Legyünk kitartóak és állhatatosak!

2020.02.15

Az állhatatos szeretet állandó és töretlen. A szülők képesek állhatatosan szeretni. Akkor is szeretik gyermekeiket, ha csalódást okoznak, ha nem úgy viselkednek, ahogyan az elvárható lenne, ha szabadon hozzák meg döntéseiket, még akkor is, ha a szülők éppen egy másik irányba szeretnék terelni őket, mert tudják, hogy az út, amin éppen járnak, lehet, hogy tágas, de nem a helyes irány. Vehetjük példának baráti kapcsolatainkat is, amikor mi állhatatos szeretettel, kitartóan ostromoljuk távollévő barátunkat leveleinkkel, üzeneteinkkel a kapcsolat fenntartásáért, de állhatatos szeretettel szereti egyik házastárs a másikat, amikor ismerik egymás gyengeségeit, és mégis töretlen szeretetről tesznek tanúbizonyságot.

Isten úgy szeret bennünket embereket, mint ahogyan a szülő a gyermekét. Feltétel nélkül, állhatatosan, töretlenül. A 13. zsoltár bár panasszal kezdődik, és talán mi is pont ezt kérdezzük, amikor szenvedünk, vagy testi-lelki fájdalmunk van: hol van Isten a szenvedésben és fájdalomban? "Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem." Zsolt 13, 1-6 A végeredményhez nem férhet kétség, Isten szeretete megkérdőjelezhetetlen, megígérte a megváltást, és cselekedni fog.

Isten irántunk tanúsított szeretete és hűsége állandó, sosem múlik el, állhatatos Isten Ő, olvashatjuk Mózes 5. könyvében: "Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait." Móz 5 7,9. Adjunk hálát, amikor Isten szeretetének jeleit megtapasztaljuk, dicsőítsük őt imáinkban, dalainkban. Gondoljunk egy szentmisére, milyen gyönyörűek a liturgiában felcsendülő énekek, belépünk a hála birodalmába, megérezzük Isten szeretetét, énekelni támad kedvünk, és elönti szívünket a szeretet és a köszönet. Már emlékezünk, és hálával válaszolunk Isten szeretetére. Megérint valami nálamnál nagyobb erő, felfoghatatlan, visz magával, és teljesen eggyé válok vele, részt veszek benne a hangommal, a lélegzetvételemmel, teljesen átadom testem és lelkem a muzsikának, és Istennek átadom önmagam, ahol már nem számítanak saját szükségleteim, csak a szeretet és a hála. Legyünk hát mi is kitartóak és állhatatosak a szeretetben, de miben még? Olyan sokszor olvashatjuk: "a hit ajándék", "nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit a csodát". De mi hitünk alapja? Isten igéje. A kedvenc részem a bibliából a magvetőről szóló példabeszéd. "Kiment a magvető, hogy elvesse magját. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy az ég madarai megették. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." LK 8, 5-8. Tanítványai ezután megkérdezték Jézust, mit jelent ez a példázat, és akkor Ő ezt válaszolta: "A mag Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből az igét, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük. Ezek egy ideig hisznek, de a próbatétel idején elpártolnak. A tövisek közé esett mag azokat jelenti, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. A jó földbe esett mag azokat jelenti, akik jó és nemes szívvel hallgatják, és meg is tartják az igét, és termést hoznak állhatatosságukkal. Lk 8 11-15.

Milyen szép és egyértelmű ez a példázat. Kérdezzük meg magunktól: milyen az én hitem? Állhatatosak vagyunk- e hitünkben? Mindig kitartunk Isten igéje mellett? Vannak rosszabb napok, sőt, rosszabb évek is életünkben, vannak hullámvölgyek, de kitartunk-e mindvégig Isten igéje mellett? Mert csak akkor fog kicsírázni az a mag, ha mindvégig kitartunk. Nézzünk mindig csak előre, keskeny az az út, sokszor nehéz is, talán sokszor fel is adnánk, de ne felejtsük el soha, hogy Isten állhatatos Isten, akkor is szeret bennünket, amikor éppen nem érzem. Isten mindig szeret, mindig szeretni fog, és bőkezűen bánik azzal, aki megtartja parancsait. Maradjunk mindig kitartóak és állhatatosak a szeretetben, ahogyan Isten is állhatatos irántunk tanúsított szeretetében és hűségében, és tartsunk ki hitünkben, mert aki mindvégig kitart az üdvözül!

(tk)