Jézus születése

2019.12.15

Egyszer volt, hol nem volt......ha egy mesét kezdenénk el, akkor így kezdődne ez a történet, de mivel valóságos eseményről van szó, ami 2000 évvel ezelőtt történt, így ezt a misztérium övezte történetet így kezdem: "Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." Jn 1,14

Egy napon Isten elküldte Gábriel angyalt Názáretbe egy szűzhöz, akit Máriának hívtak, s kinek József volt a jegyese, és ezeket mondta Máriának: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!" Mária nem tudta, hogy mit jelenthet ez, és akkor az angyal elmondta neki, hogy Isten a kegyelmébe fogadta őt, elküldi hozzá a Szentlelket, meg fog foganni, és fiút fog a világra hozni, aki Isten fia lesz és Jézusnak fogják nevezni.

A szülés ideje közeledett, amikor az akkori császár Augustus elrendelte, hogy tartsanak népszámlálást az egész birodalomban. József és Mária elindultak hát Názáretből Júdeába, melyet Betlehemnek is neveztek, hogy eleget tegyenek a császár parancsának. Mikor megérkeztek a hosszú és fárasztó út után Betlehembe, József első dolga volt, hogy éjszakai szállást keressen, amire Máriának különösen nagy szüksége volt. Mivel rajtuk kívül még sokan érkeztek Betlehembe, így a szállások megteltek, és sehová sem fogadták be őket, senki sem adta át a helyét nekik. Fáradtan, szomorúan tartott Mária és József az istálló felé, ahol József az egyik sarokban szalmából készített ágyat Mária számára, hogy kipihenhesse magát. Azt gondolta, hogy másnap majd újra megpróbál szállást keresni, hogy a gyermek ne egy istállóban szülessen meg. De Isten akarata beteljesedett, Jézus az istállóban született meg Betlehemben Dávid fiaként. Bepólyázták, és jászolba fektették. A rossz körülmények ellenére Mária és József mégis nagyon boldogok voltak, hiszen ők tudták, megszületett a Megváltó.

Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy megszületett az Üdvözítőnk? A környéken pásztorok tanyáztak, őrizték a nyájukat. Akkor az Úr angyala megjelent nekik, és örömmel hirdette, hogy megszületett az Úr Krisztus, aki egy jászolban fekszik bepólyázva. Ekkor megnyílt az ég és angyalok serege kezdte harsogni "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret." Lk 2,14. Amilyen hirtelen érkeztek az angyalok, olyan gyorsan el is tűntek, és nagy sötétség borult a földre.

A pásztorok sietve indultak Betlehembe, ahol megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő bepólyált gyermeket. Pontosan olyan volt, ahogyan az angyal leírta nekik. A gyermek kívülről semmiben sem különbözött a többi kisbabától, de ők pontosan tudták, hogy más, mint a többi, nagy tetteket fog véghezvinni, Ő a mi Szabadítónk, Megváltónk, aki megmenti a világot a bűnöktől. A pásztorok leborultak a jászolbölcső előtt, hogy tiszteletüket és köszönetüket fejezzék ki Istennek, szívüket igazi karácsonyi öröm töltötte be.

A pásztorok ezután visszatértek a nyájaikhoz, de elmondták mindenkinek, hogy látták a Szabadítót, és elmesélték az embereknek, hogy mit mondott nekik az angyal, hogyan találtak rá, és biztatták a többieket is, hogy menjenek el és lássák meg ők is a Megváltót.

Az emberek közül sokan hittek nekik, de voltak, akik azt mondták, hogy ez csak egy gyönyörű mese. Akik hittek a pásztoroknak, elmentek a jászolbölcsőhöz, hogy a saját szemükkel is meggyőződjenek arról, amit hallottak. Aki hittel ment el oda, az találkozott is a Megváltóval; meglátta Benne az Ő Megváltóját és örvendezhetett az Úrban, aki azonban hitetlenkedett, az legfeljebb egy kis gyermeket talált a jászolban bepólyázva.

Lakott egy öregember Jeruzsálemben, akit Simeonnak hívtak, ő is azok közé tartozott, akik nagyon vágytak a Megváltó után. Egy napon a Szentlélek azt mondta Simeonnak, hogy menjen el a templomba és ott találkozni fog azzal a gyermekkel, akit annyira vágyott már látni. Simeon boldogan engedelmeskedett és örült, hogy az Úr ígérete beteljesedik és még életében találkozni fog az Üdvözítővel. Amikor belépett a templomban, valóban, ott volt József és Mária az Úr Jézussal együtt, akit azért hoztak el a szülei, hogy köszönetet mondjanak Istennek a születéséért és áldozatot mutassanak be, amit akkoriban a törvény előírt. Simeon, amint megpillantotta őket, tudta, hogy eljött a nagy találkozás ideje, és örömteli szívvel lépett Mária elé, és megkérte, hogy hagy foghassa meg a gyermeket. Simeon kérését szívesen teljesítette Mária, Simeon pedig örömtől sugárzó arcát felemelte az ég felé, majd hálát adott az Úrnak szeretetéért és kegyelméért. Most már nyugodtan halhatott meg, mert megszületett a Megváltója, aki Istennél békességet szerzett számára. Így szólt Istent magasztalva: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek" Lk 2,29-32

Miután visszaadta Simeon a gyermeket anyjának, kitárta a kezét Mária és József felett majd megáldotta őket. "Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak és a te lelkedet tőr járja át -, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai." Lk 2,34-35

Ez az áldás fontos jelentőséggel bír, azt jelenti, hogy aki hisz Krisztusban, annak a szívét betölti a világosság, és a szeretet, aki elfogadja Őt, azt megszabadítja a bűnöktől és a sötétségtől. "Aki hisz bennem, annak örök élete van." Jn 6,47. A hit ajándék, mely minden ember előtt ott van, kérdés az, hogy ki az aki kibontja ezt az ajándékot és él a lehetőséggel. A világon minden embernek megadatik a hit ajándéka, de mindenki maga dönti el, hogy hisz e Jézusban, a Megváltóban, akit az Atya elküldött hozzánk, Istenből emberré lett, közöttünk élt, és kimutatta szeretetét; szenvedése, kereszthalála és feltámadása által szerez üdvösséget az emberiségnek. 

Kívánom, hogy minden ember élje át a karácsony szent misztériumát!

(tk)