Jézus sokakat meggyógyít, és megsokasítja a kenyeret

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét.
Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton." A tanítványok erre megjegyezték: "De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?"
Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?"
"Hét, és néhány apró halunk" - felelték.
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. Mt 15,29-37

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézust azért keresték és azért követték, mert gyógyulást és vigaszt vártak tőle. Jézus azonban azt is hozzáteszi, hogy őt csak úgy lehet követni, ha felvesszük a keresztünket. Ha keresztről hallunk, akkor Jézus szenvedése jut eszünkbe, és azt hiszem azt a szenvedést, fájdalmat nem sokan vállalnák önként, Jézus mégis azt tanítja, hogy békességet, nyugalmat csak így fogunk találni.

Talán mi is érezzük, hogy a keresztet minél inkább le akarjuk vetni a vállunkról, annál kényelmetlenebb lesz, de ha átöleljük, ahogy erre Jézus példát adott, akkor megbékél az ember és a keresztet, mint élete részét fogja hordozni.

Milyen kereszteket hordozunk azt is érdemes számba venni, mert a keresztünk nem lenne olyan nehéz, hogy ne tudnánk elviselni, hanem a többi kereszt, amit mi magunk önként vállalunk, ami sok minden lehet. A keresztjeink lehetnek például, mi magunk egymás számára, néha egy családtag is lehet kereszt, de akár a munkahelyünk, a szenvedélyeink, gyengeségeink, bűneink, kísértéseink amikkel szinte nap mint nap küzdünk, ezek mind keresztek, Jézus ezeket nem készítette számunkra, ezeket mi ácsoltuk. Vegyük őket számba, és vessük le a vállunkról.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk Istenünk, hallgasd meg imáinkat és mutasd meg a keresztjeinket és azt is, hogy tudnánk azoktól megszabadulni, hogy csak az a kereszt legyen vállunkon, ami, Jézus szavai szerint, könnyű és édes. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

HI