Jeruzsálem végzete: pogányok tiporják el

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban, meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik.
Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a Földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. Lk 21,20-28

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus második eljöveteléről jövendöl, és az azt megelőző jelekről, hogy Jeruzsálemet elpusztítják, és jelek lesznek a napban, a holdban és rettegés támad a népek között a tenger zúgása miatt.

Vannak, akik mindig csak a jelekre figyelnek, csak a jeleket várják, de Jézus nem erre figyelmeztet, hanem, hogy lesznek jelek, akik a jeleket látják, azoknak nem kell rémüldözni, nem szabad félni. Gyakran halljuk azt is, hogy egyre több a jel és a természeti csapás, habár régen nem volt rá lehetőség, hogy más kontinenseken történő katasztrófákról hallunk, most azonban csak ezekről hallunk.

A hívő ember, nem veszíti el sem hitét, sem türelmét. Tudja, hogy mindezeknek meg kell történni mielőtt Jézus újra eljönne. Minket nem a félelem kell eltöltsön hanem a bizalom, hogy Isten kezében biztonságban vagyunk.

Ha látunk egy természeti katasztrófát, természetes, ha megrettenünk, vagy megpróbálunk segíteni, de gondoljunk csak bele, mennyi mindent megtett az emberiség, hogy ide jusson a természet, hogy ennyire szennyezett legyen a víz, a levegő.

A jelek, nem kétségbeesésre adnak okot, hanem megtérésre, magunkba szállásra.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, a te irgalmadnak és szeretetednek nincs határa. Növeld kegyesen a neked szentelt nép hitét, hogy soha ne rettegjünk az eljövendő időktől, hanem minden jelben meglássuk a lehetőséget a megtérésre, a megbánásra. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

HI