Hamvazószerdára

2020.02.16

Hamvazószerda az idei évben február 26-án lesz. A pap a liturgia alkalmával az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: "Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!". A Teremtés könyvében olvashatunk róla, hogy Isten az embert a föld porából formálta meg, majd úgy lett belőle emberi lény, hogy belelehelte az orrába a Szent Lelket. Testünk a lélek nélkül nem több, mint egy üres "edény" az anyagi világ alkotja, mely halálunk után újból porrá lesz. A hamvazószerda egy ősi hagyományra vezethető vissza, amikor a hívők vezeklésként hamut szórtak a fejükre, a hamu egyszerre jelképezi az emberi élet múlandóságát, figyelmeztet, hogy emberségünk esendő, sorsunk törékeny, de a hamu a megtisztulást is jelenti bűnbánatunk által.

Ezen a napon veszi kezdetét a negyven napos nagyböjt időszaka is, amely a keresztény ember számára bűnbánati időszak, a lemondás, befelé fordulás, elmélyülés időszaka, hogy méltóképpen készülhessünk a húsvét misztériumára, Jézus Krisztus feltámadására.

Maga a húsvét (=hús vétele) szó a Magyar Katolikus Lexikon meghatározása alapján gazdag jelentéstartalommal bír, a nagyböjti időszak után magába foglalja a húsfogyasztáshoz való visszatérést, ugyanakkor rámutat a feltámadásra, amikor az Úr Krisztus a megtestesülés beteljesedésével ismét testet ölt (húst), és már megdicsőült emberi testét a szentáldozásban magunkhoz vesszük. "Vegyétek és egyétek, ez az én testem...."

A Bibliában a negyvenes szám mindig az események fontosságát hangsúlyozza, többször olvashatunk a Szentírásban róla, így például, amikor Jézust a Lélek a pusztába viszi nyilvános megjelenése előtt, ott 40 napot tölt el, és háromszor megkísérti a Sátán, vagy vegyük az ószövetségből a vízözönt, ami szintén 40 napig tartott, illetve a választott nép 40 évet vándorol a pusztában, miután kivonulnak Egyiptomból Mózes vezetésével.

A negyven napos nagyböjti időszakban az egyház hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő, így a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

De mit is jelent a keresztény ember életében ez a böjti időszak? "Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz." (Mt 6, 17-18) Itt tudatosan meg kell fogalmaznunk, hogy mi cél érdekében mondok le valamiről, ami a lelki épülésemet szolgálja. Vegyük észre, hogy itt nemcsak a húsfogyasztás elhagyásán van a hangsúly, hanem, hogy eléggé elcsendesedjek ahhoz, hogy meghalljam Istent, amikor hozzám szól! A Krisztus hívő ember életében a vallás központi szerepet tölt be, nemcsak az ünnepekkor, hanem a hétköznapi életben is, nemcsak a templomban, hanem a templom falain kívül is. "Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat!" (Mt 6, 5) A hívő ember nemcsak jeles alkalmakkor gyakorolja vallását, hanem minden hétköznapi cselekedetében Isten legnagyobb dicsőségére él, és cselekszik. A keresztény élet az önfegyelemre nevel, sosem passzív életforma, hiszen az egyházi szabályok betartása előrébb visz az Istennel való kapcsolatunk elmélyítésében. A böjti időben mélyebben figyelünk önmagunkra, de ugyanakkor ez az időszak egy őszintébb odafordulás Istenhez, és több figyelmet fordítunk embertársainkra is. Vegyük észre a szegényeket, nyújtsunk segítséget a rászorulóknak, lássuk meg embertársainkban Krisztus arcát.

Akarjunk jobbá lenni, de ne a másik embertársunkhoz mérten, hanem a tegnapi önmagunkhoz képest, s a szeretetből meghozott áldozatainkat vigyük Krisztus elé, hiszen ha jól meggondoljuk, nekünk, embereknek milyen kis áldozatot kellene meghoznunk ahhoz képest, amit Krisztus tett az emberiségért, Ő az életét adta értünk bűnös emberekért, hogy előkészítse utunkat az üdvösségre.

Atyánk! Te azt akarod, hogy Krisztusban új teremtményeid legyünk, így hozzád imádkozunk! Kérünk, újítsd meg reményünket, nyisd meg előttünk a szabadság útját! Add, hogy meghalljuk szavad, és szerető szívvel befogadjuk! Amen

(tk)