Felnőttek a megtérés útján

Ha az ember nincs Istennel harmonikus kapcsolatban, akkor nem képes megtalálni a lelki békességet, nem tud boldog lenni, nem képes a nyugalomra, nem képes kiteljesedni életében, nem tudja embertársait szeretni. A legtöbb ember már azt sem érti, miért is kellene neki egyáltalán harmonikus vagy bármilyen személyes kapcsolatot kialakítania Istennel, jobban érzi magát távol Tőle, még ha esetleg el is hiszi, hogy létezik. Az ember és az Isten közötti harmonikus kapcsolat létrehozása az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy megtérjünk Istenhez. Ez a megtérés, Istenhez való fordulás megtörténhet felnőtt korban is. Leéljük életünk nagy részét Isten nélkül, aztán egyszer csak meghalljuk az Ő hívását, és mi válaszolunk erre. Jó példa erre Lévi a vámos elhívása. Lévi a vámszedő, a vámházban ült. Vámot kellett szednie minden után, amit a Galileai-tengeren át az országba hoztak, így a halak után is. Valószínűleg nem szerették őt az emberek a munkája miatt. Lévit az Úr Jézus fel akarta venni tanítványai közé, ezért Jézus a tengerpartra ment, hogy ott tanítsa azokat, akik hozzá jöttek. Amikor befejezte a tanítást, elhaladt a vámház mellett, s látta, hogy ott bent ül Lévi. Jézus megszólította: "Kövess engem!" Lévi habozás nélkül fölállt az asztal mögül és követte Jézust, hogy tanítványa legyen, s ez az elhívás az egész életét megváltoztatta. Nemcsak tanítványa lett Jézusnak, hanem Jézus mennybemenetele után a Szentlélek Lévi írói tehetségét arra használta fel, hogy leírja mindazt, ami Jézus életében történt. Elhívása után Lévi nagy lakomát készített házánál Jézus és tanítványai számára. Az írástudók és farizeusok zúgolódtak, és ezt mondták Jézus tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?" A tanítványok helyett az Úr Jézus válaszolt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." Meg is magyarázta ezeket a szavakat: "Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." A farizeusok és írástudók mindig kivetnivalót kerestek tanításában, gyógyításában, de irigyelték, azokat, akik merték követni Őt. Jézus nem kérlel, hogy légy szíves tarts velem, nem bizonygat, nem is ígérget, hanem megszólít, és aki kész igent mondani, hogy kövesse Őt, akkor Ő ezt tudni fogja.

Sokan kérdezték már papoktól, hogy milyen az elhívás. Nos, ez mindenkinek személyre szóló, egyéni, ezt mindenkinek magának kell éreznie, ha Isten megszólítja őt. Felnőttek, akik leélték Isten nélkül az életüket, és egyszer csak rájönnek, hogy nem tökéletes, nem teljes az életük. Ők azok a felnőtt katekumenek, akik szentségek felvételére készülnek, (keresztség, elsőáldozás, bérmálkozás), s a jézusi élet útjára kívánnak lépni az egyház közösségében. Felnőttként válaszoltak Isten hívására, hittanórákon tanultak a keresztény hitről, a Szentírásról, a szentségekről, az egyházi ünnepekről. Megtanultak személyesen imádkozni, bűneiket megbánni, gyakorolni a felebaráti szeretetet és bekapcsolódni a keresztény közösség életébe. Csak néhány valós példát szeretnék említeni felnőttekkel kapcsolatban, akik szentségek felvételére készülnek. Van köztük orvos, mérnök, közgazdász, akiket mind másképpen szólított meg Isten.

  • "Úgy 10-12 éves lehettem, amikor nagymamáméknál találtam egy könyvet Máté evangéliumával. Éreztem, hogy el szeretném olvasni, de az unokatestvérem azt mondta butaság. Később középiskolás koromban egy osztálykirándulás alkalmával voltak, akik bementek meglátogattak egy templomot, de én magam nem mentem be, nehogy megszóljanak a többiek. Azután 36 éves lehettem, amikor elkezdett komolyabban érdekelni a vallás, és elkezdtem olvasni a napi evangéliumot. Még magamnak sem mertem bevallani, hogy szeretnék bemenni egy szentmisére, de aztán 2017-ben megtörtént az áttörés, mikor a lányom megkérdezte: "Apa eljössz velem a templomba?"
  • "Az esküvőre készültünk leendő feleségemmel, aki már gyermekkorában felvette a szentségeket, így vele jártam templomba, de én magam még nem voltam elsőáldozó. Jártunk a felkészítőre, és egyre jobban magával ragadott az érzés, hogy ez az én utam, a csoportos beszélgetések pedig egyre közelebb vittek Istenhez. Amikor az esküvői szertartáson rátettem a kezemet a feszületre, akkor pontosan éreztem, és biztos voltam benne, hogy megszólított, és azon az úton szeretnék járni, amit Ő készített nekem."
  • "A gyerekorvostól kértünk lelki segítséget kisfiammal kapcsolatban. A gyermekorvos nagyon vallásos ember, imádkozott a kisfiamért, olyan hittel és odaadással, hogy akkor, ott megérintett az a lelki béke, és tudtam, hogy minden rendben lesz."
  • "A szüleimtől nem kaptam vallásos neveltetést, de sok rossz dologban volt részem gyermekként a családban és felnőttként megszakítottam velük a kapcsolatot. Elkezdtem olvasni a Bibliát, és arra kerestem a választ, hogy megbocsátható-e, ha Istenért, az ő tanításáért elhagyom a családot."
  • "Nem részesültem vallásos neveltetésben, gimnazistaként keresztelkedtem meg, de utána Isten nélkül éltem az életem. Kislányom születése után beteg lettem, és mivel az iskola miatt a kislányom reformátusvallásúnak lett keresztelve, így istentiszteletekre jártunk. Isten felé fordultam egyre inkább, de valami még nem volt tökéletes. 3 évvel később iskolaváltás miatt részt vettünk egy katolikus szentmisén. Ott történt az áttörés. Évek óta nem vettem részt katolikus liturgián, és akkor ott megérintett. Mintha megszólított volna: "Hol voltál idáig?" Akkor éreztem, hogy mi az, ami hiányzott az életemből, és tudtam, hogy ezen az úton akarok járni, hogy magamhoz vehessem Krisztus testét."

Ahányan vagyunk, annyiféle módon szól hozzánk Isten, itt az a kérdés, hogy megérinti e szívemet Jézus kereszthalálának és feltámadásának üzenete. Legtöbb ember nem érti, hogy miért akarunk most másképp élni, miért nem volt jó nekünk Isten nélkül. Ezért nem értik sokan a húsvét misztériumát sem, mert Isten ezt a hívást teljes mélységében a kereszt üzenete által tudja megszólítani az ember bensőjében. A katolikus Krisztus hívő ember életében Isten áll élete középpontjában, legfőbb célja és értelme Isten, hiszen Ő a szeretet, a boldogság, az élet, s minden jónak forrása. Aki meghallotta és megértette szívével ezt a hívást, eldöntheti, hogy engedelmeskedik-e a hívásnak és Istent helyezi élete középpontjába, hajlandó változtatni életén, szokásain, elszakadni a bűnöktől, hogy az üdvösség útjára lépjen Krisztusban.

(tk)