Elmélkedés az evangéliumhoz: Képesek vagyunk gyakran csak a külsőségeket látni és azzal meg is elégedni. A jeruzsálemi templom is gyönyörű lehetett, díszítéseivel, méreteivel, és sok embert már ez lenyűgözött, talán kicsit úgy, mint amikor mi is meglátunk egy szép templomot, kívülről, vagy akár belülről, és megfeledkezünk arról, hogy mi a templom maga, mert a díszítések mind Isten dicsőítésére készültek, így nem vonhatják el a figyelmünket a külső díszítések a belsőtől, Istentől.
Jézus ezért is mondja a csodálkozó tömegnek, hogy amit most láttok, amit most dicsértek, annak egyszer vége és kő kövön nem marad, és milyen hihetetlen lehetett azt akkor hallani, most meg látjuk is, mi maradt a templomból, egy fal, semmi több. Mi is amennyire lehet, csodáljuk meg az emberi kéz alkotásait, egy templomot, szobrot, festményt, de ne felejtsük, a lényeg nem ez, hanem Isten, akinek dicsőítésére épült mindez.
Mi is építünk, felújítunk, javítunk, mert mi sem tudjuk, hogy mikor jön el az a végső pillanat, amikor Jézus újra eljön, de addig is tennünk kell a dolgunkat, de mindent úgy, hogy ne ragaszkodjon hozzá teljesen a szívünk, tudjunk tőle megválni, ha szükséges.
Elmélkedés utáni fohász: Urunk Jézus Krisztus, az Atya gondoskodása folytán, nem tudjuk a napot, amikor újra eljössz, és ez azért jó, mert az életünket teljességgel megélhetjük. Engedd Urunk, hogy a te szemeddel lássuk a világot, a maga mulandóságával, gyengeségeivel, és, hogy azért törekedjünk az örök életre. Ámen.
HI