NAGYCSÜTÖRTÖK


Nagycsütörtök az utolsó vacsora Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. Ezen a napon veszi kezdetét a húsvéti Szent három nap első napja. Ezen a napon van a krizma olaj szentelési szentmise szertartása, illetve az esti liturgiában emlékezünk az Eucharisztia alapítására, az utolsó vacsorára, amikor Jézus maga köré gyűjti a tanítványokat. A szentírási olvasmány a Kivonulások könyvéből felidézi azt az éjszakát, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mivel megjelölték az ajtófélfákat a bárány vérével. Krisztus, a húsvéti lakoma áldozati báránya, hiszen saját testét és vérét adja értünk bűnös emberekért, hogy megszabadítson bennünket az örök haláltól. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon történt a nyilvános bűnösök kiengesztelése. A nagycsütörtöki liturgia része a lábmosás szertartása, amikor a pap megmossa az arra kiválasztott hívek lábát, mint ahogy Jézus is megmosta tanítványai lábát. Ez a cselekedet mintegy példaadásul szolgál részünkre, hogy hogyan kell alázatos szívvel szolgálni embertársainkat. Az utolsó vacsora estéjén megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, de utána nagyszombat estig elnémulnak, s a mély gyász jelképeként csak a kereplők szólalnak meg, a harangok "Rómába mennek". A szentmise után kezdetét veszi az oltárfosztás, lecsupaszítják az oltárt, "megfosztják" a terítőtől, a díszektől, ezzel is jelképezve Krisztus szenvedését, mikor őt is megfosztják ruháitól. A szertartás végén néma csend borul a templomokra, emlékezve Jézus szenvedésére és fájdalmára. Az Oltáriszentséget áthelyezik a mellékoltárra, mely Krisztus elfogatását és elhurcolását szimbolizálja. Ezután következik a virrasztás, és a szentségimádás, mely által az Olajfák hegyén imádkozó Jézusra emlékezünk, amikor arra kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. A nagycsütörtöki misztériumban Jézusnak az emberiség iránti szeretete nyilvánul meg, hiszen ezen az estén az örök élet kenyerét adta tanítványainak és az egész világnak.

(tk)


Az utolsó vacsora miséje


OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
A húsvéti vacsora parancsa.

Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: "Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdessétek ki Izrael egész közösségének: A hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete estefelé vágja le. Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát - tűzön megsütve - még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák. Így fogyasszátok: Legyen a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre."
Ez az Isten igéje.
Kiv 12,1-8.11-14

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Valahányszor eszitek e kenyeret és isztok a kehelyből, az Úr halálát hirdetitek.

Testvéreim!

Én az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: "Ez a kehely az újszövetség kelyhe az én véremben. Valahányszor isztok belőle, tegyétek ezt az én emlékezetemre!" Amikor ugyanis e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Ez az Isten igéje.
1Kor 11,23-26

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Mindvégig szerette őket.

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.
Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted." De Péter tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha?" Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!" Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: "Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
Ezek az evangélium igéi.
Jn 13,1-15

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai estén az utolsó vacsorára emlékezünk, felidézzük Jézus szolgáló szeretetét, amellyel megmosta tanítványai lábát, és átéljük az Oltáriszentség alapítását. Jézus saját testét és vérét hagyta ránk, hogy lelkünket táplálja.

Húsvét előtti Szent Három Nap, bevezet minket az ószövetségi Pászka ünnepétől egészen a Feltámadás ünnepéig.

Nagycsütörtökön, az utolsó vacsorára emlékezünk, de a szentmise olvasmányában az első Pászka ünnepéről olvasunk. A választott nép még Egyiptomban, a szolgaság házában szenved, Isten elküldi Mózest, hogy szabadítsa ki őket. A fáraó nem enged, ezért Isten tíz csapással sújtja Egyiptomot. A kilencedik csapásig a fáraó még ellenáll, de a tizedik őt is megtöri.

Isten azt üzeni Mózes által a választott népnek, hogy családonként vegyenek egy hibátlan, bárányt, este vágják le, a vérével kenjék be az ajtófélfát, és a bárányt pedig tűzön süssék meg, hozzá kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek. Derekuk legyen felövezve, saru a lábukon, bot a kezükben, legyenek indulásra készen.

"Én végig vonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket."

Azon az éjszakán a választott népen kívül Egyiptomban minden ember és állat első szülöttje meghalt, így a fáraó fia is, ezért reggel, elengedte a választott népet. Isten megmutatta hatalmát, abban, ahogy vigyázott a népre.

Ez az ünnep, évről évre, a legnagyobb ünnep volt, és mind a mai napig az is a zsidóknál. Megünneplik a kivonulást, és ugyanazt az ételt fogyasszák.

Jézus is, kétezer évvel ezelőtt, ugyan ezért vonult be tanítványaival Jeruzsálembe, ezért gyűltek össze, hogy a Pászka vacsorát együtt elfogyasszák, megemlékezzenek a szolgaság házából való kivonulásról.

Jézus lesz az új szövetség, az új szolgaság vagyis a bűntől való szabadulás, és az újszövetségi áldozat. Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ezt az eseményt mindhárom evangélista megörökíti, de János evangélista, ahogy ma is olvastuk, kicsit eltér a többi leírástól. János a lábmosás szertartását írja le majd Jézus búcsúbeszéde illetve főpapi imája követ.

Abban az időben a vendégek lábát mindig a rabszolgák mosták meg, és a gazda kitüntetett figyelmét jelentette. Jézus maga az Úr, a gazda, elkezdi tanítványai lábát mosni, majd megtörölni, a tanítványok nagy meglepetésére. Jézus hozzá is teszi: "példát adtam nektek, hogy amint én tettem ti is tegyétek meg." Jézusnak ez a tette nagyon fontos volt, mert vacsora után már elindulnak az olajfák hegyére imádkozni, onnan már nem térnek közösen vissza mert Jézust elfogják. János nagyon fontosnak tartotta Jézusnak ezt a tettét megörökíteni, Isten Fia, megmossa az övéinek, tanítványainak a lábát, de kér is, hogy ő is tegyenek hasonlóképpen. Jézus példát ad mindenkinek, hogy ne tartsuk magunkat jobbnak, többnek, mint a másik, hanem igyekezzünk másokat szolgálni.

Jánosnál kimarad az Oltáriszentség alapítása, amit viszont a másik három apostol, Máté, Márk és Lukács emel ki jobban. A vacsora közben, Jézus kezébe veszi a kenyeret, hálát ad Istennek, megtöri a kenyeret és a tanítványainak adja miközben azt mondja ez az én testem, ezt tegyétek az én emlékezetemre, majd a kelyhet veszi a kezébe, újra hálát ad, tanítványainak adja, majd mondja ez az én vérem, mely értetek és sokakért kiontatik. Az egyik nagy misztérium ebben a két mondatban van elrejtve, hogy a kenyérben jelenvalóvá válik Jézus teste és a borban Jézus vére. Nem csak egyszer az utolsó vacsorán, hanem újra és újra minden szentmisén. Kell is, hogy így legyen, mivel Jézus mondja: "Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."Jn. 6. 51-58

A mai szentmisén erre emlékezünk, a tanítványok együtt Jézussal megülik az utolsó vacsorájukat amiből fakad az Oltáriszentség ünnepe. Jézus köztünk van, ételünk és italunk, táplál, miként a húsvéti bárány táplálta a népet a kivonulás idején, és vére véd, miként a bárány vére védte a házban lakókat.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, annak a szent vacsorának megünneplésére jöttünk össze, amelyen egyszülött Fiad új és örökre szóló áldozatát és szeretetlakomáját halála előtt az Egyházra bízta. Kérünk, segíts, hogy ebből a nagy misztériumból a szeretet és az élet teljességét meríthessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

HI