Szent Miklós (Barátok) - temploma templombúcsú

December 6-án Szent Miklós püspökre emlékezünk. A szent püspökről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között. Szent Miklós püspök bőkezű felebaráti szeretetével a Karácsony misztériumának is előhírnöke lett. Számos legenda, és megszámlálhatatlan történet szól a segíteni siető Miklósról, különösen gyermekek esetében.

Szent Miklós püspök Kecskemét védőszentje és a Barátok templomának védőszentje is, a tizennégy segítő szent egyike. Templomunk búcsúja december 6-án lesz a védőszent napján. Az ünnepi szentmisét dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek úr fogja bemutatni 17:30-kor, melyre minden kedves hívő testvért szeretettel várunk. Tavalyi évben került először bemutatásra Szent Miklós ereklyéje, az ereklyetartót a hívő testvérek nagylelkű adományából tudtuk megvásárolni. Az ereklyét az idei búcsú napján is meg lehet tekinteni templomunkban.

A búcsú intézményét a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint így fogalmazhatjuk meg: "A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli, és abban részesít." Az egyház kegyelmi kincstárának gazdagságát Jézus alapozta meg megváltó szenvedésével és halálával, amelynek végtelen értékű érdemeit egyházára hagyta. Megváltó Istenünk azt is kiérdemelte számunkra, hogy "Őáltala, Ővele és Őbenne" azok is érdemeket szerezhetnek, akik a hit által hozzá csatlakoznak.

A búcsú elnyerése lehet részleges vagy teljes, ez függ az elengedett büntetés-adósság mértékétől.

A teljes búcsú az összes ideigtartó büntetések elengedését jelenti; nagy kegyelmet nyújt általa az egyház a híveknek. A teljes búcsú elnyeréséhez nemcsak a jó cselekedetek elvégzése szükséges, hanem ezen kívül három feltételnek is teljesülnie kell, ezek a szentgyónás, szentáldozás, imádság a pápa szándékára (egy Miatyánk, egy Üdvözlégy, egy Hiszekegy). Búcsú elnyerési alkalmak: elsőáldozás, elsőmise, Jézus szíve ünnepe, halottak napja, nagypéntek, lelkigyakorlat, papszentelési évfordulók stb. A teljes búcsút felajánlhatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, vagy önmagunkért, de földön élő embertársainkért viszont nem.

A részleges búcsú esetében megszűntek az időmeghatározások, a napok, a hónapok, az évek, amelyek a régi-ősegyházi nyilvános vezeklésekre utaltak. A részleges búcsú nagysága a vezeklő cselekedet belső értékétől függ, amely a búcsú által megkétszereződik. Így próbálja az egyház a híveket a jó cselekedetekre buzdítani, mint például az imádságok, a rózsafüzér, keresztúti ájtatosság, az Úr angyala, litániák, szentségimádás, de a búcsúk imakönyvében a szentírásolvasás és a szentbeszéden vagy lelkigyakorlaton való részvétel is megtalálható. Részleges búcsút nyerhet továbbá az a hívő, aki élete kötelességeinek teljesítése és terheinek viselése közben alázatos hittel Istenhez emeli lelkét, és legalább lélekben elmond egy röpimát, aki hitétől indítva irgalmas szívvel segít szükséget szenvedő felebarátjának, akár személyes szolgálatával, akár anyagi javakkal, aki a bűnbánat szellemében önként tartózkodik számára megengedett és kedves dolgoktól.

A búcsú az isteni kegyelemnek azon eszköze, melyet az egyház felkínál híveinek, egy isteni ajándék, mellyel minden hívő ember élhet, aki hite által megváltó Istenünkhöz csatlakozik és követi őt. Éljünk a búcsúnyerés lehetőségével, hiszen általa lelkünk megújul, segítünk a tisztító tűzben szenvedőkön, hogy lelkük a mennyországba kerüljön, feltámad bennünk a vágy, hogy egyre jobb emberek legyünk, a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat kerüljük, hogy egyre bensőségesebb kapcsoltba kerüljünk Istennel, és megtapasztaljuk végtelen nagy szeretetét.

Forrás:

Dolhai Lajos: A búcsú intézménye a II. Vatikáni zsinat után

Szent István Társulat: A Katolikus Egyháza Katekizmusa

Diós István: A szentek élete

(TK)