Gyónás és penitencia a keresztény ember életében

Sokan azt gondolják, hogy Isten szeretetét nem érdemlik ki, mert valamilyen bűnt követtek el. Ezek téves gondolatok. Isten szeretete nem kiérdemlésen alapul, hanem Isten gyermekeiként szeret bennünket. János evangéliumában ez nagyon szépen meg van fogalmazva: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16).Senki sem tökéletes, mindenki hibázik, és mindenkinek vannak kisebb és nagyobb bűnei, és mindenkinek megvan a maga gyengesége, ami aztán újra kísértésbe viszi.Jézus ezt mondta a farizeusoknak, mikor meghívta Lévit és leült a bűnösökkel és vámosokkal egy asztalhoz: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket." (Mk 2,17). Jézus azért jött, hogy megmentsen bennünket, bűnös embereket, és előkészítse utunkat az üdvösségre.

És ki üdvözülhet? Jó példa erre a gazdag ifjú története, amikor megkérdezi Jézust, hogy hogyan nyerheti el az örök életet, és akkor Jézus ezt mondja neki: "Tudod a parancsolatokat: "Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat." (Mk 10,19). Igen, a tízparancsolat az, ami alapján egy Krisztushívő ember éli az életét, ami valljuk meg, sokszor nagyon nehéz, és ezt a hétköznapjainkban sorra megtapasztaljuk. Szerencsés emberek a katolikus hívők, mert nekik van lehetőségük bűnbánatra. Jézus ezt mondta apostolainak: "Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad." (Jn 20,23). Vagyis az apostolok utódai a püspökök és papok, akik Isten irgalmát közvetítik. Amikor elmegyünk gyónni, akkor a pap kezébe és szívébe helyezzük az életünket, aki akkor, abban a pillanatban Jézus nevében jár el.

Milyen a jó gyóntatópap? "Mint az irgalmas szamaritánius, kinek a szíve olyan, mint Jézusé, képes a szánalomra." (Nagyböjt kezdetén a római papokhoz, 2014., Ferenc pápa)

Miért gyónjunk? A gyónást ne úgy fogjuk fel, mintha bíróság elé állnánk. Ferenc pápa fogalmazza meg nagyon szépen az "Isten neve irgalmasság" című könyvében, hogy bár a gyónásnak valóban része az ítélkezés, de van ettől fontosabb is, az, hogy akinek gyónunk, az Krisztus nevében cselekedve elfogad és megbocsát, az a pillanat, amikor találkozunk Isten irgalmával. Isten irgalmas, "megérint" minket és kegyelemben részesít. Gondoljunk arra, mikor Jézus megérinti a leprást, irgalmassága túllép minden határt, hiszen kiteszi magát bajunk fertőző hatásának.

A gyónás egy felszabadító érzés, amikor őszintén megbánom bűneimet Istennek, és leteszem azokat. Mindenkinek vannak gyengeségei, visszatérő bűnei, amiket újra és újra meg kell gyónni. Mindenkiben van egy szégyen érzet gyónás előtt, amikor ki kell mondania bűneit, de ez is a kegyelem egy formája, mert Isten végtelenül irgalmas, és nem fárad bele a megbocsátásba, de igyekezzünk egyre jobbak lenni a tegnapi önmagunkhoz képest, és tudatosan figyelni, hogy elkerüljük a kísértést. Amikor elmegyünk gyónni, az azt jelenti, hogy elkezdődött bennünk a bűnbánat, lelkiismeret vizsgálatot tartottunk, és megfogalmazódtak bűneink, "tükör elé állunk", és meglátjuk benső önmagunkat.

A gyónásnak és a pap által kiszabott penitenciának gyógyító hatása van az emberi lélekre, hiszen megvalljuk a bűneinket, megbánjuk azokat, és feloldozást kapunk, ami maga a kegyelem, ugyanakkor a "kiszabott" büntetés mindig magába foglalja az elégtétel szándékát, rámutat arra, hogy Isten segítségével hogyan tudom bűneimet elkerülni.

Gyónás után tiszta lappal indulhatunk, mert Isten megbocsátotta bűneinket, kapunk egy új lehetőséget, hiszen szükségünk van rá, hogy újra elinduljunk az úton: "Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! (Zsolt 51,12). Az egyházatyák azt tanítják, hogy az összetört szív a legkedvesebb áldozat Isten előtt, ez azt jelenti, hogy tudatában vagyunk az elkövetett bűnnek, és szükségünk van Isten irgalmára és megbocsátására.

Ne féljünk a gyónástól, Isten azt várja, hogy egy szűk rést nyissunk előtte, hogy megbocsátásával, és kegyelmével munkálkodhasson bennünk. Hagyjuk, hogy az Atya Isten irgalmassága átöleljen, mert csak akkor fog megváltozni az életünk, ha rábízzuk magunkat, és elfogadjuk azt az ajándékot, melyet nekünk készített, mert Ő vár ránk, hogy nekünk adja magát, hogy újra felemeljen minket.

(tk)