Hűségesnek maradni Istenhez

2020.03.20

Az Egyház, történelme folyamán újra meg újra a "szent maradék" mentette meg a hitet: az a néhány hívő, akik hűségesek maradtak Istenhez és az ő szövetségéhez. Ők a törzs, amelyen mindig új hajtás sarjad, hogy a fa ki ne száradjon. És bármennyire kifosztott is ez a maradék, mint kisded nyáj mindig fennmarad, mintául az Egyház és a világ számára.

A szentek megtalálták Istent. Ők azok, akik felismerték a lényeget, s ezáltal az emberiség szegletkövei lettek. (...) Hogy valaki mennyire él apostoli életet, az egyedül abban mérhető, hogy mennyire törekszik az életszentségre és milyen intenzív az imaélete. Nap mint nap látjuk azt a nagy hévvel és a legnemesebb szándékkal végzett sok-sok tevékenységet, melyek a beléjük fektetett rengeteg idő és energia ellenére semmiféle eredményt nem hoznak. Ugyanakkor az Egyház története bizonyítja, hogy elég egy szent, hogy millió lelkeket átalakítson. Figyeljük meg például az ars-i plébánost: semmi mást nem tett, mint szentül élve, órákat töltött a tabernákulum előtt, s a világ minden részéről tömegeket vonzott abba az ismeretlen kis faluba. Lisieux-i Szent Teréz semmi mást nem tett, mint szentül élve egy vidéki kármelita kolostorban egyedül Jézust szerette, s bár tüdőbajban fiatalon meghalt, lelkek millióit alakította át. (...) Krisztus soha nem ígérte meg híveinek, hogy többségben lesznek, s az Egyház a legnagyobb missziós erőfeszítések ellenére sem uralta soha a világot. Mert az Egyház küldetése a szeretet missziója, a szeretet pedig nem uralkodik. A szeretet ott van, hogy szolgáljon és meghaljon azért, hogy az embereknek életük legyen, éspedig bőségben legyen. 

Részlet: ("Esteledik, a nap már lemenőben. Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget. old.: 36-39.)