezd beférkőzni és a nép szíve Istentől elfordul, és más, idegen istenek felé fordul, ahol kiélhetik vágyaikat.

A Baál kultusz ellen a próféta felveszi a harcot, és felidézi a népnek, hogy Isten nem erre hívta meg őket, elmondja Ózeás mindazokat a vétkeket, amiket a nép Isten ellen vétett, és hogy Isten is elhagyta őket, és ezért jött rájuk sok veszedelem. Ózeás könyve végén, a megtérésre, az Istenhez való visszafordulásra hív. Térjetek vissza Istenhez, és Isten is visszatér hozzátok.

A világ mintha mindig ezt a harcot harcolná meg Istennel, mindig újabb és újabb isteneket gyártunk magunknak, baálokat, amiket istenítünk, és a Teremtő Isten elé helyezünk. Gondoljunk csak bele, ha egyik nap még azt mondom nincs szükségem Istenre, megvagyok én magam, sok fontos dolgom van, és a másik nap ha nehézség jön futok Istenhez. Sőt számon kérem, hogy miért nem vigyáztál rám? Igaz, hogy én eltaszítottalak, megbántottalak, én nem akartam, hogy bármi közöm legyen hozzád, de most segíts meg. Ez valódi megtérés? Ez, nem az!

A mai idők, megint csak próbára teszik az embert, a hitét, a kitartását, az Istenbe vetett bizalmát. Van, aki abban bízik, hogy felhalmoz 50 kiló cukrot, lisztet és 30 liter olajt, és várja, hogy ez kihúzza a bajból, más istenek, más bálványok.

Ha most élne Ózeás próféta, most is mondaná, térjetek vissza Istenhez és Isten is visszatér hozzátok.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, öntsd szívünkbe jóságosan kegyelmedet, hogy mindig visszatartson, az emberi botlásoktól és a te segítségeddel mindig ragaszkodjunk mennyei parancsaidhoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. március 19. csütörtök

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
A reménytelenségben is reménykedve hitt.
Testvéreim!
Az az ígéret, hogy Ábrahám utódai öröklik a világot, nem a mózesi törvénnyel, hanem a hitből fakadó megigazulással kapcsolatban hangzott el.
Azért a hittel kapcsolatban, hogy kegyelemből legyen. Így lett az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Nekik mindnyájuknak atyja ő Isten előtt, amint az írás mondja róla: "Sok nép atyjává rendeltelek." Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létet ad a nemlétezőknek. A reménytelenségben is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, Isten ígérete szerint: "Nagy lesz a te nemzetséged."
Ez szolgált megigazulására.
Ez az Isten igéje. Róm 4,13.16-18.22


2020. március 19. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Nekem Atyám dolgaiban kell lennem.

Jézus szülei évről évre fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, az ünnepi szokás szerint szintén fölmentek. Az ünnepek elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban ott maradt Jeruzsálemben anélkül, hogy szülei észrevették volna. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egy napi járásra voltak, amikor keresni kezdték a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték.
Három nap múlva találták meg a templomban. A tanítómesterek között ült, hallgatta és kérdezgette őket. Aki csak hallotta, módfelett elcsodálkozott értelmességén és feleletein. Amikor szülei megpillantották, nagyon meglepődtek. Azután anyja így szólt hozzá: "Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk!" Jézus ezt felelte nekik: "Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ők azonban nem értették, hogy mit akar ezzel mondani.
Akkor követte őket, lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Lk 2,41-51a

Elmélkedés az evangéliumhoz: Március 19. Szent Józsefnek, az egyetemes Egyház védőszentjének főünnepe, a keresztény házasságok, családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentje.

Józsefről nagyon keveset olvasunk. A két gyermekségtörténetben olvassuk, hogy József, Názáretben lakott, Dávid nemzetségéből származott, és volt egy jegyese akit Máriának hívtak. József, a jegyesség alatt Márián meglátja, hogy gyermeket vár, így első gondolata, hogy elbocsájtja, majd álmában egy angyal adja tudtára, hogy vegye feleségül Máriát, mert a gyermek a Szentlélektől való. József, több alkalommal is, a nehéz helyzetekben, álmában kap segítséget, tanácsot ezért is, néha úgy ábrázolják, hogy alszik. Utoljára, Józsefről akkor olvasunk, amikor a tizenkét éves Jézussal és Máriával felmennek Jeruzsálembe. Ezek után, Józsefről több szó nem esik.

Józsefet többféle módon ábrázolják, vagy leborulva a földön, fejét egy köre téve alszik, vagy, munka közben, a kis Jézussal az oldalán, ahogy együtt dolgoznak, vagy együtt Máriával és Jézussal, de egy nagyon szép ábrázolás József elszenderedése.

Igaz, hogy nem természetes apja Jézusnak, mégis, ő lesz az édesapák példaképe és a családok őre. Ebből is látjuk, hogy ha Isten valamire kiválaszt és ráhagyatkozol, akkor helyes úton fogsz járni.

"Jézus számára az otthon nem azt jelenti, hogy elengedem magam, és azt csinálom, amihez éppen kedvem van, hanem hogy tudom a helyem és a feladatom, alkalmazkodom azokhoz, akikkel együtt élek, s készségesen alávetem magamat nekik, hiszen Isten az ő gondjaikra bízott- És ez nem csupán a gyermekekre érvényes, hanem Máriára és Józsefre is a maga módján, illetve mindazokra, akik a názáreti Szent Család mintájára akarnak közösségi életet élni.

A modern kor ideálja persze nem ez, hanem a mindenkitől független, magát sehol le nem kötő és el nem kötelező világfi, aki mindig a maga útját járja és a maga akaratát cselekszi, így valósítja meg önmagát. Jézus függetlensége azonban nem abban állt, hogy mindenben ragaszkodott saját elképzeléseihez, ízléséhez és kedvteléseihez, az ő függetlensége éppenséggel az ilyen dolgoktól való függetlenség volt.. Nem jelentett neki nehézséget, hogy valamit megtegyem, vagy ne tegyen, mert így is, úgy is Atyja dolgaiban volt, akár dolgozott, akár evett vagy éppen aludt. Ő mindenekelőtt az Atyjánál volt otthon.

A názáreti ház titka az, hogy lakói egyenként és együtt is elsősorban a magasságbeli Istennél vannak otthon, így otthont tudnak egymásnak is nyújtani. Számukra az engedelmesség nem nyűg és teher, hanem magától értetődő folytatása annak, hogy mindig Isten akaratát keresik, s önmegvalósítás helyett hagyják az ő terveit megvalósulni. Ők az igazán eredetiek, mert életük Istenből, az ősforrásból ered.

Ha sok család, szerzetesi közösség és egyházközség formálódna názáreti otthonná, Isten országa a világ számára is kézzelfoghatóan jelen lenne a földön" (Barsi Balázs).

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható Istenünk, Te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


2020. március 18. szerda

OLVASMÁNY Mózes ötödik könyvéből

Ha Isten parancsai szerint élünk, tanúságot teszünk arról,

hogy Isten üdvözíteni akarja az embereket.

Mózes a választott nép előtt így beszélt: Most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek megtartására tanítalak, hogy éljetek és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: "Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!" Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok? Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben életed minden napján, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is.
Ez az Isten igéje. 
MTörv 4,1.5-9


2020. március 18. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Isten törvényei örök érvényűek és változatlanok.

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában."Mt 5,17-19

Elmélkedés az evangéliumhoz: A törvény az emberiség számára sokszor úgy tűnik, hogy egy lehetőség, hogy kiskapukat keressen, hogy kibújhasson alóluk, mások viszont a törvény szigora mögé bújnak, és azzal igazolják tetteiket. Jézus azt hirdeti a mai evangéliumban, hogy nem megszüntetni jött a törvényt, hanem tökéletessé tenni. Jézus beszél a régi törvényekről, és beszél arról, hogy most hogy kéne betartani, de a tökéletessége a szeretetben van. Ha csak kötelességtudatból, vagy félelemből tartod meg a törvényt, vagy azt várod, hogy ha nem lát senki, akkor megszeghesd, akkor ott nincs a szeretet. Jézus szeretettel teljesíti a törvényeket, és ezzel mutat példát. A szeretettel való megtartása a törvénynek az embert a törvény fölé emeli, hiszen a törvény az emberért van és nem az ember a törvényért. Jézus is, többször a törvény megtartása elé helyezte az ember szeretetét, amikor gyógyított szombaton, vagy vámosokkal és bűnösökkel együtt evett. Ismerni kell a törvényt, hogy ezt meg tudjuk tenni és tudni, hogy a szeretet törvénye mit enged meg.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, taníts minket önfegyelmezésre, és tápláld lelkünket szent igéddel a negyvennapos húsvéti előkészület idején. Add, hogy teljes odaadással megtagadjuk magunkat érted, és mindenkor egy szívvel-lélekkel imádkozzunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 17. kedd

OLVASMÁNY Dániel próféta könyvéből

Isten sohasem hagyja el a benne hívőket.
A három ifjút a tüzes kemencében is megvédte.

Dániel egyik társa, Azariás, a tüzes kemencében így imádkozott: Nevedre kérünk, ne vess el végleg minket, és ne semmisítsd meg szövetségedet! Ne vond meg tőlünk irgalmadat, kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Jákobért, akikhez szóltál, és sok ivadékot ígértél nekik, annyit, mint égen a csillag, vagy mint föveny a tengerparton.
És most minden népnél kisebbek vagyunk, megaláztatásban van részünk az egész földön, bűneink miatt! Ma fejedelmünk sincs nekünk, vezérünk, prófétánk, áldozatunk sincs már, nincs étel-, ital- és hálaáldozat, nincs hely a zsenge áldozatok számára előtted, ahol irgalmadat megnyerhetnénk. De fogadd el megtört szívünket és megalázott lelkünket; mintha kosok és bikák égőáldozata vagy ezernyi hízott bárány áldozata lenne, ma olyan legyen áldozatunk színed előtt! Fogadd kedvesen, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek!
És most teljes szívünkből követünk téged, félve tisztelünk, és keressük arcodat. Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint!
Siess segítségünkre, mint hajdan csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a te nevednek!
Ez a Isten igéje. Dán 3,25.34-43


2020. március 17. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus tanítása szerint meg kell bocsátanunk az ellenünk vétőknek.

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének." Mt 18,21-35

Elmélkedés az evangéliumhoz: Péter a megbocsájtásról kérdezi Jézust. Hányszor kell megbocsájtanom testvéremnek ha, vétkezik ellenem? Jézus példabeszéde, azt mutatja, hogy mekkora, amit Isten enged el nekünk és ahhoz képest milyen kevés, amit nekünk kellene megbocsájtani.

A király el akar számolni szolgájával aki, tartozik neki, de mivel az nem tudta megfizetni, és kéri, ezért elengedi neki a tartozását. Azonban ez az ember, amikor kilép a király terméből és találkozik szolgatársával, aki neki egy csekély összeggel tartozik, ő nem enged, nem bocsájt meg, nem engedi el, hanem börtönbe vetteti a társát. Ekkor a többi szolga jelenti a királynak, aki börtönbe vetteti a szolgát, amíg meg nem adja tartozását. A miatyánkban is, folyamatosan elimádkozzuk, hogy úgy bocsásson meg nekünk az Atya, ahogy mi megbocsájtunk az ellenünk vétőknek.

Tényleg meg tudok mindenkinek bocsájtani teljes szívemből?

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, maradjon velünk mindenkor kegyelmed, tegyen készségessé szolgálatodra, és szerezze meg nekünk állandó oltalmadat. a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységbe, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 16. hétfő 

OLVASMÁNY a Királyok második könyvéből

Ne mi akarjuk meghatározni, hogy mikor és hogyan tegyen velünk jót az Isten: bízzuk rá magunkat teljesen!

A királyok korában történt. Námán, a szíriai király seregének vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak. De ez az ember leprás volt.
A szíriaiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Námán feleségének szolgálatába került. S így szólt asszonyához: "Ha uram a prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná leprájától." Námán erre elment urához és előadta; "Így és így beszélt ez az Izrael földjéről való lány." Szíria királya azt válaszolta: "Menj el s adok neked egy levelet Izrael királya számára!" El is ment, s vitt magával 10 ezüst talentumot, 6000 sékel aranyat és 10 ünnepi köntöst. Aztán átadta Izrael királyának a levelet, amely így szólt: "Ezzel a levéllel egyszersmind szolgámat, Námánt is elküldöm hozzád, szabadítsd meg leprájától!" Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját és felkiáltott: "Vajon Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? Miért küldte hát ide ezt az embert, hogy szabadítsam meg leprájától? Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém köthessen." Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá s ezt üzente neki: "Miért szaggattad meg ruhádat? Jöjjön el hozzám, és megtudja, hogy van próféta Izraelben." Námán tehát elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Elizeus kiküldte hozzá egyik emberét, ezzel az üzenettel: "Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!" Námán megharagudott és azt mondta: "Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít a leprától. Hát nem különbek-e Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?" Azzal megfordult és haragosan elment onnan. Szolgái azonban eléje léptek és a lelkére beszéltek: "Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), mivel csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel." Leszállt tehát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste. Aztán visszatért Isten emberéhez, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: "Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben." Ez a Isten igéje. 2Kir 5,1-15a


2020. március 16. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus Krisztus küldetése nemcsak a zsidókhoz szól, hanem a pogányokhoz is.

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: "Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán."
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. Lk 4,24-30

Elmélkedés az evangéliumhoz: Miután Jézus visszatér a negyvennapi böjtölésből, a pusztából, hazatér, Názáretbe, bemegy a zsinagógába, ott felolvas a tekercsből Izajás próféta írásából. Valahogy mégis, a hallgatóság, először örömmel fogadja Jézus szavait, majd szinte számon kérik, hogy náluk miért nem tesz csodát. Végül is kiderül, hogy Jézus nem csak a választott néphez jött, hanem a pogányokhoz is. Jézus két prófétát idéz, Illést és Elizeust és azt, hogy mindketten kaptak küldetést Istentől, de egyik sem a választott néphez. Ennek hallatára a választott nép kikelt magából, és le akarják Jézust taszítani a szikláról, de Jézus elhalad köztük. A zsidók, nem tudták elképzelni, hogy a Krisztus máshoz is szólhat, mást is taníthat és nem csak őket. Azonban Jézus több alkalommal is figyelmezteti őket, hogy eljátszották Isten bizalmát. A nép azonban nem kíván megtérni, hanem továbbra is Jézusban ellenséget látnak. Az ember, akár mennyire is nagy a hite, megérteni Istent, hogy mit miért tesz, soha nem fogja, inkább szeretettel elfogadja.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, irgalmas jóságod tisztítsa és erősítse mindenkor egyházadat. Kormányozd szüntelen kegyelmeddel, hiszen csak a te segítségeddel állhat fenn. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 15. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás.

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: "Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?" A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: "Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked."
Az asszony ezt felelte: "Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?"
Jézus erre megjegyezte: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."
Erre az asszony megkérte: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni. Látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt."
Jézus ezt felelte: "Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk."
Az asszony így szólt: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent."
Erre Jézus kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne. Mikor kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: "Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője."Jn 4,5-15.19b-26.39a.40-42

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai szentírási rész elmélkedésének középpontjában a víz áll. A víz ami, megtisztít, a víz, ami lemossa bűneinket halljuk szentmisénk bevezetőjében, majd a víz amire szomjaznak, a választott nép a pusztában és végül vizet kér Jézus is a szamariai asszonytól, ő pedig élő vizet ígér neki, amiből ha iszik, akkor soha nem fog újra megszomjazni.

Szentmisénk elején Ezekiel próféta tolmácsolja, Isten szavait: "Ha majd elismeritek, hogy én vagyok a ti szent Istenetek: egybegyűjtelek titeket az egész világról. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztítalak minden gonoszságtól: új lelket adok belétek-mondja az Úr."Itt, a víz, mint a megtisztulás forrása jelenik meg, mint akár a keresztségben, amikor a keresztvíz az ősbűnt lemossa rólunk.

Az olvasmányban a választott nép pusztai vándorlásának elejéről olvasunk, amikor elfogy a víz, amit magukkal vittek, és a pusztában azt látják, hogy esélyük sincs ezt a vizet pótolni, így zúgolódni kezdenek Mózes ellen, hogy miért vezette ki őket a pusztába, hogy szomjan haljanak? Akkor becsülünk valamit igazán, amikor vagy elveszítettük teljesen, vagy ha megtapasztaljuk a hiányát. A vizet is az becsüli igazán, aki megtapasztalta a szomjúságot, és azt nem tudta rögtön oltani. Mai világunkban ez már ismeretlen, főleg Európában, amikor is a víz használatát olyan természetesnek vesszük. Megengedjük a csapot a konyhában, a fürdőben, a kertben és folyik a víz. A választott nép pedig kétségbeesik és zúgolódni kezd, és még Mózes is kétségbeesik és panaszkodik Istennek, hogy most mit csináljon, nem bír az emberekkel. Mózes így megtapasztalja azt, amit Isten érez, hogy jót akar, és az ember mégis mennyire hálátlan tud lenni. Isten azt mondja Mózesnek, hogy botjával üssön a sziklára, hogy belőle víz fakadjon a népnek. Az életünkben lesznek nélkülözések, de az nem azt jelenti, hogy Isten tönkre akar minket tenni, hogy akadályozza az életünket. Isten fölkelti napját jókra és gonoszokra és esőt ad igaznak és hamisnak, olvastuk nem is olyan régen, tehát Isten nem válogat, és Isten mindenkit egyformán szeret. Szenvedéseink idején nézzünk magunkba, hogy mi is a szenvedéseink oka.

A mai evangélium is összekapcsolódik a bevezető énekkel és az olvasmányban, hiszen, azzal kezdődik, hogy Jézus a tanítványokkal Szamaria egyik városába Szikárba érkezik. A tanítványok bemennek a városba ételért, míg Jézus leül Jákob kútjához. Kicsit érthetetlen, hogy ha Jézus a tanítványokkal érkezik, miért nem megy velük tovább, miért marad a kútnál? Szerintem ennek oka volt, tudta, hogy jönni fog valaki, akinek szüksége lesz rá. Délben egy szamariai asszony érkezik, vízért. Jézus kéri, hogy adjon neki inni vizet. Ebből indul egy párbeszéd, amiből kiderül, hogy az asszonynak öt férje volt, és most is együtt él valakivel, és valószínű, ezért jött délben a legnagyobb melegben vízért, hogy senkivel ne találkozzon, nehogy megszólják. Amikor mindenkit kerül, akkor találkozik Jézussal, és rájön az asszony, hogy Jézus őt ismeri, habár még nem is találkoztak. Ismeri, de nem ítéli el, nem szólja meg és nem távolodik el tőle, sőt, az asszonytól kér vizet, de végül is evangelizálni fog, hiszen, besiet a városba és elmondja az embereknek, hogy van a kútnál valaki aki elmondta nekem mindazt amit tettem. Amit eddig szégyellt az asszony, amit eddig takargatott, most az lesz a hitvallásának az alapja. Ismer engem, tudja a legrejtettebb és legféltettebb titkaimat, lehet, hogy ő a Krisztus, vagyis a felkent? A városból hisznek az asszonynak, ezért kimennek a kúthoz, kérik Jézust maradjon még náluk, majd azt mondják: "Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk valóban ő a világ Üdvözítője."

Egy kitaszított nő, aki szégyelli életét, egy pillanatban, amire nem is számít, találkozik Jézussal. Először Jézus kér tőle vizet, majd Jézus ígér neki olyan vizet, amiből ha iszik soha nem fog megszomjazni. Jézus a Szentlelket ígéri, de akkor még a nő nem érti, nem fogja fel, de vágyik rá, mert nem akar többé szomjas lenni. Végül ő lesz az aki Szikár városába az örömhírt elviszi.

Mit mond ez nekem? Egyrészt azt, hogy Jézus mennyire jól tudja használni a legbűnösebb embert is, hogy az evangéliumot hirdesse. Akár azt is, hogy megértesse velünk, a lelki szomjúságot, nem fogjuk tudni vízzel enyhíteni, csak ha őt keressük. Talán még azt is, hogy milyen nagy szüksége van segítőtársakra, akár rám, akár rád. Egy ember, egy egész városban elhíresztelte Jézust mire az emberek megtértek. A nő, amikor találkozik Jézussal, már nem törődik azzal mit fognak az emberek szólni, hanem pont amit félt mindig is bevallani, amit szégyellt, azt használja fel, hogy elmondja az embereknek, hogy a rejtett titkaimat is ismeri, nem lehet akárki.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre. Nézd jóságosan őszinte bűnbánatunkat, és amikor vétkeinket beismerve meghajlunk előtted, emelj föl minket szüntelen irgalmaddal. a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


2020. március 14. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A mennyei Atya megbocsát tékozló fiának, ha őszintén megbánja bűneit.

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt, A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.«
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.« Az atya odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: »Mi történt?« »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« - felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.«
Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«"Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés az evangéliumhoz: A ma felolvasott evangéliumi történetet a tékozló fiúról mindannyian ismerjük és talán a leg jobban ismert történet, tanítás. Fontos az a mondat is, amivel kezdődött az evangélium, hogy sok bűnös és vámos ment Jézushoz, hogy hallgassák. A vámosokat és bűnösöket senki nem látta szívesen, és senki nem fogadta el őket, és ezért ők is elhatárolódtak a vallásos zsidóktól. Jézus szavai, tanítása, mégis őket vonzotta, mert Jézus nem ítélte el őket. A mai evangéliumi történet azt hiszem, szól a bűnösökhöz, és vámosokhoz, hogy igen is ha megbánjuk bűneinket, Isten megbocsájt, mint ahogy a tékozló fiúnak is megbocsájt atyja amikor hazatér, de szól a történet a farizeusokról és írástudókról, akiket a nagy testvér személyesít meg. A nagy testvér nem megy el hazulról, otthon marad, segít az apjának, szépen csöndben dolgozik, de akkor derül ki, hogy mi lakik benne, amikor visszatér testvére. Megharagszik apjára, amiért visszafogadta testvérét, ő nem tudott neki megbocsájtani, de most már az apának sem tud megbocsájtani és ezért az ünnepség, ami a fiatalabbik testvér hazatértéért lett rendezve, abból a nagy testvér, kimarad.

Ha a tékozló fiú a vámos és a bűnös, akik távol kerülnek az Atyai háztól, akkor ők azok akik ha beismerik, hogy rosszul döntöttek, akkor elindulnak haza, bocsánatot kérnek, akkor az Atya, megbocsájt, és újra a fiúi szerepbe visszakerülnek, míg a nagy testvér akkor aki otthon marad azok a vallásosak, a farizeusok és írástudók, akik megtartják a törvényeket, csöndben meghúzódnak, és akkor derül fény valódi énjükre amikor kiderül, hogy az asztalnál a bűnösöknek is van hely. Mint ahogy a farizeusok sem tudták elviselni, hogy Jézus eszik a bűnösökkel, és tanítja őket.

A vallásos ember számára nagy kísértés, hogy elfogadja azt, hogy Isten minden gyermekét, minden embert szeret, azt is aki távol jár tőle, és hogy ne legyek irigy arra, ha valaki megtér, vagy talán jobb élete van mint nekem, és nagy próbatétel azoknak is akik távol járnak Isten útjától, és nem mernek visszatérni, nem merik maguknak megvallani, hogy rossz úton járok, és ideje lenne visszatérni, mert Atyám megbocsájt.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te már ezen a földön mennyei javakban részesítesz minket, amikor szentségeiddel belekapcsolsz mennyei életedbe. Kérünk, kormányozz minket földi útjainkon, és vezess el örök világosságodra. a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


2020. március 13. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus példabeszéde a gonosz szőlőművesekről, akik megölik az örököst.

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek; "Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak megbecsülik!« Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?"
Ezt válaszolták: "Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést." Jézus így folytatta: "Nem olvastátok soha az írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!«
Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét."
A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta. Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangélium példabeszédjében, Jézus leírja, hogy a szőlősgazda, milyen figyelmesen, odaadással, bölcsességgel és szakértelemmel tervezi meg a szőlőskertjét, amit majd odaad szőlőmunkásoknak bérbe, hogy azok a kertet megmunkálják, majd beszolgáltassák a termés részét amiben megegyeztek. a szőlőmunkások, viszont nem tartják be amiben megegyeztek, és nem akarnak a szőlősgazdának semmit adni, ezért azokat akik mennek a gazda részéért azokat megverik, van amelyiket meg is ölik, míg nem, a gazda a fiát küldi, mire a szőlőmunkások azt is megölik, hogy övék legyen a szőlő.

Isten, ilyen bölcsességgel tervezte meg a világot, bölcsességgel, szeretettel, hozzáértéssel és szakértelemmel. A világot nem akarta magának megtartani, ezért megteremti az embert, hogy megmunkálja, de cserébe azt kéri, hogy egyedül ő legyen az Istene az embernek. Sajnos elfelejtjük, és Isten elé helyezünk sok mindent, és talán Isten marad a végső helyen, de sokan az életükből teljesen ki is űzik. Nincs rá szükségük. azért mert a kis szűk emberi agyukkal nem képesek felfogni a hatalmas Istent azt hiszik nincs is. Az ember, így maga ura akar lenni, mint a szőlőmunkások. Elvenni a szőlőskertet, a gazdától, elvenni a világot Istentől. Nézzük meg mi lett a vége. Mi lett a világunkból?

A gonosz szőlőmunkásokat, Jézus tanításában, a gazda megbünteti, és a szőlőt olyanoknak adja akik beszolgáltatják a gyümölcsöt. Mi is Isten szőlőskertjében dolgozunk és sok minden ránk van bízva, mint például, a szeretteink, barátaink, közösségeink, és az egész világ.

Beszolgáltatjuk-e a termést, ami Isten része? Mi lehet ez? Pl, az időm, amit Istenre szánok, ima, Szentírásolvasás, Szentmise, stb.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható Istenünk, add, hogy felismerjük helyünket a világban és értékeljük mindazt, amit ránk bíztál, megóvni, megőrizni. Segíts abban, hogy téged minél többen keressenek, és meg is találjanak, mint életük értelmét és célját. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által aki, veled él és uralkodik, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 12. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A dúsgazdag meg a szegény Lázár.

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:
"Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.
Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.« »Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.
Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is idejussanak a gyötrelmek helyére.«
Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.«
Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«"Lk 16,19-31

Elmélkedés az evangéliumhoz: A dúsgazdag és a szegény Lázár története, mutatja, meg amiről Jézus többször beszél, hogy milyen nehéz bejutni a gazdagnak a mennyek országába. A gazdag, ebben a történetben nem volt rossz, legalábbis nem olvastunk róla, csak azt tudjuk az életéből leszűrni, hogy önző, hiszen, észre sem vette a szegényt a kapujában, akinek adhatott volna legalább a fölöslegéből. Valószínűleg észre sem vette a szegényt. A gazdagság egyik nagy kísértése, hogy az ember csak magának él, csak gyűjt és gyűjt, sok gazdag élvezni sem tudja vagyonát, mert úgy érzi, még gyűjtenie kell, majd ha még több lesz, akkor majd pihen és élvezi vagyonát. Jézus erről is mond egy tanúságos történetet, és a gazdagot esztelennek mondja, mert még azon éjjel számon kérik lelkét, és a vagyonát pedig mások élik majd fel. Elismerés azok a gazdagok tehetősek előtt viszont, akik észreveszik a nélkülözőt és szenvedőt.

Jézus mai tanításában a menny és a pokolba is betekinthetünk. A gazdag a pokolba kerül, szenvedések között kiált fel, a menny felé, hogy enyhülést nyerjen, de segítség már nem érkezik. Meg volt a lehetőséged. A földön te bővelkedtél Lázár a szegény pedig éhezett, most te szenvedsz, Lázár pedig végre megpihen.

Az emberiség többsége ugyanígy nem tekint előre, mint a gazdag, a mai nap, a földi lét, és ez elég is számára. A gazdag már megbánta addigi életét, még testvéreinek is üzenne, de már erre nincs lehetőség. Mindenki meghozza saját döntéseit, aminek majd élete végén gyümölcseit is élvezi.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te kedveled az ártatlanságot, és kegyelmeddel visszaadod nekünk a lelki tisztaságot. Fordítsd magadhoz szívünket, hogy Szentlelked tüzétől felgyulladva állhatatosak maradjunk a hitben és gyümölcsöt hozzunk a jó cselekedetekben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 11. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon mindenkinek.

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük; "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?"
Ő azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?"
"Készek vagyunk!" - felelték.
Jézus erre így folytatta: "A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért."Mt 20,17-28

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus, felmegy tanítványaival Jeruzsálembe, és tudja, hogy most fogják elfogni, elítélni és keresztre feszíteni. Beszél nekik szenvedéseiről, azért is, hogy ha majd tanúi lesznek, akkor ne essenek kétségbe, hogy tudják, erről beszélt Jézus, de mivel mindnyájunknak jó, ha örömeinket és bánatunkat megosszuk barátainkkal, talán Jézus ezért is mondta el ezeket nekik. Milyen jó, ha mi is fel tudunk készülni egy nehezebb döntésre, élethelyzetre.

A Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja odajárul Jézus elé, hogy kérjen valamit, azt szeretné, ha az ő két fia ülne majd Jézus jobbján és balján. Azért kell ehhez bátorság, amikor a másik szenvedéseiről, és haláláról beszél, te előhozakodj, hogy ezt a helyzetet most jó lenne kihasználni, a fiaim javára. Mintha a három évi tanulás Jézus mellett nem adott volna nekik semmit. Jézus halálakor is csak a fiai jó sorára gondol. Arra talán nem is, hogy ez a hely másé már, vagy hogy a fiai mennyire meg kéne ezért szenvedjenek.

Több elmélkedésben olvastam, hogy hát ilyen az anyai szív, de szerintem nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy mi emberek mennyire önzők tudunk lenni. Amikor a keresztutat járjuk és Jézus szenvedéseire gondolunk, akkor is valamit ki akarunk könyörögni Istentől, amikor böjtölünk vagy lemondunk valamiről, abból is sokszor csak hasznot akarunk húzni.

Gondolkodjunk el azon, hogy ha mi elmondjuk gondunkat bajunkat egyik barátunknak, akkor mit várnánk tőle, hogy azt mondja a végén, hogy ha netán meghalunk hagyjuk rá a házat? Nem hinném. Inkább azt, hogy érezzen együtt velem, vagy ha más nem akkor hallgasson meg.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, védelmezd jótettekben buzgolkodó népedet, vigasztald oltalmaddal itt a földön, és egykor ajándékozd meg örök boldogsággal a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 10. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Aki Isten törvényét tanítja, legyen példakép a törvény megtartásában is!

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz;
"Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket.
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják." Mt 23,1-12

Elmélkedés az evangéliumhoz: A farizeusok és írástudók Jézust valahogy soha nem tudták elfogadni. Ők, mindig a törvény tökéletes megtartására buzdítottak, és könnyen elítélték azt, aki nem tartotta meg azt. Az egyszerű emberek lehet nem vették ezt észre, vagy csak nem mertek szólni, inkább szenvedtek, és félreértették Isten igazi tanítását. A mai evangéliumban Jézus kéri is, hogy a nép hallgassa őket, de tetteiket már ne kövessék, mivel a farizeusok és írástudók, már tettekkel nem követték azt amit tanítottak, csak a külsőségekre törekedtek, hogy lássák őket imádkozni, böjtölni, hogy dicsérjék mindezekért őket, de úgy igazából, mindezt csak megjátszották.

Szent VI. Pál pápa, a 60.as években azt mondta, hogy korunknak nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége. Valahogy a kettő tökéletes egysége lenne a legfontosabb, amit hiszek azt élem, amit élek azt tanítom.

Jézus mai tanításában, aki a legnagyobb akar lenni, az legyen a többiek szolgája. De jó lenne ha a hatalmasságok ezt megértenék, nem csak az egyházi de a világi hatalmasságok, hogy amit kaptak Istentől, azt a hatalmat nem azért kapták, hogy visszaéljenek vele, és nyomorgassák a szegényt, hanem, hogy példát mutassanak. A hatalom, a tudás, a gazdagság, mint felelősséggel jár.

Elmélkedés utáni fohász: Jóságos Istenünk, oltalmazd szüntelenül Egyházadat, hiszen nélküled erőtlen a halandó ember. Segítségeddel tartsd távol mindig a rosszat, és vezess minket az üdvösség útján. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.


2020. március 9. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amit akartok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti is tegyétek meg nekik.

A hegyi beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
"Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el, Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."Lk 6,36-38

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nagyböjtben, a böjtölés mellett, az imát és az irgalmasság cselekedeteit együttesen használjuk, mert nem csak rólunk van szó, hanem a többi emberről is. Nem csak nekünk kell a böjti időben fejlődnünk és Istenhez közelebb kerülnünk, hanem a többi embernek is. Jézus is az irgalmasságra hív mindenkit, de Jézus az irgalmasságban azt kéri, hogy ne emberhez, hanem Istenhez hasonlítsunk, a megbocsájtásban és az irgalmasságban ne legyenek határaink. Ez nagy kihívás, mert általában úgy kezdjük a mondatunkat, hogy megbocsájtok neki, ha...., segítek neki ha..., de Istennél nincs ha.

Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Ez is fontos ránk nézve, hiszen, röviden ez azt jelenti, hogy amit mi adunk az embereknek ugyan azt kapjuk majd vissza. Mit szeretnél kapni a világtól, barátaidtól, szeretteidtől? Akkor légy szíves és azt add nekik, akár figyelmet, szeretetet, együttérzést, elismerést, stb.

Ma gondolkodjunk el azon, hogy mit szeretnénk kapni szeretteinktől. Ne várjunk semmit, hanem kezdjünk el cselekedni. Adjuk azt, amit kapni szeretnénk.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te lelkünk javára rendelted a testi önmegtagadás törvényét. Adj erőt, hogy tartózkodjunk minden bűntől, és szívvel-lélekkel valóra váltsuk parancsaidat, amelyeket atyai jóságod adott nekünk. a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 8. vasárnap

Nagyböjt 2. vasárnapja

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Úgy fénylett az arca, mint a nap.

Abban az időben:Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: "Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!"Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: "Keljetek fel, és ne féljetek!" Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: "Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!" Mt 17,1-9

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nagyböjt elején vagyunk még, de mégis, a mai evangéliumban, arról olvasunk, hogy Jézus kiválaszt hármat a tanítványok közül és külön velük fölmegy egy magas hegyre, ahol a tanítványok meglátják Jézus valódi énjét. Arca és ruhája ragyog, miközben a tanítványok csodálkoznak, megjelenik Mózes és Illés és elkezdenek Jézussal beszélgetni.

A tanítványok sok mindenen mentek keresztül mióta Jézust követték, sok csodát láttak, sok tanítást hallottak, de mégis a mai mindent felülmúlt. Péter meg is szólal, Uram jó nekünk itt lenni. Persze, ezt kellett, hogy lássák a tanítványok, hogy ne csak földi embert lássanak Jézusban, hanem hogy lássák őt teljes dicsőségében és hallják az Atya hangját, aki megerősíti Jézus tekintetét, ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok. Talán ha eddig volt kétség, most ez elszállhatott, látni így Jézust, látni mellette Mózest és Illést, hallani az Atya hangját. Mindezt mégis meg kell titokként őrizzék, mert még nem volt itt az ideje, hogy a többiek is megtudják.

A Jézus követését gyakran szürke, hétköznaponként éljük meg, azonban, néha egy csoda megvidámítja szívünket, és vannak napok, amikor mi is azt érezzük, amit Péter, Uram, de jó nekünk itt lenni, és legszívesebben maradnánk, ezt érezni mindig, csak hagyni mindent, mert ez fontosabbnak tűnik. A próféták mégis eltűnnek, Jézus is ugyan olyan lesz, mint előtte, és elindulnak lefelé a hegyről ahol a többiek várják őket. Külsőleg nem változott semmi, de nekik négyüknek már van egy közös titkuk. Ők látták, érezték, hallották, azt, amiről Jézus már beszélt nekik, hogy a halál után jön a feltámadás.

Olyan jó lenne ilyen pillanatokat átélni, akár imádkozás közben, akár egy szentmise vagy szentségimádás közben, azt érezni, hogy Uram, de jó nekem itt lennem, most nem számít semmi más csak te és, hogy én itt lehetek veled.

Talán egyik idevágó tanítása Jézusnak az, amikor azt mondja: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket, mert az én igám édes az én terhem könnyű." Hogyne lennénk fáradtak, sokszor mondjuk azt, hogy nincs már időnk erre vagy arra, a nap 24 órája sem elég, hogy elvégezzük teendőinket. Fáradtan fekszünk le este az ágyunkba és fáradtan kelünk fel reggel. Jézus pedig felüdít. Hol keressük a boldogságot? Hogy pihenünk?

A tanítványok, amikor Jézussal vannak, akkor mondják, hogy Uram jó nekünk itt lenni, vagyis nekünk is ezt kéne kipróbálni, Istennel lenni pihentetőbb és megnyugtatóbb, mint a tévét bámulva tölteni az időt. Értékeltjük át időnket. Lehet, hogy rosszul pihenünk, vagy rossz helyen pihenünk. Nagyböjtben az egyház nem csak böjtre hív, hanem csendre, pihenésre, imára.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te megparancsoltad nekünk, hogy hallgassunk szeretett Fiadra. Táplálj minket szent Igéddel, hogy megtisztult lélekkel, örvendezve szemléljük majd dicsőségedet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

HI


2020. március 7. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus tanítása szerint ellenségeinket is szeretnünk kell.

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:"Hallottátok a (régi) parancsot: »Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!« Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!"Mt 5,43-48

Elmélkedés az evangéliumhoz: Tegnap arról olvastunk, hogy Jézus azt kéri ne legyünk olyanok, mint a farizeusok. Ne a törvény külső megtartása legyen számunkra a fontos, és ne csak ebben merüljön ki, hanem a törvény mögött lássuk meg az ember. A mai evangéliumban folytatódik ez a tanítás, és most is többet kér, többet, mint a minimum emberség, mert ahogy Jézus mondja ezt megteszik a bűnösök is, mert ők is szeretik akik őket szeretik, és köszönnek annak aki nekik köszön. Jézus többet kér ennél, hogy szeressük azokat is, akik minket gyűlölnek, és tegyünk jót mindenkivel, akivel csak tudunk, hisz Isten sem válogat, egyformán ad esőt és napsugarat mind a gonosznak, mind az igaznak.

Jézus azt kéri, Istenhez, a mi mennyei atyánkhoz hasonlítsunk. Talán azt érezhetjük, hogy Jézus sokat kér, de ha alacsonyra tesszük a mércét, persze, hogy nem fogunk többre törekedni. Jézus a tökéletességre hív minket, nem kevesebbre, így van hová fejlődni.

Elmélkedés utáni fohász: Örök Atyánk, fordítsd magadhoz szívünket, hogy mindig azt keressük, ami egyedül szükséges, és a szeretet gyakorlásával mutassuk meg, hogy a te szolgálatodra szenteltük magunkat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. március 6. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Nem lehet kedves Isten előtt, aki felebarátját nem szereti.

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: "Ne ölj!" Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: "Te esztelen!", méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: "Te istentelen!", méltó a kárhozat tüzére.Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted. Mt 5,20-26

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába, hallhattuk Jézustól a mai evangéliumba.

A farizeusok megtartották a törvényeket, sokszor a törvényt akkor is, amikor az irgalmasság és a szeretet mást diktált volna. Mi lehetett a gondja mégis ezzel Jézusnak? Talán pont az, hogy a törvényekben csak törvényeket láttak. Nem számítottak az emberek, és a törvényekben az látták, hogy ha ezeket megtartják, akkor eleget tesznek Isten akaratának, és így jogot formálhatnak az örök életre. Jézus többször a törvény megtartásánál előbbre helyezi az ember, az ember gyógyítását segítését. Jézus ebben mutat példát, és ezért is kérni, hogy ne a farizeusokhoz hasonlítsunk, akik elsősorban a külsőségeknek tesznek eleget.

Megvizsgálhatjuk, a törvényekhez való hozzáállásunkat. Mennyire fontos nekem, hogy Isten parancsait, törvényeit megtartsam? Miért tartom meg azokat? Szeretetből vagy csak el akarok érni valamit Istennél?

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, add meg híveidnek, hogy töredelmes szívvel készüljünk húsvét ünnepére. Engedd, hogy a magunkra vállalt nagyböjti önmegtagadás mindnyájunk lelki javára váljék. a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


2020. március 5. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Az állhatatos imádságot meghallgatja az Isten.

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:"Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak.Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle. Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti - bár rosszak vagytok - tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt.
Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása." Mt 7,7-12

Elmélkedés az evangéliumhoz: "Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak," olvassuk a mai evangéliumban Jézus szavait. Már, csak az a kérdés, hogy mit kérjünk és kitől, mit keressünk és milyen ajtón zörgessünk? Ez a szentírási rész, még mindig a hegyi beszédhez tartozik, majd a szűk kapunk való bejutásról beszél Jézus, hogy tágas a kapu és széles az út, ami a kárhozatba visz, azonban szűk a kapu és keskeny az út ami az örök életre visz, ezért azt kevesen találják meg, kevesen járnak rajta. Vagyis, ezt kell kérjük, hogy ezt az utat megtaláljuk, amit olyan sokan nem találnak, és ezt kell keressük, és ezen a szűk kapun kell kopogtassunk.

Persze, szoktuk ezt úgy is értelmezni, hogy ha imáinkban kérünk valamit, akkor kérjünk, és zörgessünk, míg meg nem kapjuk. Sok szent példa lehet erre, akár Szent Mónika, Ágoston édesanyja, aki folyamatosan azért imádkozott, hogy férje és fia megtérjenek. Férje a halálos ágyán tért meg, fia pedig különleges helyet foglal el az egyház tanításában. Tehát, kérjünk, zörgessünk, és akkor meghallgatnak minket és ajtót nyitnak nekünk.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, add, hogy mindig helyesen gondolkodjunk, és a jót készségesen meg is tegyük. Így mi, akik nélküled létezni sem tudunk, segítségeddel tetszésed szerint élhetünk. A mi, Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


2020. március 4. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus bölcsessége felülmúlja Salamonét, tanítása Jónás prófétáét.

Hallgatnunk kell az ő szavára!

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás." Lk 11,29-32

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangéliumban, Jézus, Jónás prófétát idézi fel a körülötte álló tömegnek. A tömeg Jézustól jelet követel, de Jézus azt mondja, hogy nem kapnak, csak Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás, három napot volt a hal gyomrában, úgy lesz Jézus is három napig a sírjában.

Jézus azért is idézi Jónás példáját, mert amikor Isten a Niniveiekhez küldte Jónást, mert azoknak nagyon sok bűne volt. Jónás először nem akart menni, de végül is, Jónás figyelmeztette őket, hogy ha nem tartanak bűnbánatot elpusztul az egész város. A város lakói, a királyon kezdve mindenki böjtölt és bűnbánatot tartott így Isten megbocsájtott nekik. Jézus azért említi Jónást, mert neki az a bűnös város is hitt és megtért, de Jézus amikor bűnbánatot hirdet, az emberek nem törődnek vele, ők csak jelet követelnek.

Nagyböjt idején minden évben az egyház is bűnbánatra hív mindenkit, böjt, ima, jó cselekedet által. Már senki nem áll ki a város főterére, talán meg sem hallgatnák, a mai világban mégis több mód van, a bűnbánat hirdetésére, csak legyen mindig, aki meghallja.

Milyen sok múlik rajta. A Niniveiek megbánták bűneiket és megtértek, Isten megbocsájtott nekik, vajon a mai kor embere bánja elkövetett bűneit?

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, tekintsd jóságosan néped buzgóságát. add, hogy testi önmegtagadásaink és jó cselekedeteink gyümölcseként lélekben újjászülessünk. a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 3. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus a helyes imádkozásra tanítja övéit.

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek, Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket." Mt 6,7-15

Elmélkedés az evangéliumhoz: A nagyböjtben, a böjt, a jó cselekedetek mellett az ima is nagyon fontos szerepet tölt be. Jézus maga tanítja meg az apostolokat imádkozni, megtanítja nekik a Miatyánkot, amit így kétezer év után még mindig imádkozunk, hiszen minden ima alapja és példája.

Mielőtt még megtanítaná nekik az imát, azt mondja, hogy ha ti imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, azt hiszik, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek.

Mindig nagy kérdés az imával kapcsolatban is az, hogy imádkozzunk és hogy mennyit. Mindkettőre választ ad Jézus, nem kell a szót szaporítani, és az imában legyen benne Isten dicsőítése, legyen benne hálaadás, és legyen benne a kérés maga. Gyakran elfeledkezünk arról, hogy nem csak a mindennapi kenyeret kérjük Istentől, hanem, hogy bocsásson is meg nekünk, úgy ahogy mi is megbocsájtunk. Ide illik, Jézusnak egy másik tanítása amikor azt mondja, tedd azt amit szeretnél, hogy veled is tegyenek. Ha Isten bocsánatát kérjük, nekünk is meg kell bocsájtanunk mindenkinek aki ellenünk vétkezik.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, tekints jóságosan házad népére, és add, hogy átjárja lelkünket az utánad való szent vágyakozás, és a testi önmegtagadás gyakorlásával szívünk megtisztuljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 2. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Valahányszor jót teszünk csak eggyel is a segítségre szoruló embertársaink közül azt Jézusnak tesszük.

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!" Erre megkérdezik tőle az igazak: "Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel: "Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!" Ezután a balján állókhoz szól: "Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!" Erre ők is megkérdezik: "Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: "Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!" Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. Mt 25,31-46

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nagyböjt első péntekjén, Izajás próféta könyvéből olvastuk, hogy milyen is az igazi böjt, hogy nem csak külső cselekedetekről szól, hogy nem eszek húst vagy, hogy hamut szórok a fejemre. Ennél sokkal többről szól, hogy jót tegyek.

A mai evangéliumban is erről olvasunk. Jézus az utolsó időről tanít, hogy majd akkor az emberfia eljön, és elválasztja egymástól az embereket miként a pásztor szétválasztja a juhokat a kosoktól. Miben különbözik egyik csoport a másiktól? Az egyik csoportnak Jézus azt mondja, éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, ruhátlan voltam és betakartatok, börtönben és betegen feküdtem és ti meglátogattatok. Igaz, hogy ezek meg is kérdezik, hogy mikor láthatták őt éhesen vagy szomjasan, de Jézus azt mondja, hogy ha valakinek tettétek, akkor nekem tettétek. A másik csoport szemére veti, hogy ők mindezt nem tették meg. Aki megtette a jót mással, az örök üdvösségre megy, aki pedig elmulasztotta a jót megtenni a másik emberrel az a pokolba. Nagyon egyszerű a tanítás, nem is nehéz megérteni.

Az idei nagyböjtben ne csak a minimumra törekedjünk, amire az egyház kötelez, hanem tegyünk ennél többet. Tegyünk jót embertársunkkal, mert azt Jézusnak is tesszük.

Elmélkedés utáni fohász: Üdvözítő Istenünk, téríts magadhoz minket és oktass szent tanításoddal, hogy lelkünk javára váljék minden jó cselekedet amellyel húsvétra készülünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. március 1. vasárnap

Nagyböjt 1. vasárnapja

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus negyven napig böjtölt, és kísértést szenvedett.

Abban az időben:A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!" Jézus ezt felelte: "Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik."
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van:Angyalainak megparancsolta:A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!"Jézus ezt válaszolta: "De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: "Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!" Ekkor Jézus azt mondta neki: "Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki. Mt 4,1-11

Elmélkedés az evangéliumhoz: Hogyan dolgozik a gonosz, és milyen módszerekkel, erről olvasunk a mai vasárnap az olvasmányban és az evangéliumban is.Az olvasmányban, a teremtés könyvéből hallhattunk egy részletet, azt, ahogy a sátán, kígyóként az asszonyban vágyat kelt, hogy a tiltott fa gyümölcséről egyen. Elég furfangos a sátán, mert nem tér rögtön a tárgyra. Nem azt mondja Évának, egyél a fa gyümölcséről, hanem először had álljon szóba vele az asszony, ez az első, aztán ha már beszélgetnek, akkor elindít benne egy gondolatot, ami Isten akarata ellen irányul. Valóban, mondta Isten, hogy a kert fáiról nem ehettek? Hát persze, hogy az asszony itt még nem érezte a csapdát, és szóba áll a kígyóval és mondja, hogy minden fáról ehetnek, csak egyről nem, a jó és rossz tudásának fájáról, mert akkor meg fognak halni. Itt a sátán érzi, hogy ebbe bele tud kapaszkodni, dehogy haltok meg, Isten jól tudja, hogy amikor esztek a fáról, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten. Az asszony már ott is van a fa tövében, nézi a gyümölcsöt és tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Amire az asszony talán eddig nem is gondolt, most nem is tud már másra gondolni. Miért tiltotta meg Isten, hogy nem ehetünk a fáról? Mi lenne, ha ennénk? Kinek van igaza? Istennek vagy a kígyónak? A gyümölcs jónak tűnik, és ha olyanok leszünk tőle, mint Isten akkor még inkább. Így hát szakít a fa gyümölcséből és ad Ádámnak is, aki vele volt.

A gonosz módszere a megtévesztés, jónak tudja beállítani, ami rossz. Rávesz, hogy tegyél meg olyat, amit eddig kerültél. Most valahogy jónak látod, jónak tűnik. Hányszor egy rossz döntés után mondjuk, hogy jónak tűnt. Nem vesszük elég komolyan a gonosz módszerét. Azt hisszük, minket nem tud megtéveszteni, mi átlátunk rajta, vagy mi majd azt teszünk, amit akarunk. Nagy árat fizettek érte ősszüleink, de őket követően minden ember, és a legnagyobb árat a döntésükért, Jézus fizette meg, ő halt meg, értünk.

Hányan szenvednek a mi rossz döntéseink miatt, vagy milyen sokáig szenvedünk mi a rossz döntéseink miatt?

A másik kísértést már az evangéliumban olvastuk. Jézus megkeresztelkedik a Jordán folyóban, leszáll rá a Szentlélek, majd miután eltelik a szentlélekkel, kimegy a pusztába, ahol böjtöl, hogy felkészüljön az evangélium hirdetésére. Jézus imával, böjttel, virrasztással készül. Mi szellemileg, vagyis tanulással készülünk fel, vagy testileg döntéseink előtt, de vajon lelkileg is készülünk? Döntéseink előtt szoktunk e imádkozni, netán böjtölni, hogy Isten segítsen a döntéshozatalban és hogy jó döntést is hozzunk.

Mikor Jézus megéhezik, megjelenik a sátán, hogy próbára tegye. Az első emberpárnál sikerrel járt, eltávolította őket Istentől, most a Messiással próbálkozik, hogy eltántorítsa attól, amiért jött. Most sem mond feltétlenül olyat, amire azt mondhatta volna Jézus, hogy rosszat kér. Hiszen, Jézus megéhezik, ha pedig éhesek vagyunk, akkor eszünk. Ezért azt mondja Jézusnak, ha Isten Fia vagy mond, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Vagyis, éhes vagy, ne várj semmit, elégítsd ki a vágyadat és tégy csodát magadért, mutasd meg ki vagy. Jézus önmagáért nem tesz csodát, hogy ő egyen, ha éhes. Majd a tömeget többször is jóllakatja, de maga miatt nem, főleg nem azért, hogy bizonyítsa, ő Isten Fia, ezért a Szentírást idézi, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik.

A második kísértésnél a sátán még a szentírást tudását is felhasználja, mert felviszi Jézust a szent városba és a templom oromzatára állítja és azt mondja, hogy vesse le magát Jézus, mert a szentírásban az áll, hogy Isten megparancsolta angyalainak, hogy Jézust tenyerükön hordozzák, hogy kőbe ne üsse a lábát. Ez a kísértés maga. Kipróbálni, Isten tényleg vigyáz rám?

Végül a harmadik kísértés, amikor a sátán megmutatja a világ országait, gazdagságait és azt mondja Jézusnak, ezt mind neked adom, mert az enyém, ha leborulsz előttem és imádsz engem. Az első kísértés is eléggé emberi, szükséglet, az evés kielégítése, a második talán kevésbé, az, hogy próbára tegyük Isten, de a harmadik talán a legnagyobb kísértése a világnak, a birtoklás, a hatalom, a kincs. Imádd a sátánt és megkapod. Lehet sokan még ezt is bevállalják, de már ez bálványimádás, amikor csak azzal foglalkozol éjjel és nappal, hogy minél több legyen.

Jézus azonban nem esik csapdába, felkészült a kísértések leküzdésekre, és elzavarja a sátánt.

A kísértések célja az, hogy eltérítsenek Istentől, eltéríteni attól a feladattól, amit Isten bízott ránk. Nagyböjtben, törekszünk közelebb kerülni Istenhez, talán több időt is szánni rá. Nézzük meg kísértéseinket, és hogy mennyire tudunk nekik ellenállni.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent idő, évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Jézus életének titkait és keresztény életünkkel kövessük őt. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 29. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus hívja a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot.

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: "Kövess engem!" A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: "Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?"Jézus felelt meg nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!"Lk 5,27-32

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?" Mt 16, 24-26

Lévi, a vámos meghívását olvastuk a mai evangéliumban. Jézus meglátja Lévit a vámasztalnál, megszólítja, majd Lévi, követi. Lévi késlekedés nélküli indulása azt jelzi, hogy kész szakítani addigi életével, kész feladni mindazt, ami addig az életet jelentette számára és most képes Jézust követni.

Jézus mindenkitől önmegtagadást vár, ha nem is olyan nagymértékűt, mint Lévitől, de lemondást, és azt, hogy Jézus követése azzal is jár, hogy megyek utána, nem csak akkor, amikor kényelmes, amikor jó az idő, hanem mindig. Ezt nem mindenki értheti, csak az, aki erre az útra képes rálépni, ezért sem értették a farizeusok és írástudók, ők Léviben csak egy bűnös vámost láttak, míg Jézus egy embert látott, aki kereste a vele való találkozást.

A farizeusok és írástudók nagy hibája, hogy magukat igaznak, tartották, így azokat, akikhez kellett volna szóljanak azokat elkerülték, és amikor látták Jézust a bűnösökhöz közeledni, nem értették, hogy miért teszi.

Jézus megszólít, mered-e követni, mered-e az életedet hagyni változni?

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, tekint reánk irgalmasan, mert gyöngék vagyunk. Nyújtsd felénk védelmező jobbodat, és oltalmazz minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 28. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus tanítványai majd akkor böjtölnek, ha nem lesz velük a Mester.

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?"
Jézus így felelt nekik: "Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek."Mt 9,14-15

Elmélkedés az evangéliumhoz: Miért van az, hogy mi és a farizeusok böjtölünk, de a te tanítványaid nem? Kérdezik Keresztelő János tanítványai Jézust.

Főleg, most a nagyböjti időben, mindig felmerül a böjt kérdése. Mi az egyház álláspontja a böjttel kapcsolatban, szokások, hagyományok, mire gondolnak a hívek. Egyre inkább érezni lehet, hogy a böjt is másképpen jelenik meg a világban. Sokan azt hiszik, ez egy fogyási technika, vagy egy testi tisztulási folyamat. Aki így gondolkodik, az nem fogja megérteni a böjt lényegét.

Már az ószövetségben is a kiengesztelés, a bűnbánat jele volt. Azonban, egy idő után elvesztette a mély értelmét, és csak külsőségekben nyilvánult meg. Ezért kérdeznek rá Keresztelő János tanítványai is Jézusnál, hogy a tizenkettő miért nem böjtöl. Mert velük a vőlegény, mondja Jézus, majd ha nem lesz velük, akkor böjtölhetnek.

A tanítványok most a Messiással vannak, nekik most örülniük kellett, fontosabb volt ennek a megértése, minthogy bűnbánatot tartsanak és böjtöljenek.

A nagyböjti szent időben, amikor testemet jobban visszafogom, az étkezésben, szórakozásban, kényelemben, megértem, hogy menyire félre tudják az emberiséget ezek vinni. A nagyböjti szent időben a lelkemre figyelek jobban, és megtapasztalom, ahogy a böjtölés közben megéhezek, és vágyom akár a legegyszerűbb ételre is, akár egy szelet száraz kenyérre is, megtapasztalom a lelki éhséget, ami által, mindennek örülök, amivel a lelkemet táplálhatom.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, kísérd kegyelmeddel bűnbánati cselekedeteinket a nagyböjt kezdetén. add, hogy külső önmegtagadásainkat lelki megújulással tegyük teljessé. a mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 27. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Aki nem félti életét Krisztusért, megmenti azt az örök életre.

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz:"Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad."Majd így szólt mindnyájukhoz: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?" Lk 9,22-25

Elmélkedés az evangéliumhoz: A böjti idő második napján, Jézus az ö követésének legfontosabb lépéseként azt említi, hogy aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki elveszíti életét Jézusért és az evangéliumért, megmenti azt az örök életre. Elgondolkodhatunk, hogy mennyire fontos számunkra Jézus, és az ő követése. Mennyire fontos számunkra az örök élet. Szinte az egész tanításnak a következő mondat ad nagy értelmet: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti? Vagyis, gyűjthetsz, utazhatsz, csinálhatsz bármit, tied lehet az egész világ is, de mit érsz vele, ha a lelkedet elveszíted?

Nagyböjtben érdemes ezen is elgondolkodni, hogy hova tovább és mit tudok érte megtenni? Mennyire tartom fontosnak az üdvösségemet, és meghozom e érte a szükséges döntéseket.

Elmélkedés utáni fohász: Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. Ami Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 26. szerda

Hamvazószerda

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jó cselekedeteinkkel ne az emberek elismerését keressük, hanem egyedül Istentől várjunk értük jutalmat!

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés az evangéliumhoz: Hamvazószerdával kezdődik el a Húsvét előtti böjti idő. A hamu és a böjt szorosan összekapcsolódik, hiszen több szentírási részben, többek között amikor Jónás Ninivébe megy és a lakosoknak tudtul adja, hogy Isten el akarja pusztítani a városukat mert olyan bűnösek, a király kihirdeti, hogy ember és állat böjtöljön. A király maga is levette díszes ruháját, zsákruhát vett fel vezeklésül és nem ült vissza a trónjára, hanem a földre szórt hamuba ült. Isten amikor látja, hogy megtér a nép, megbocsájt nekik. A böjt, és a hamuval való megszórás hosszú jelen van a hívő emberek körében. Jézus is amikor megkeresztelkedik, utána a pusztában negyven napig böjtöl, majd amikor a böjtről tanít azt mondja, hogy ha böjtölsz ne lássák rajtad.

"Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz." Mt 6,16-18

A böjtnek  célja van, nem a böjt maga a cél. A niniveiek, bűnbocsánatukat akarták kifejezni, Jézus a pusztában azért böjtöl, hogy felkészüljön az evangélium hirdetésére, és, hogy az Atyával legyen és a kapcsolatukat semmi ne zavarja. A mi böjtünk egy lemondás, egy felkészülés a Húsvétra, de a böjti lemondás, a hústilalomnál többről kellene szóljon. A böjtben plusz időt kéne szánjak Istenre, plusz időt önmagamra, és plusz időt szeretteimre. A böjti időben nem csak az étrendem változik, én magam változok, szelídebb, kedvesebb, figyelmesebb leszek, és, böjt után folytatom.

Elmélkedés utáni fohász: Kérünk, Istenünk, a szent böjt elkezdése adjon erőt nekünk keresztény életünk minden küzdelmére, hogy a bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás legyen biztos erőforrásunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 25. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Isten országában az az első, aki embertársait szolgálja.

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad." Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust. Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája."Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: "Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem." Mk 9,30-37

Elmélkedés az evangéliumhoz: Holnap hamvazószerda, elkezdődik a böjti időszak, a mai evangéliumban pedig Jézus erről a végső időkről beszél, amikor az Emberfiát elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad. Jézus, elkezdi a tanítványokat felkészíteni az ő halálára. Most amikor erről beszél, a tanítványok nem is értik, de nem is nagyon figyelnek rá, mert ők arról beszélgetnek maguk közt, hogy ki lesz a nagyobb a mennynek országában. Hát, azt hiszem, első benyomásunk az lenne hasonló helyzetben, hogy csalódást éreznénk. Miközben a halálról beszélek, ők azzal vannak elfoglalva, hogy kinek hol lesz a helye a mennynek országában.

Jézus, mégsem haragszik meg, talán nem is csalódott, mert meg is válaszol nekik, "ha valaki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája." Jézus maga példát is ad erre, amikor az apostolok lábát megmossa az utolsó vacsorán, majd hozzá is teszi, én az Úr, példát adtam nektek, tegyetek ti is hasonlóképpen.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te jóságos vagy minden teremtményedhez, és mindenkinek gondját viseled. Adj nekünk tevékeny szeretetet éhező embertársaink iránt, hogy megszűnjék éhségük, és szabad szívvel, gond nélkül szolgáljanak neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


2020. február 24. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok.

Jézus így tanított az utolsó vacsorán:"Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!"Jn 15,9-17

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ma, az Anyaszentegyház Szent Mátyás apostolra emlékezik. Neve a héber Mattanjah, Mattitjah, 'Isten ajándéka' szóból; latinul Matthias. Az apostolok cselekedetei1,15-26 mondja el, hogy a Karióti Júdás helyébe sorsvetéssel választották a tizenkettő közé. A hagyományok szerint Etiópiában, más hagyomány szerint Palesztinában a zsidók között hirdette az evangéliumot, s lett vértanú.

A mai evangéliumban az utolsó vacsorán elhangzott buzdításokat olvastuk fel. Jézus a szeretetben való kitartásra kéri az apostolokat, és figyelmezteti őket, hogy ő maga volt, aki őket kiválasztotta és erre a szolgálatra rendelte, hogy ha elmennek, maradandó gyümölcsöt hozzanak.

Néha kell a figyelmeztetés mindenkinek, hogy Isten az, aki meghív, vagyis nélküle sem elindulni, sem az evangéliumot hirdetni nem tudnánk, főleg nem úgy, hogy gyümölcsöző legyen. Ezért, amikor néha gyengének érezzük magunkat, vagy úgy érezzük, hogy lassan kiégünk, belefáradunk, jusson eszünkbe, hogy kiben van az erőnk, mert nem önmagunkban, hanem Jézusban. Ahogy a tanítványok is mindig Jézusra tekintettek és az embereket hozzá vezették, úgy mi is, mutassunk Jézusra és tőle kérjünk erőt is, hogy ebben a hivatásban mindvégig kitarthassunk.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te szent Mátyást felvetted az apostolok testületébe. Közbenjárására add, hogy szereteted boldog részeseiként eljussunk választottaid közé. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 23. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Szeressétek ellenségeiteket!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok! Mt 5,38-48

Elmélkedés az evangéliumhoz: Isten szent temploma vagytok, és Isten lelke lakik bennetek, olvastuk a mai szentleckében, ezt írja szent Pál a korintusi levélben. Miután megalakul a közösség Korintusban, Pál nemsokára továbbmegy, de rendszeres levelezéseikben kiderül, hogy más közösségek is alakulnak, a keresztény közösségen belül, vagy azon kívül, ami megtéveszti a híveket. Pál arra figyelmezteti őket, hogy ők Isten szent temploma és, hogy Isten lakik bennük. Igyekezzenek összetartani, ne széthúzni, egymást szeretni és támogatni. Azt is kéri tőlük, hogy az emberek úgy tekintsenek rájuk, mint Isten szolgáira.

Ezek a gondolatok, tanítások minden kor emberének fontos kellene, hogy legyen, mert megfeledkezünk rendszeresen arról, hogy mi is Isten szent temploma vagyunk és Isten lakik bennünk, nem csak bennünk, hanem a másik emberben is. Ne legyen széthúzás, ne legyenek pártok, hanem egység. Sajnos egyházon belül is sok széthúzás van és közösségek alakulnak, és ugyan abba a hibába esnek bele, mint a korintusiak, azt mondják: én ezzel vagyok én meg azzal, és a közösségek lenézik egymást és ellenségesen viselkednek, pedig Pál apostol is azt mondja, ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

Ezért is, a mai olvasmányban a Leviták könyvéből, vagy az evangéliumban is nem csak a sajátunk szeretete, hanem az ellenség szeretetére is kaptunk parancsot. Az olvasmányban arról olvasunk, hogy legyünk szentek, mint ahogy szent a mi mennyei Atyánk is, az evangéliumban pedig, hogy legyünk tökéletesek, mint amilyen tökéletes a mi mennyei Atyánk is.

Sem szent sem tökéletes nem lesz az ember egyik napról a másikra, csak az a baj, hogy meg sem nagyon próbáljuk, mivel nehéznek tartjuk.

Miben tökéletes a mi mennyei Atyánk? Mindenben! Mégis a mai evangéliumban példát is kapunk, mert fölkelti napját jókra és gonoszakra egyaránt, és esőt ad az igaznak és a bűnösnek is. Vagyis Isten nem ítéli meg, hogy te jó vagy kap esőt a termésed, a gonosz földje viszont nem. Esélyt kap mindenki, jó és rossz egyaránt.

Amikor Jézus azt mondja, szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket és imádkozzatok azokért, akik gyűlölnek titeket akkor arra hív, hogy jobbak legyünk egyre jobbak. Szentek és tökéletesek, mint Isten.

Kezdjük el, először talán kicsiben. Nem bántok meg senkit. Aztán ha más megbánt nem szólok vissza. Aztán, megbocsájtok, és nem mérlegelem, hogy kinek igen, kinek nem, hanem mindenkinek és nem osztályozom az embereket, hogy jók és rosszak, hanem elfogadok és szeretek.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 22. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Te Péter vagy, és neked adom a mennyek országa kulcsait.

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának."
Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."Mt 16,13-19

Elmélkedés az evangéliumhoz: Szent Péter apostol székfoglalásának van az ünnepe, és az evangéliumban azt a részt olvastuk, amikor Jézus megkérdezi a tanítványokat, hogy kinek tartják őt az emberek, majd megkérdezi, és ti, kinek tartotok engem. Ti akik láttátok a csodáimat, akik hallottátok tanításaimat, ti kinek tartotok engem. Péter az aki válaszol, "Te vagy a Krisztus az élő Isten Fia."Ami ezt követi az nagyon fontos a Római Katolikus Egyház számára, mert Jézus azt mondja Péternek, hogy: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is." Ennek alapján tanítja az Egyház, a megkötési és oldási hatalmat, amit különböző "történelmi egyházak"figyelmen kívül hagynak.

A mai ünnep arról szól, hogy Jézus a menyek országának kulcsait, az egyház vezetését Péterre bízza. Péter, annak ellenére, hogy Jézust megtagadta, de mindig elsőnek indult, akár a vízen járva is Jézus felé. Könnyű sokszor kritizálni, de amit Jézus rábízott, melyikünk tudná elviselni?

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható Istenünk, te Péter apostol hitvallásával sziklaalapra állítottál minket. Segíts, hogy rendületlenül helytálljunk minden viszontagságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 21. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Krisztus követőjének vállalnia kell az önmegtagadást és a szenvedést.

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk:
"Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért?
Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."
Aztán még hozzáfűzte: "Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát." Mk 8,34-9,1

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus miután beszél a tanítványoknak az ő küldetéséről, hogy sokat kell majd szenvednie, hogy elítélik, megölik, de harmadnap feltámad, akkor beszél nekik arról is, hogy aki őt követni akarja, akkor annak is fel kell vennie keresztjét és úgy kell Jézust követnie.

"Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt."

Amilyen szép ez a mondat, olyan nehéz. Hiszen a földön szinte mindenki meg akarja magát találni, meg akarja magát valósítani, nagyon sokan pedig úgy élnek mintha ez a földi élet lenne minden, ezzel szemben, mit mond Jézus? Ha meg akarod menteni az életedet, vagyis az örök életre, akkor itt el kell veszítened, vagyis itt nem erre kell, összpontosíts.

Sokan szeretnék és akarják követni Jézust, de az áldozatot érte nem szívesen vállalják és lemondani sem nagyon szeretnének semmiről, és a keresztjüket sem szívesen hordozzák.

Át kell, gondoljuk Jézus szavait, mit mond, mi kell a követéséhez, miről kell lemondjak, hogy követhessem.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, fogadd jóságosan hozzád esdeklő néped imáját. Add, hogy felismerjük, mit kell tennünk, és adj erőt, hogy megismert kötelességeinket teljesítsük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 20. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus előre megmondja tanítványainak, hogy messiási küldetése sok szenvedéssel jár.

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: "Kinek tartanak engem az emberek?"
A tanítványok azt felelték: "Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek tartotok engem?" Erre Péter így válaszolt: "Te vagy a Messiás." Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik.
Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: "Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol és nem Isten tervei szerint!" Mk 8,27-33

Elmélkedés az evangéliumhoz: Kinek tartanak engem az emberek? Kérdezni Jézus a tanítványokat. Az emberek még nem ismerték fel Jézust, de Péter kimondja, amit a tanítványok, még nem mert meg sem fogalmazni, az, hogy Jézus a Messiás, a fölkent. Mivel még nem jött el az idő, így Jézus azt kéri tőlük, hogy ezt még nem mondják senkinek.

Jézus beszél nekik szenvedéseiről, hogy mi fog megtörténni. erre azonban Péter nem volt felkészülve, ezért szemrehányást tesz Jézusnak, Isten ments, hogy ez megtörténjék. Nem tudták még elképzelni, hogy Jézus nélkül éljenek. Emberi módon gondolkozol és nem Isten tervei szerint. De hát, szegény Péter, honnan is tudta volna mik Isten tervei, ő csak magukra gondolt, milyen jó nekik itt a földön, ha Jézus velük van.

Isten tervei, mindannyiunk számára rejtély és titok. Amikor szenvedés van a mi életünkben vagy szeretteinkében, akkor, mi is mint Péter, Istennek teszünk szemrehányást, miért történik ez velem Uram? Hát nem szeretsz? Jézus elkezdő tanítványai figyelmeztetni, hogy Isten tervei különböznek az emberek terveitől és így van ez a mi életünkben is. Ha nem minden úgy alakul, ahogy én azt elképzeltem, gondoljak Jézusra és Péterre. Istennek terve van velünk, nem csak örömeinkkel, hanem néha szenvedéseinkkel is. El kell tudnunk fogadni mindkettőt, és azt is, hogy Isten a földi életen túlra tervez velünk. A földi élettel nem zárul le minden, sőt, a földi élet után kezdődik ám csak minden.

Elmélkedés utáni fohász: Üdvözítő Istenünk, téríts magadhoz minket és oktass szent tanításoddal, hogy lelkünk javára váljék minden jó cselekedet, amellyel húsvétra készülünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 19. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus meggyógyítja a betszaidai vakot.

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?"
Az fölnézett, és így szólt: "Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: "Erről senkinek se beszélj a faluban!"Mk 8,22-26

Elmélkedés az evangéliumhoz: A kenyérszaporítás után a farizeusok, menyei jelet követeltek tőle, de Jézus megtagadta tőlük. A parton a vakot is, amikor hozzáviszik, nem mindenki szeme láttára gyógyítja meg, hanem kiviszi a faluból, ott gyógyítja meg, majd meg is kéri, hogy menjen haza, és ne menjen vissza a faluba. Jézus néha csendben gyógyít az olyan, mint egy titok, Jézus és közted. Az a tietek. Egy misztérium, senki nem értheti. Neked szól. Ennek csak az a hátránya, hogy a gyógyult beteg, vagyis mi, nem mindig vesszük észre. Kicsit nézzünk befelé, önmagunkba, nem gyógyított még meg eddig soha így Jézus? Nem segített még soha rajtam, hogy nem tudtam megmagyarázni, amikor már mindenki lemondott rólam, nem történt-e valami megmagyarázhatatlan?

Amikor Jézus csodát tesz, vagy gyógyít, van, amikor nyíltan teszi, mindenki szeme láttára, hogy tanuljanak belőle, de van, amikor személyessé válik a találkozás.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, tanításodból tudjuk, hogy az őszinte és tiszta szívekben akarsz élni. Kérünk, alakíts át minket kegyelmeddel, hogy méltó hajlékod legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 18. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus emlékezteti tanítványait, hogy csodákkal igazolta isteni küldetését.

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: "Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!" Ők egymásközt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt válaszolták: "Tizenkettőt." "És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték: "Hetet." Erre újra megjegyezte: "Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?" Mk 8,14-21

Elmélkedés az evangéliumhoz: A kenyérszaporítás után ülnek bárkába Jézus és a tanítványok, és arról beszélgetnek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Ha így olvassuk, a problémájukat, nem is nagyon értjük, min aggódtak. Ha Jézus több ezer embert tudott jóllakatni, akkor ők miért aggódtak. Jézus ezt a szemükre is veti, hogy még mindig nem értitek? Miért kételkedtek, miért féltek attól, hogy nem hoztatok magatokkal kenyeret, ha nemrég több ezer embernek adtam kenyeret. Nem emlékeztek, hogy mit tettem? Kérdezi a tanítványokat.

A tanítványok még úgy is kételkedtek és féltették magukat, hogy pár perccel előtte látták a kenyérszaporítás csodáját. ezért mondja nekik Jézus, hogy őrizkedjenek a farizeusok kovászától, vagyis ne váljanak olyanokká, mint ők, akik mindig kételkednek, hitetlenek, és mindig csak bizonyítékot követelnek.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Jézus Krisztus, te meghívtad a tanítványokat, hogy veled járjanak, lássák csodáidat, hallják tanításaidat. A tanításaid ellenére, mégis, többször kétségbeestek, és félelem szállta meg őket akár még a mindennapi étel hiánya miatt is. Mi is sokszor esünk kétségbe, amikor nem tudjuk mi vár ránk holnap. Ahogy erősítetted a tanítványok szívét, úgy erősítsd a mi szívünket is, hogy tanításodból erőt és hitet merítsünk. Ámen.

HI


2020. február 17. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézustól égi jelet vártak kortársai, pedig ő maga volt az égi jel.

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni.
Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: "Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet."
Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára. Mk 8,11-13

Napi evangélium és elmélkedés: A kenyérszaporítás csodája után, Jézus tanítványaival bárkába száll és átmegy a túlsó partra. A farizeusok odamentek hozzá és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelet kértek tőle. Jézus felsóhajt. Hány gyógyítást, hány csodát láthatott az, aki követte Jézust. Valószínűleg, hogy a farizeusok is mindenről hallottak. Amikor pedig Jézus partra száll, égi jelet követelnek tőle, hogy bizonyítsa ki is ő, ők pedig higgyenek benne. Jézus azonban nem foglalkozik velük, nem akar semmit bizonyítani, és főleg nem azért akar csodát tenni, hogy valakit rávegyen, hogy higgyen.

Nem kevesen vannak napjainkban is, akik próbára akarják tenni Istent, hogy bizonyítsa létét, adjon jelet és akkor hinni fognak. Ne feledjük, Jézus sem tette meg, még a kereszten sem, amikor ott álltak a farizeusok, főpapok, és azt mondták, hogy szálljon le a keresztről és hinni fognak. Jézus sem engedett a felszólításnak, és Isten sem enged.

A legjobb lenne, ha rá mernénk bízni magunkat Istenre és hinnénk benne mindenféle feltétel nélkül.

Elmélkedés utáni fohász: Üdvözítő Istenünk, téríts magadhoz minket és oktass szent tanításoddal, hogy lelkünk javára váljék minden jó cselekedet, amellyel húsvétra készülünk. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 16. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus tökéletessé teszi az Ószövetség tanításait és parancsait.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.És mondom nektek: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: "Te esztelen!", méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: "Te istentelen!", méltó a kárhozat tüzére.Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson.És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét - kivéve hűtlenség esetét -, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.Hallottátok továbbá, hogy a régieknek ezt mondták: Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet! Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek "igen, igen, nem, nem"; ami ennél több, az a gonosztól van. Mt 5, 17-37

Elmélkedés az evangéliumhoz: Még mindig folytatódik a hegyi beszéd. Jézus először a nyolc boldogságról tanít, majd utána, az őt követőket föld sójának és világ világosságának hívja. A ma felolvasott evangéliumban pedig Jézusnak az ószövetségi törvényekhez való viszonyáról olvasunk. Kicsit meg is lepődhettünk, hiszen tudjuk jól, hogy Jézus nem szó szerint értelmezett törvényeket. Amikor szombaton meglátott egy beteget meggyógyította, annak ellenére, hogy tiltotta a törvény, vagy amikor egy nyilvános bűnös házába ment és vele vacsorázott, és amikor egy házasságtörésen ért asszonyt vittek hozzá, hogy akkor ítélje el, ezt már nem lehet kimagyarázni, akkor Jézus azt mondja a körülötte állóknak, hogy az vesse rá az első követ, akinek semmiféle bűne nincs. Nem az ember van a törvényért, hanem a törvény van az emberért, mondja Jézus. Amikor már úgy gondolnánk, hogy fellazulnak az ószövetségi törvények, akkor Jézus mit mond? "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Törvényt vagy a prófétákat! Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem, hogy beteljesítsem."

Jézus sorra veszi a bűnöket és azzal kezdi, hogy így mondták a régiek,.., én azonban ezt mondom nektek. Ezáltal Jézus nem a bűnre mondja ki, hogy bűn, hanem már arra is, amikor még nem tetted meg, mert nem volt rá lehetőséged, de megtetted volna, ha igen. Érdekes, hogy Jézus nem csak azt mondja, hogy ezt meg azt ne tedd, mert ezek bűnök, hanem a bűnhöz vezető utat is elítéli, hiszen az által jutsz a bűn elkövetéséhez. Jézus a bűnt nem büntetéssel, hanem a bűn megelőzésére próbál tanítani, hogy az ember uralkodjon szenvedélyein, rendetlen vágyaim, amik bűnre csábítják.

Ha szépen lassan tudatosan haladsz egy szakadék felé, nem mondhatod, miközben csúszol lefelé, hogy ha tudtam volna, - mert tudtad-, hogy ha közelebb mész belecsúszol, de nem foglalkoztál vele. A bűn megtétele előtti állapot is ilyen. Ha már gondolatban megfogalmazódott benned egy bűn, több mint valószínű, hogy amint lesz rá alkalmad meg is fogod tenni.

Megéri? Meg fogja érni? Lehet, most valamivel megnyugtatod magad, hogy másnak is van bűne, de te magadért fogsz felelni.

Jézus később, még tanít a bűnökről, ami még a mai evangéliumnál is keményebb tanítás. "Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd. Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek." Mt 18. 8-9

Ezzel is a bűn elkövetésének megelőzését ajánlja Jézus, ha nem is szó szerint értendő, de fontolóra vehetjük, hogy melyik bűnünk olyan édes és melyikhez ragaszkodunk annyira, amit vállalunk még akkor is, ha az örök kárhozatot vonja is maga után.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te kedveled az ártatlanságot és kegyelmeddel visszaadod nekünk a lelki tisztaságot. Fordítsd magadhoz szívünket, hogy szentlelked tüzétől felgyulladva állhatatosak maradjunk a hitben és gyümölcsöt hozzunk a jó cselekedetekbe. a mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 15. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus másodszor is megszaporítja a kenyeret.

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek."Tanítványai így feleltek: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?"Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Azt felelték: "Hét." Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment. Mk 8,1-10

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus másodszor is megszaporítja a kenyeret. Ha visszaemlékezünk az első kenyérszaporításra, ott öt kenyér és két hal állt Jézus rendelkezésére és több mint ötezer férfi, nő és gyermek lakott jól a megszaporított kenyérből. Akkor Jézus azért adott nekik enni, mert egész nap vele voltak, és őt hallgatták. A mai csoda alkalmával, Jézus azt mondja, hogy már harmadnapja vele vannak és hallgatják, és most hét kenyér van és néhány hal, majd négyezre laknak jól. A csoda nagyon különleges. Érezhetjük, Jézus gondoskodó szeretetét mindazok iránt, akik kitartanak mellette és hallgatják. Nem csak tanítja az embereket, hanem enni is ad nekik. Amin elgondolkodok, az inkább az, hogy vajon a tanítványok, mire vártak, nem emlékeztek arra, amikor Jézus az első hasonló csodát tette? Miért kérdezik Jézustól, hogy honnan vehetnénk ennyi kenyeret? Miért nem mondják, hogy Uram, légy szíves adj te enni nekik. De, a tanítványok minket is tükröznek, vagy mi őket. Láthatunk bármennyi csodát, mégis, mindig kétkedünk, mindig félünk és aggódunk. Ismerjük Jézus csodáit, gyógyításait, tanításait, mégis kételkedünk, mégis félünk. Jézus, amikor a vízen járva közeleg a tanítványokhoz, Péter elindul felé a vízen járva. Míg Péter Jézusra szegezi tekintetét, addig halad, lépésről lépésre, de amint leveszi a tekintetét Jézusról, süllyedni kezd.

Mi is akkor kételkedünk, félünk, szorongunk és aggódunk, ha levesszük tekintetünket Jézusról.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, tekints reánk irgalmasan, mert gyengék vagyunk. Nyújtsd felénk védelmező jobbodat és oltalmazz minket nehézségeink, kísértéseink idején pedig légy támaszunk. Krisztus a mi urunk által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. február 14. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből 

Az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés.

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«"Lk 10,1-9

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ma az Anyaszentegyház, szent Cirillre és szent Metódra emlékezik. A görög fivérek a szláv népeknek hirdették Krisztus örömhírét. A keresztény kelet két apostolát, Európa társvédő szentjeit keleten és nyugaton egyaránt tisztelik. Szerzetesi nevük, jelentése kifejezi hivatásuk lényegét: a Cirill név a görög Kürioszt szóból ered, amelyből a Krisztus név is származik, jelentése Istennek odaajándékozott személy, Metód, név jelentése pedig olyan személy, aki valakit elkísér az úton, útitárs. Cirill és Metód, lefordították szláv nyelvre a Szentírást, és a szertartások nyelve is a szláv volt.

Cirill és Metód is ketten indultak el, mint ahogy Jézus is kettesével küldte a tanítványokat az evangélium hirdetésére. Jézus azt kérte, hogy ne vigyenek magukkal semmit, hanem hagyatkozzanak Istenre, és persze az emberek jóindulatára. Ahol Istenfélő emberek laknak, ott majd szeretettel fogják őket fogadni, és ott ételt és szállást is kapnak, ahol pedig Istentelen emberek laknak, ott ne is maradjanak.

Nagy dilemma. Hiszen szeretnénk sokszor olyanokat megtéríteni, akik nem hisznek. Úgy gondoljuk, hogy majd kiimádkozzuk, vagy majd a házasságban a másikat meg fogják tudni téríteni. Sajnos nem ez látszik. Vagyis hiába vagy rámenős, hiába erőlteted. Inkább az erődet használd arra, hogy Istenben hívőket erősítesz meg, akik örömmel várnak.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, te a két testvért, Cirillt és Metódot küldted a szláv népekhez az evangélium örömhírével. Ők megérezték, hogy mire is van szüksége az embereknek, hogy közelebb érezzék magukhoz a szavadat. Kérünk, küld el Szentlelkedet, hogy megvilágítson minket is, hogy a mai világban is meglássuk az új evangelizációs lehetőségeket. A mi urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. február 13. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus tanítása elsősorban a választott népnek szólt, 
de a hívő pogányok is részesültek benne.

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket.Jézus először elutasította: "Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!" De az asszony így folytatta: "Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak." Jézus azt válaszolta: "Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat."Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek. Mk 7,24-30

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus küldetése először a választott néphez szól, ezt többször is kijelenti. Később, amikor már a tanítványok hirdetik az evangéliumot, ők is először a választott néphez mennek, de amikor azok nem fogadják be Isten igéjét, a pogányok meg várték, mér, hogy végre őket is tanítsa valaki, akkor mondják a tanítványok, hogy úgy illet, hogy először hozzátok intézzük az evangélium örömhírét, de mivel ti nem fogadtátok be ezért a pogányokhoz térünk, mint ahogy meg van írva.

Itt is, a mai evangéliumban azt látjuk, hogy amikor Jézus egy házhoz megérkezik, egy pogány nő keresi fel, mert lányát tisztátalan lélek szállta meg és Jézus segítségét kérte. Jézus egy ideig kitart, de az édesanya erősen érvel, hogy igen is, a kiskutyák is részesülhetnek az asztalról lehullott morzsákról. Jézus azzal jutalmazza az asszony kitartását és hitét, hogy meggyógyítja annak lányát. Tehát nem csak azok gyógyulhatnak meg, akik a választott néphez tartoznak, hanem bárki, aki hisz, és aki kér. Gyakran, amikor imádkozunk, szinte végig fut az agyunkon, hogy vajon, Isten meghallgatja-e az imáinkat vagy sem, és ha meghallgatja, akkor megkapjuk, amit kérünk vagy sem, és sokszor még az imáig sem jutunk, mert megmagyarázzuk magunknak, hogy Istennek jobb dolga is van, minthogy a mi imáinkat hallgatná. Így hiányzik a hit, és a csoda is.

"Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. "Mt 7, 7-8

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, segíts minket, hogy életünkben az a fáradhatatlan szeretet vezessen, amellyel Krisztus szerette a világot és halálra adta értünk önmagát. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 12. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az a rossz teszi tisztátalanná az embert, ami belülről, a szívéből származik.

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:
"Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt."
Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: "Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának mondott minden ételt. Aztán így folytatta: "Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert."Mk 7,14-23

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus nagyon egyszerűen beszél, mégis, a tanítványok nem értik. Amikor a farizeusok azért szólják meg Jézust és tanítványait, mert mosatlan kézzel esznek, akkor mondja el Jézus a mai evangéliumban hallott evangéliumot. Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről kerül bele, hanem ami belőle származik, mert mindaz a szíve mélyéből származik.

Ezzel a tanításával, Jézus minden ételt megtisztít, vagyis semmi nem tisztátalan, amit megeszünk, azonban ami tisztátalan az a szívünkből jön: "Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert."

A külsőségre sok ember törekszik. Minek látszunk, minek gondolnak mások, hogyan látnak mások. Jézus ezt mégis megváltoztatja, és a tanítványok sem értik. Ti értitek? Nem az számít, amit megeszel, az számít ami a te bensődből származik, az tiszta vagy tisztátalan. Mi származik belőled? Mennyire törekszel, hogy a bensőd is olyan tiszta legyen, mint amilyen tisztának szeretnéd magadat feltüntetni mások előtt?

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, nagy kísértés, hogy csak a külsőre figyeljünk, amit mindenki lát. Külső látszat, külső törvények. Jézus mégis azt mutatja meg, hogy nem ez számít, hanem ami mélyen belülről bennünk fogalmazódik meg és a legbensőbb énünkből származik. Segíts, hogy tiszták legyünk, gondolatainkban, szavainkban és tetteinkben. Ámen.

HI


2020. február 11. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Jézus szemére veti a farizeusoknak és az írástudóknak,

hogy őseik hagyományai miatt nem tartják meg Isten parancsait.

Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
Ezt a választ adta nekik: "Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok."Azután így folytatta: "Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az »korbán« vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Istenparancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek."Mk 7,1-13

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus miután több ezer ember jóllakat, majd átmegy a tó túlsó partjára, ott meg meggyógyít minden beteget, akit csak eléje visznek. Azonban sem a csoda, sem a gyógyítások nem hatják meg a farizeusokat és írástudókat. Ők csak annyit látnak, hogy a tanítványok, amikor elkezdenek enni, előtte nem mosnak kezet, a zsidótörvények ellenére.

Amikor Jézusnak felhozzák, hogy tanítványai nem tartják meg ezt a törvényt, akkor Jézus az ő szemükre veti, hogy ők csak az emberi hagyományokhoz ragaszkodnak, de Isten parancsait nem tartják meg. Izajás próféta is így jövendölt róluk: ez a nép, ajkukkal dicsérik Istent, de a szívük távol van tőle. Könnyű beleesni abba a hibába, hogy a külsőségeket tartsuk fontosnak, amit mások is látnak, de a többit elhanyagoljuk. Azt, hogy Jézus mennyi beteget meggyógyított, azt nem nézték, csak azt, hogy a tanítványok mosatlan kézzel esznek. A másikra mutogatás bűne, mások megszólása, mindig is jelen volt és jelen van az emberiség életében, és pont abba a hibába esünk mi is bele, mint a farizeusok. Míg a másik hibáját nézzünk, addig nem vesszük észre a jót, amit tesz. Keressük a jót a másik emberben, és ha hibát észlelünk, gondoljunk arra, hogy mi is hányszor hibázunk. Inkább egy fohászt mondjunk érte.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, gyakran vesszük észre a világban a rosszat, a gyengeséget, a bűnt és a hibát, holott minden emberben jelen van a jó is. Amilyenek mi vagyunk, olyanoknak látjuk a másik embert. Segíts abban, hogy észrevegyük mindenkiben a jót, és ha netán rosszat is tett, tudjunk érte imádkozni. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. február 10. hétfő

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Jézus ruhájának érintésétől is meggyógyulnak a betegek.

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek.
Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott.
Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56

Elmélkedés az evangéliumhoz: A kenyérszaporítás után, Jézus tanítványait átküldi a túlsó partra Betszaida felé. Máté, itt azt is leírja, hogy Jézus imádkozva, észreveszi, hogy a tanítványok küzdenek az ellenszélben, ezért elindul feléjük a vízen. Máté arról is ír, hogy Péter kéri, hogy elindulhasson mestere felé, Márk viszont ezt a részt kihagyja, lehet nem tartja olyan fontosnak, mint azt, hogy mekkora hittel várják az emberek Jézust. Betegjeiket kitették a terekre, utcákra, arra, amerre tudták, hogy Jézus el fog haladni. Nem kértek mást csak, legalább Jézus ruhájának szegélye érintse őket, hogy meggyógyuljanak.

Mekkora hit van a betegek rokonaiban, hozzátartozóiban, barátaiban. Nem kérik, hogy meglátogassa őket, nem kérnek külön bánásmódot, kivételezést. Csak annyit, hogy érinthessék, legalább Jézus ruhájának szegélyét, hogy meggyógyulhassanak.

Mit tanít ez a mai evangélium? Egyrészt azt, hogy felelősek vagyunk egymásért. Ha valaki nem tud elmenni Jézushoz, akkor segítsem benne. Tanít hitet. Hiszen, az emberek, amikor meghallották, hogy Jézus arra fog járni, kitették betegjeiket. Mi, mondjuk, hogy hiszünk, mégis, mindenre bizonyítékot akarunk. Bízzunk jobban Jézusban.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk és Istenünk, mindig csodálkozva olvassuk az evangélium szavait, hogy az emberek mekkora hittel voltak Jézus iránt, és betegeiket kitették arra amerre Jézus haladt. Sok a beteg napjainkban is, de kevés az, aki rá meri őket bízni Jézusra. Vallásosnak valljuk magunkat, de nem merjük szeretteinket Jézusra bízni. Segíts minket és erősítsd hitünket, hogy ne kételkedjünk döntéseidben, és higgyünk abban is, hogy csodát napjainkban is tehetsz. Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 9. vasárnap, évközi 5. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Ti vagytok a világ világossága.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

"Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!" Mt 5,13-16

Elmélkedés az evangéliumhoz: Biztos mindenki ismeri azt a magyar népmesét, aminek a neve a Só. Arról szól, hogy van egy király, és annak a királynak van három lánya. Mivel a királynak három országa is volt, úgy szerette volna ezt a három országot szétosztani köztük, hogy a legnagyobbat, legszebbet az kapja, ki a legjobban szereti őt. Meg is kérdezi mindhárom lányát, hogy szeretik ők, apjukat? A legkisebbik válaszán nagyon meglepődik, mert ő azt mondja, hogy úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót. Hát a király ennek annyira nem örült, többre számított, így el is kergeti a kisebbik királylányt, aki az erdőben keres védelmet, ott él, míg nem találkozik egy királyfival, aki beleszeret és feleségül veszi. Lassan ki is derül, hogy miért olyan szomorú néha a királylány, mert hiányzik a családja. El is meséli férjének, aki meghívja az öreg királyt ebédre, de mindegyik ételt só nélkül készíttetett el. Amikor a király megízleli, kiborul, azt hiszi, csúfot űz belőle a fiatal király. Akkor derül ki, hogy a királylány ott él, és így a király is megértette, hogy mennyire is szeretik az emberek a sót.

Lehet, nem mindig vagyunk ennek tudatában, mert használjuk ételeinkbe, de készítsünk egyszer só nélkül egy ebédet és meglátjuk, milyen fontos is a só az ételben, és az életünkben.

"Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága", mondja Jézus a tanítványainak, és valószínű, minden megkeresztelt embernek.

A föld sójának lenni hasonlít a mesében hallottakhoz, ízt vinni a világba. A kereszténység nélkül a világ ízetlen, hiányzik belőle a legfontosabb íz, a hit Istenben, az örök életbe. Ahogy a só kihozza az ételben a többi ízt is és ezáltal az étel nem csak arra szolgál, hogy együnk, nehogy éhen haljunk, hanem élvezetessé teszi az ételt, úgy a kereszténység, a keresztény ember kihozza, az életben azt, hogy ne csak azért éljünk, mert megszülettünk és nincs más választásunk, hanem, hogy élvezzük ennek az életnek az örömeit.

Majd hozzáteszi Jézus, "ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat."

Jézus maga volt a világ világossága, de ezt úgy tűnik, továbbadja nekünk. Amikor már ő felmegy az Atyához, a követőire bízza, hogy ez a világosság legyen a világban. Tehát, úgy kell éljünk, hogy az emberek ha látják az életünket, a közösségi összetartozásunkat, egymás iránti szeretetünket, akkor mondják azt, hogy na, ők tényleg élik is azt amiben hisznek és nem csak beszélnek róla. Akkor leszünk hitelessé, akkor fognak mások is vágyni, hogy közénk tartozzanak, ha látják, hogy szeretjük egymást.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, őrizd szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 8. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Jézus megértő szeretettel fordul az emberekhez, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.
Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 6,30-34

Miután a tanítványok visszatérnek Jézushoz, nagy örömmel mesélik el mi minden történt. Jézus egyedül akar lenni velük, azt akarja, hogy pihenjenek, de akár mennyire is akar az emberektől eltávolodni nem tud, azok utána mennek, keresik. Amikor meglátja őket Jézus, olyanoknak látja mint a pásztor nélküli juhok.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus biztos örömmel hallgatta tanítványait és örült, hogy végre felnőttek a feladathoz, ha majd ő már nem lesz velük, tudni fogják majd folytatni, amit ő rájuk bízott. Jézus tudja jó, hogy milyen fontos a pihenés, hogy a több napi igehirdetés és gyógyítás után kell a töltődés, a csend az ima. Erre is meg akarja a tanítványokat tanítani, hogy ne csak dolgozzanak, hanem pihenni is tudjanak. Ezt nekünk, is meg kellene tanulni, mert sokszor nekem úgy tűnik, hogy mi is csak dolgozunk, futunk, mindig találunk valami tennivalót és bűnnek érezzük, ha kicsit megállunk, pihenünk. Pedig Jézus erre is tanít. Ős is elvonul, amikor fáradt.

A mai evangéliumban mégis az emberek nem hagyják magukat, mennek Jézus után és keresik őt. Olyanoknak látja őket Jézus, mint a pásztor nélküli juhok. Amikor csak mész, cél nélkül, nem tudod, merre menj, vagy mit csinálj. Ilyennek látta őket Jézus és megesett rajtuk a szíve.

Van idő dolgozni, van idő pihenni, és van, amikor a fontossági sorrend változik, mennél pihenni, mert az következne, de ha az embereknek szüksége van rád, akkor már nem magadra gondolsz, hanem csak rájuk. Ez volt a következő lecke, amit Jézus tanított.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te jóságos vagy minden teremtményedhez, és mindenkinek gondját viseled. Adj nekünk tevékeny szeretetet, éhező embertársaink iránt, hogy megszűnjék éhségük, és szabad szívvel, gond nélkül szolgáljanak neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 7. péntek

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Heródes Antipász király lefejezteti Keresztelő Szent Jánost.

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül.
Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: "Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét."
Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott.
A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is."
A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János fejét." Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: "Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés az evangéliumhoz: Heródes Antipász, bármennyire is ostorozta Keresztelő Szent Jánost, az életvitele miatt, elfogadta, mert érezte, hogy igaza van, sőt érezte, hogy senki más nem mer így szembeszállni vele. Azonban Heródesnek volt egy nagyon nagy hibája, mégpedig a megfelelési kényszere. Fontosabb volt számára az, hogy mit gondolnak róla az emberek, és mit akarnak, hogy mit csináljon, mint a saját akarata, így került csapdába.

Keresztelő Szent János figyelmeztette Heródest, hogy nem veheti feleségül testvére, Fülöp feleségét. Heródes érezte, hogy Jánosnak igaza van, de Heródiás mindent bevetett, hogy Jánost eltávolítsa az útból. Ezért egyik alkalommal, amikor Heródes ünnepséget rendezett, és Heródiás lánya táncolt nekik, ő megígérte, hogy bármit kérhet, megadja neki. A lány rögtön anyjához szaladt, aki azt kérte, hogy keresztelő János fejét adják neki tálcán.

A Szentlélek bennünk mindig igyekszik minket figyelmeztetni, ha rossz úton járunk, úgy, mint János Heródest, de Heródesnek fontosabb volt az, hogy más mit szól, ezért aki dicsérte, aki hízelgett neki arra hallgatott még akkor is, amikor tudta, hogy nem az a helyes döntés.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, öltöztess minket egyszülött Fiad erényeibe, és gyújtsd lángra bennünk az ő Szívének szeretetét, hogy képmására alakuljunk, és részesüljünk a megváltás örökké tartó örömében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI


2020. február 6. csütörtök

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az apostolok Krisztustól gyógyító hatalmat kapnak, és küldetést az evangélium hirdetésére.

Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13

Napi evangélium és elmélkedés: Jézus, mindazt, amit az Atyától kapott, átadta tanítványainak, és hatalmat adott a tisztátalan lelkek felett és ezzel a hatalommal küldi őket kettesével. Azt kéri tőlük, hogy semmit ne vigyenek magukkal. Ne legyen semmi, amire hagyatkoznának. Bízzanak teljesen Istenben és hagyatkozzanak teljesen az emberek befogadó szeretetére. Jézus a tanítványokra bízza Isten igéjének hirdetését, és szabadságot ad az embereknek hogy befogadják, vagy elutasítsák. A tanítványok nem házról házra járnak, hanem amikor az első házba bemennek, ha ott szívesen fogadják, akkor maradjanak, tanítsák őket, gyógyítsátok meg a betegeket, de ahol nem fogadják őket szívesen, onnan menjenek is ki a faluból és még a port is rázzák le lábukról.

Napjainkban nagyon sok tárggyal vagyunk körbevéve, sokan vannak, akiket már ezek a tárgyak irányítanak, nem tudnak nélkülük élni. Jézus mégis az ige hirdetését úgy bízza a tanítványokra, hogy semmi másba ne bízzanak.

Jézus maga is, amikor elindult, ő sem vitt magával semmit, még botot sem, ennivalót sem. Ő az Atyára bízta magát. Hiszünk-e abban, hogy látványosság nélkül is van ereje és hatalma Jézus tanításának?

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, őrizd szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen. 

HI


2020. február 5. szerda

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A názáretiek nem ismerik fel Jézusban a Megváltót, mert nincs hitük.

Abban az időben Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön. Mk 6,1-6

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nem mindenki fogadta örömmel Jézus érkezését, és nem mindenki örült a betegek gyógyulásának sem. Jézus tanítványaival hazatér Názáretbe, azt gondolnánk, hogy majd odahaza fogja legnagyobb tanításait tartani, és ott fog legtöbbet gyógyítani, de nem így történt. Tanítását csodálkozva hallgatták az emberek, csodálkoznak mindazon amit Jézusról hallottak, a gyógyításait, a sok követőt, a gyógyításokat. Azonban, mindezek ellenére, nem tudják befogadni, nem tudják elhinni mindazt, amit hallottak, csak annyit tudnak, mondani, hogy: "nem az ács ez, Mária fia?" És megbotránkoznak benne.

Ilyenkor értjük meg milyen fontos a hit, mivel Jézus gyógyításainál megjegyzi: "menj hited meggyógyított téged", vagy máshol: "legyen hited szerint." A názáretiekből ez hiányzott,

Hány beteget gyógyított meg, és hány emberből űzte ki a gonosz lelket, de mindig a beteg kérte a gyógyulást, vagy éppen barátai, szülei, felettese, valaki mindig hitt Jézusban. Mi is lehet kérünk gyógyulást, vagy önmagunk számára, vagy szeretteink számára, de hiszünk is benne, hogy meggyógyulhat? Amikor imádkozunk, higgyük, hogy megkapjuk azt amit kérünk.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te jóságos vagy minden teremtményedhez, és mindenkinek gondját viseled. Adj nekünk tevékeny szeretetet, hogy észrevegyük a beteget, a nélkülözőt és a rászorulót, és, mindig hittel tudjunk egymásért imádkozni, és szeretteinket Jézushoz vinni. Ámen

HI


2020. február 4. kedd

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Kislány, mondom neked, kelj fel!

Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: "Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!" Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: "Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: "Talita kúm", ami annyit jelent: "Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak. Mk 5,21-43

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nagyon gyakran akkor fordulunk Istenhez, ha már reménytelen a helyzetünk, ha már nagyon nagy a gond, akkor kiáltunk fel, Uram segíts. A mai evangéliumban is azt látjuk, hogy a zsinagóga elöljárója keresi fel Jézust, hogy gyógyítsa meg gyermekét. Ha nem lenne beteg a gyermeke, több mint valószínű, hogy nem is kereste volna Jézust, de most, hogy ekkora bajban van, nem válogathat, mindent megpróbál. Nem törődik vele, hogy hogyan vélekednek a zsinagógában lévő társai, barátai, neki a lánya mindennél fontosabb. Így minden kor embere, könnyen mond nemet Istenre, míg minden rendben megy, és úgy érzi nincs rá szüksége, de amikor baj van, akkor az ember alább hagy és megalázkodik. Néha kell ez a fájdalmas érzés, hogy az ember újra Jézust keresse.

Ma két gyógyulásról olvastunk, habár Jézust csak az egyikhez hívják, mégis még valaki meggyógyul, egy beteg asszony, aki vérfolyásban szenved és már az orvosok sem tudtak rajta segíteni, arra gondol, hogy legalább megérinti Jézus ruhájának szegélyét. Jézus azonban ezt is megérzi, hogy valaki olyan szándékkal érinti meg, hogy gyógyulni szeretne, és a beteg meggyógyul.

Ez azért is fontos, mert nemcsak Jézus érintése, hanem akár a szentáldozásaink, de imáink, böjtjeink sokszor úgy érzem céltalanok. Sokan megérintették Jézus ruháját, mert a tanítványok is azt mondják, hogy sokan vannak és lökdös a tömeg. sokan érintették Jézust, de csak egy valaki ért hozzá a gyógyulás szándékával.

Nézzünk imáinkba, böjtjeinkbe, Szentségimádásainkba, van célja? Vagy csak elvégezzük? Megszokásból?

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható örök Isten, hívők üdvössége, hallgass meg minket, amikor irgalmadat és segítségedet kérjük beteg testvéreinkért. Add, hogy egészségüket visszanyerjék, és hálát adjanak neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön, örökké. Ámen

HI


2020. február 3. hétfő

Szent Balázs püspök és vértanú

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus kiűzi a tisztátalan lelket a megszállott emberből.

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére.
Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát.
Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: "Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!" Jézus ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!"
Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Azt válaszolta: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: "Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott. Mk 5,1-20

Elmélkedés az evangéliumhoz: Eddig, mindig azt láttuk, hogy Jézus milyen keményen bánik a megszállottal, kiűzi belőle a gonosz lelket. Érdekes, hogy Jézus megengedi a gonosz lelkeknek, hogy kimenvén az emberekből, megszállhassák a sertés kondát. Mintegy kétezer sertés volt a kondába, és amikor a gonosz lelkek beleszálltak, a sertések a hegyoldalból, a tengerbe rohantak és vízbe fulladtak. Mekkora ereje volt a gonosznak az emberen, hiszen azt írja az evangélista is, hogy gyakran meg is láncolták, mert magában is kárt tett, de Jézusnak hatalma volt a gonosz felett. Amikor mi is bűneinknek vagyunk a foglyai, akkor mi is alig tudunk magunknak parancsolni, a bűn uralkodik felettünk, és nem azt tesszük, amit szeretnénk. Szent Pál apostol is így fogalmaz a rómaiakhoz írt levelében:

"Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének." Róm 7, 14-25

Vagyis a harcot egyedül nem tudjuk megharcolni, szükségünk van Jézusra, aki harcol velünk és értünk.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, egyszülött Fiad a te akaratodból gyöngeségeinket hordozta, hogy megmutasd, mily erő rejlik az emberi erőtlenségben és türelemben. Hallgasd meg jóságosan könyörgéseinket betegségben szenvedő testvéreinkért. Add, hogy akiket fájdalom és betegség gyötör, Jézustól erőt nyerve elviseljék szenvedéseiket és gyógyulást nyerhessenek. Krisztus a mi Urunk által, aki veled, és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. február 2. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Simeon meglátta a Szabadítót, a Messiást.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám, e gyermek által sokan elbuknak, és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,22-40

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ma van, Urunk bemutatásának az ünnepe, Gyertyaszentelő Boldogasszony. Az ószövetségi törvényhez hozzátartozik, hogy: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona", ezért Jézust, Szűz Mária és Szent József felviszik Jeruzsálembe, a templomba, hogy a hagyományoknak megfelelően, bemutassák a templomban Istennek.

Először a gyermeket mutatják be az Úrnak, majd ahogy nő és képes befogadni, egyre többet tanítanak meg neki Istenről, a Szentírás olvasása, a törvények megtartása és az ima által.

Mindez nagyon szép, és milyen jó lenne ha, napjainkban is jellemezné a szülőket, hogy miután elhozzák gyermeküket megkeresztelni a templomba, bemutatják Istennek, - mint ahogyan Mária és József is tette-, utána ők is folytatnák ezt a hagyományt, és ahogy nő majd a gyermek, neki is beszéljenek Istenről, hogy ne ismeretlen legyen számára, amikor imádkozik, szentmisére jön.

Az evangéliumban arról olvastunk, hogy miközben Jézust bemutatják, megjelenik Simeon, akiben a Szentlélek lakik, írja az evangélista. Simeonnak a szentlélek kinyilatkoztatta, hogy nem fog meghalni mindaddig, amíg meg nem látja Izrael vigaszát. Amikor Mária és József megérkeznek, a Szentlélek Simeont arra indítja, hogy menjen a templomba. Ott meg is látja Jézust, karjába veszi és elhangzik a Benediktus ima, amit mind a mai napig imádkozik az egyház a papi zsolozsmában minden reggel, "Most már elbocsájthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek." Simeon és Anna prófétanő, felismerik Jézust, mert különlegesek, nem olyanok, mint a többi ember. A főpap sem ismeri fel Jézust, aki a liturgiát vezette, és senki más, csak ők ketten, Simeon és Anna, akikben a Szentlélek lakott, akik több időt fordítottak Istenre, az imára. Ezért lenne olyan fontos, hogy mi is többre becsüljük az ima erejét, a szentmisére, a templomba járás fontosságát és hatását. Aki többet ad Istennek többet is kap. Ha csak ritkán imádkozol és akkor is felületesen, ne várj egy mély Istenkapcsolatot.

A mai ünnepi szentmisén gyertyát szentelünk, és ennek is mély értelme van, mert a gyertya az életünk minden pillanatában jelen van. Először a kereszteléskor gyújtunk gyertyát a Húsvéti gyertyáról és adjuk oda az édesapának mondván: "Vegyétek Krisztus világosságát." majd az elsőáldozáskor, maga az elsőáldozó, égő gyertyával lép a templomba, régen az esküvőn is égő gyertyát adott át a vőlegény a menyasszonynak és végül gyertya pislákolt a haldokló ágya mellett, vagyis ott van a születéstől a halálunk pillanatáig. Jézus, mint a világ világossága jött közénk, hogy megvilágítsa utunkat itt a földön egészen a mennyek országáig.

Így áldjuk meg ma a gyertyákat, így gyújtjuk meg otthonainkban, és így kérjük Jézust, álljon mindig mellettünk és legyen világosságunk, és ahogy őt Szűz Mária és Szent József bemutatta az Atyaistennek, úgy valljon meg minket Jézus a Mennyei Atyának.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be a templomban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

HI


2020. február 1. szombat

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Kicsoda Jézus, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában.
Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: "Hallgass el, nyugodj meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett.
Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?" Mk 4,35-41

Elmélkedés az evangéliumhoz: Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit? Kérdezi Jézus a tanítványokat.

Jézus visszatér a pusztából megkeresztelkedése után, majd meghívja a tizenkét tanítványt, de nagy népsokaság követi, ezért leül és elkezdi őket tanítani Isten országáról. Ezeket a szentírási részeket olvastuk a héten a szentmisében. Egész nap tanít, este, amikor beesteledik, Jézus elbocsájtja a tömeget és azt mondja, tanítványainak menjünk át a túlsó partra. Miközben a csónakkal haladnak, Jézus mivel el volt fáradva, hamar elalszik, közben feltámad a szél, dobálja a bárkát. A tanítványok félnek, rettegnek, de Jézus a bárka végében alszik. Felkeltik. Rászólnak, téged nem érdekel, hogy elveszünk? Szinte szemére vetik, hogy olyan nyugodt, hogy nem fél, velük együtt, hogy nem csinál valamit. Erre Jézus parancsol a szélnek, az elcsendesedik, a tanítványok meg csak álmélkodnak, hogy Jézusnak még a tenger is engedelmeskedik.

Ha nem hitték, hogy Jézus tud valamit tenni akkor miért keltették fel? Megszoktuk, hogy ha mi félünk valamitől, mintha jobban éreznénk magunkat, ha más is velünk fél. Mivel Jézus nem félt, ezért nem is annyira azt kérték, hogy tegyen valamit, hanem legalább legyen ő is ébren és pánikban, mert amikor Jézus lecsendesíti a vihart, akkor meg azért kezdenek el félni, mert erre nem számítottak.

Mi nem jártunk még úgy, hogy imánkban kértünk valamit, de közben nem is vettük az egészet komolyan mintha arra gondoltunk volna, hogy hát elmondom az imát, és ennyi, amikor meg Isten meghallgatja, és jön válasz az imánkra akkor meg amiatt kezdünk el aggodalmaskodni, hogy tényleg van ilyen.

Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit? Ez a kérdés mindenkinek szól nekünk is.

Ha tudták volna és hitték volna a tanítványok, hogy Jézus Isten Fia, akkor ők is nyugodtan aludtak volna egy vánkoson a bárkában és nem aggodalmaskodtak volna. Miért is aggodalmaskodunk olyan dolgokért, amin nem tudunk változtatni?

Te, miért aggódsz? Nem kéne inkább elhinned, hogy Isten szeret és meg tud menteni minden félelmedtől?

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, tanításodból tudjuk, hogy az őszinte és tiszta szívekben akarsz élni. Kérünk, alakíts át minket kegyelmeddel, hogy méltó hajlékod legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.