Elmélkedés az evangéliumhoz: Isten országa nem feltűnő módon jön el hanem Isten országa köztünk van. Észreveszem? Más vajon észreveszi? Mit tehetünk azért, hogy mi is és mások is észrevegyék. Isten országa köztünk van. A legtöbb ember, mindig valami látványosságra vár, valami nagy eget rengető különlegességre, vagy nagy élményekre, érzelmekre vár az imában is és a keresztény életben is, de mi van akkor, ha elmarad ez az érzelem, ha soha nem tapasztalom meg, vagy ha akkor válik bennem élménnyé, ha egy sportaréna megtelik imádkozókkal és őrjöng a tömeg, ha hangos dicsőítő éneket zeng mindenki. Mi van, ha ennek vége és hazamegyek és az otthon csendjében már nem érzek mást csak ürességet? Várom a következő alkalmat, mint egy drogos, vagy megküzdök az imaéletemért. Hány szent küzdött azzal, hogy nem tudott ima alatt figyelni, vagy lelki szárazság gyötörte. Nem szárnyalhatunk mindig. Sajnos néha kell a mélység is, hogy onnan a lelki magasságokba jussunk. A tudat, hogy Isten országa köztünk van, nyugtasson meg minket, és adjon erőt. Isten országa nem szembetűnő módon jön el, nem fogják azt mondani, nézd itt van, vagy amott, Isten országa köztünk van.
Ma, lépjek úgy ki a házam ajtaján, hogy bármit teszek, bárkivel találkozok, közben arra gondoljak, Isten országa itt van köztünk.
Elmélkedés utáni fohász: Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban megújítasz mindent. Add, hogy itt a földön a mennyek országát terjesszük minden embernek. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.