KERESZTÚTI ELMÉLKEDÉSEK


"Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű." (Mt 11,29-30)


2020. április 10. péntek, Nagypéntek

...És én, Uram? (írta Szunyogh Xavér Ferenc)

Bevezetés

Az Úr Jézus áll előttem - maga az én Uram és az én Istenem... Maga küzd, maga szenved, hogy lelkemben felkeltse a megszentelődéshez szükséges lelki készséget... Nem vonakodik... nem borzad vissza... a legnagyobb szenvedést is elviseli... És én? Elutasíthatnám ezt a keresztet, amely oly kicsiny és könnyű, azzal összemérve, melyet az Úr hordozott!? Elutasíthatnám a keresztet, mely megőrzi az embert a bukástól, segít kötelességeim teljesítésében, amikor maga az Üdvözítő ad példát...?! Nem lennék-e gyáva... hálátlan... esztelen... nem hiányozna-e belőlem minden szeretet az én Üdvözítőm iránt?!

Első állomás

Jézust halálra ítélik

Nem lenne hatalmuk felette, ha Ő maga nem akarta volna. De Jézus teljesen aláveti magát az Atya akaratának. És én? - Én is átadom magamat fenntartás nélkül, teljesen... a nehézségekben is!

Krisztust ártatlanul ítélik el, de hallgat... És én? Én sem fogok a szükségesnél jobban törődni az emberek ítéletével, még ha elítélnek is!

Pilátus tudja, hogy az Úr ártatlan, és mégis elítéli könnyelműen. És én? Én nem ítélek könnyelműen? Nem gyanúsítok? Nem rágalmazok másokat?

Második állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus örömmel veszi magára helyettünk a keresztet... És én? Én is örömmel fogadok el az Atya kezéből minden keresztet.

Jézus tudta, hogy a keresztből fakad üdvösségünk. És én? Imádkozom, hogy tudjak hinni keresztem jó eredményében.

Jézus tanításával példát akar adni: "Aki engem akar követni, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem..." És én? Felveszem keresztemet és megyek utána.

Harmadik állomás

Jézus először esik el a kereszttel

Jézus, a Mindenható, a föld porában! - És én? Büszkélkedhetem-e? Szégyenlem hiúságomat és nagyravágyásomat, mert miattuk kellett az én Uramnak megalázkodnia.

Mily nyersek az elesett iránt a zsidók! Szidják, gúnyolják, verik... És én? Megértő leszek az elesettek iránt és gyámolítom őket.

Bűneim nyomják a földre az Urat! - És én? Bűnbánatot akarok tartani!

Negyedik állomás

Jézus édesanyjával találkozik

Gyermek még anyját úgy nem szerette, mint Jézus... És mégis csak egy pillanatra áll meg, azután folytatja keresztútját. - És én? Nem engedem magamat én sem emberi tekintetből és természetes szeretetből eltántorítani az Úr útjáról.

Mária szívébe véste szent Fia sebeit... És én? Kérem az Urat, hogy sebeivel stigmatizálja lelkemet.

Mennyit szenved kölcsönösen a két szerető szív! Hogy átérzik egymás fájdalmát! - És én? Kérem az Urat, hogy ez a példa keltse fel bennem a résztvevő szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát.

Ötödik állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Az isteni akarat megnyilatkozása ez, mely kívánja az ember közreműködését Krisztus mellett... És én? "Én betöltöm testemben Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradott részét az Ő testéért, ami az Egyház." (Kol 1,24)

Simon haragos, közömbös, csak a kényszerítésnek enged. Jézus egyedül van most is... És én? Hányszor találok szenvedéseimben csak közömbös embereket - vagy kárörvendőket... Az Úr segítségében bízom ilyenkor egyedül.

Később Simont is átjárja a részvét, s önként vállalja terhét... És én? Én is - ha eleinte zúgolódva és elégedetlenkedve vettem is fel keresztemet, most leteszem ezt a lelkületet, és készséges lélekkel akarom tovább hordani keresztemet.

Hatodik állomás

Veronika letörli Jézus arcát

Az üldözött és elhagyatott Jézus nem megy el egy szegény jó lélek előtt figyelmetlenül. Megáll, hogy kedvére legyen... És én? Én se fogok bajaimban tüskés lélekké, érzéketlenné válni, önzővé lenni. Ügyelek másokra, és ha nekem rossz kedvem van, nem rontom el mások örömét.

Jézus ezért a csekély szolgálatért is nagy jutalmat ad... És én? Én is szeretném észrevenni a szeretet legkisebb megnyilatkozását, és hálás akarok lenni érte.

A csőcselék dühöng és gúnyolja Veronikát, de ő nem törődik ezzel... És én? Én sem akarok törődni mások hitetlenségével, gúnyolódásával, sőt fenyegetésével sem, ha Krisztusnak és az Ő szent jegyesének, az Egyháznak szolgálatára lehetek.

Hetedik állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

Ilyen az emberi segítség... Nem sokat ér, mert csak ímmel-ámmal végzik. - És én? Én is csak ilyen vagyok. Segíts Uram, hogy más tudjak lenni!

Jézus felkel magától, mert tudja, hogy éppen ez a szenvedés szolgál az emberek üdvösségére... És én? Ó, bárcsak érteném, mily nagy dolog másokért szenvedni! Felajánlom szenvedéseimet azokért, akiket szeretek, felajánlom az emberekért, a társadalom bajaiért, hazámért, Egyházamért... Mennyivel könnyebb így a szenvedés!

Az én bűneim nyomják másodszor Jézust a földre, a bűneim, melyekbe újra és újra visszaesem... És én? Kérem az Úr kegyelmét, hogy erős fogadásomat megtarthassam, és állhatatos, erős, kitartó lehessek!

Nyolcadik állomás

Jézus szól a síró asszonyokhoz

Jézus nagy szívének szép tanújele. Ennyi szenvedés között a sírás-jajgatás miatt, nem lesz - mint mások - türelmetlenné... És én? Én is szeretnék minden körülmények - még a nehézségek - között is türelmes lenni embertársaimhoz.

Most sem magára gondol az Úr, hanem hivatására, és oktatja őket... És én? Én is szeretnék elsősorban másokra és a kötelességeimre gondolni. Bármilyen hangulatban vagyok is, kötelességemet tovább végzem.

Jézus arra tanít, hogy ha mégis magunkra gondolunk, akkor először bűneinkre gondoljunk... És én? Én úgy futok bűneimtől, oly könnyen elaltatom lelkiismeretemet, oly könnyen feledem lelkem koldusállapotát! Komoly lelkiismeret-vizsgálatot tartok...

Kilencedik állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Nem a kereszt - a bűnök terhe nyomja le az Urat. - És én? Én nem tudom átérezni a bűn iszonyú voltát, hiszen akkor jobban irtóznám tőle... Földre roskadó Jézusom, taníts meg rá!

De Jézus nem maradt lenn. Újra felkel, és kitart a végsőkig! - És én? Én is újra meg újra fel akarok kelni! Ki akarok tartani a bűn ellen való küzdelemben, számtalan bukásom ellenére is; a végsőkig! Meg akarom tanulni, hogy földi életünk folytonos felkelés és újrakezdés...

Jézus ismételten való földre roskadása intő jel a visszaeső bűnösök számára. - És én? Vajon én nem tartozom-e közéjük? Nincs-e valamilyen bűnös szokásom, mely újra és újra bukásba sodor? Szakítok vele!

Tizedik állomás

Jézust megfosztják ruháitól

Hogy Jézus áldozata teljes legyen, megfosztják mindenétől. Így lett teljes az Ő áldozata. - És én? Én is szeretnék egyesülni az Úr áldozatával! Segíts Uram, kivetkőzni magamat teljesen a teremtményekhez és önmagamhoz való ragaszkodásomból!

Ruházkodásomban és ételben-italban való mértéktelenségem juttatta ide az Urat. - És én? Erre gondolva, tudnék-e továbbra is hiú és kényes lenni? A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok.

Ruháitól megfosztva, a megbecstelenítést is elszenvedte a szűzies Úr, türelmesen. És én? Én is el akarom viselni, ha az emberek félreismernek, megrágalmaznak, becsületemtől megfosztanak. Az Úr példájából merítek erőt. Arra gondolok, hogy az Úr ismeri az igazságot, és kellő időben igazolni fog.

Tizenegyedik állomás

Jézust a keresztre szegezik

Krisztus irántunk való szeretetének mily felséges kinyilatkoztatása! "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért..." (Jn 15,13) - És én? Felszítom szeretetemet... "Ki szakíthat el tehát minket Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)

Jézus szeretete áldozatos volt. - És az enyém? Tudok-e én is áldozatosan szeretni? Megteszem azt az áldozatot, amit most kíván tőlem az Úr?

Bűnös szenvedélyeink kovácsolták Krisztus szögeit... - És én? Lemondok a... bűnös szenvedélyemről!

Tizenkettedik állomás

Jézus meghal a kereszten

Meghalt az Úr, mert így kívánta Isten igazságossága... És én? Gondolok-e Isten igazságosságára? Nem felejtem el a kereszt tanítását, hogy az Úr igazságos bíró, aki egyszülött Fiának sem kegyelmez, és félelemmel munkálkodom lelkem üdvösségén.

Majd feltámad a bizonyosság nagy tudata: "Beteljesedett!" (Jn 19,30) - a megváltás műve. Egy csepp vér a keresztről lemossa minden bűnömet. - És én? Hálát adok ezért, azután imádom Krisztus keresztjét - és jobban odatapadok a kereszthez, üdvösségem zálogához.

A keresztségben Krisztus keresztjével jelöltek meg homlokomon, hogy megvalljam hitemet. - És én? Megteszem-e? Megvallom-e tetteimben, hogy a "keresztre feszített" híve vagyok?

Tizenharmadik állomás

Jézus testét leveszik a keresztről

A szent Test ott fekszik édesanyja ölében. - És én? Nem feledkezem meg soha a boldogságos Szűzről, mert Nála mindig megtalálom az Úr Jézust.

Ha nem volna még elég erős bánatom, nézem az Istenanya nagy fájdalmát, és kell siratnom a bűnt, mely ily nagy fájdalmat okozott...

Mily készséggel végzik a szerető szívek Jézus testével az utolsó szolgálatot! - És én? Én is úgy teljesítem a mai napon is kötelességeimet, mintha az utolsó szolgálatot tenném ezzel az Úrnak?

Tizennegyedik állomás

Jézust sírba teszik

Látszatra vége mindennek, hiábavaló lett Krisztus élete... De jött a húsvét hajnala, jött a feltámadás! - És én? Én sem csüggedek, ha látszatra hiábavaló minden jó törekvésem, hanem hiszek a jónak győzelmében, hiszek a legnagyobb sötétség közepette is a feltámadásban!

A keresztségben mi is meghaltunk, és eltemettettünk Krisztussal a halálra, s azután majd feltámadunk az életre. - És én? Eltemetem a régi embert bűneivel, és egyre jobban ellene mondok a Sátánnak és a világ pompájának, hogy Krisztussal élhessek, és az erényekben gyarapodhassak...

A szentáldozásban szívembe száll az Úr. Olyannak kell lennie szívemnek, mint egy új, tiszta sírnak. - És úgy akarok élni, hogy tetteimben mindig visszatükröződjék: Jézus lakik a szívemben!

2020. április 3. péntek

A keresztút (írta Sík Sándor)

Bevezető imádság

Jézus, isteni Üdvözítőm és Megváltóm, én bűnös, vétkeztem, s te, az igaz, vérző sebekkel függsz értem a kereszten! A bűnös szabad, s az ártatlant megkötözik. Jézusom, ide juttattak vétkeim. Én követtem el a gonoszságot, s rajtad bosszulják meg. Jézusom, ne engedd, hogy szenvedésed számomra kárba vesszen! Bocsáss meg nekem, szegény bűnösnek! Szívből bánom minden bűnömet, mert velük téged, a legfőbb és legszeretetreméltóbb jót, oly súlyosan megbántottalak! Ígérem, hogy malasztod segítségével megjavítom életemet. Uram, kegyelmezz és engedd Magdolnával hallanom ama vigasztaló szavakat: "Megbocsáttatnak sok bűneid, mert igen szerettél."

1. állomás

Jézust halálra ítélik

"Akkor kezükbe adá őt, hogy megfeszíttessék." (Jn 19,16) - Elítélik őt, az ártatlanságot. - Én érdemeltem ezt az ítéletet. - Pilátus kijelenti, hogy nem talál benne bűnt, mégis halálra adja. - Mily figyelmeztetés számomra, hogy vigyázzak szavaimra: meg ne bántsak, gyanúsítsak, rágalmazzak mást ártatlanul.

2. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

"A keresztet hordozván, kiméne azon helyre, mely agykoponya helyének mondatik." (Jn 19,17) - Jézus magára veszi a súlyos keresztet, - a mi terhünket, - türelemmel, megadással. - Aki követni akarja, az tagadja meg magát és vegye fel keresztjét. - Türelemmel, megadással akarom viselni keresztemet, vagyis minden szenvedést, kellemetlenséget, ami ér.

3. állomás

Jézus először roskad le a kereszt alatt

"Bizonyára a mi betegségünket ő viselte és fájdalmainkat ő hordozta." (Iz 53,4) - A kimerült, agyongyötört Jézus nem bírja el a szörnyű terhet: bűneink súlya alatt a földre roskad. - Az ő szemléletéből kell mélységes bánatot meríteni, hogy megsirassam a magam elestét: bűneimet.

4. állomás

Jézus édesanyjával találkozik

"Ó mi nagy volt ama drága - Szűzanya szomorúsága - Egyszülött szent magzatán." (Stabat Máter) - Minő szívszaggató fájdalom az anyának így látni szeretett gyermekét! - Minő keserű fájdalom a fiúnak édesanyja szenvedése! Ez a látvány tegye szívünket fogékonnyá a mások szenvedése iránt. Keltsen bennünk résztvevő szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát.

5. állomás

Cyrenei Simon átveszi a keresztet

"Megfogának bizonyos cyrenei Simont, és rátevék a keresztet, hogy Jézus után vigye." (Lk 23,26) - Simont úgy kényszerítették, hogy vigye a keresztet, de amint meglátja az Úr Jézus elgyötört arcát, elfogja a részvét és szíves akarattal, önként vállalja terhét. - Rám is százféle szenvedést, kellemetlenséget kényszerít az élet. Az Úr jézus iránti szeretetből, szabad akarattal, önként akarok vállalni mindent, és az ő nyomán akarok járni keresztemmel.

6. állomás

Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét

"Követé pedig őt nagy népsereg sok asszonnyal." (Lk 23,27) - A csőcselék dühével bátran dacolva lép Veronika édes Mestere elé, hogy enyhítse gyötrelmeit. - Ezt kívánja tőlem is az igaz szeretet. Nem akarok törődni másik hitetlenségével, gúnyolódásával, még fenyegetésével sem: én hű maradok Jézusomhoz, és az ő szent jegyeséhez, az Egyházhoz; imádsággal, szentséglátogatással, bízó hittel és szíve szerinti élettel fogom vigasztalni a másoktól elszenvedett fájdalmakért.

7. állomás

Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt

"Megsebesíttetett a mi gonoszságainkért, megroncsoltatott bűneinkért." (Iz 53,5) Másodszor is leroskad bűneim terhe alatt. - Az én gyengeségem, az én gyávaságom okozta ezt: aki újra meg újra visszaesem egyszer meggyónt bűneimbe. - Állhatatos és erős leszek az én Jézusom iránti szeretetből!

8. állomás

Jézus szól a síró asszonyokhoz

"Jézus pedig hozzájuk fordulván, mondá: Jeruzsálem leányai! ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon." (Lk 23,28) - Mily nagy okom van nekem is, hogy magamon, lelkem elhanyagolt állapotán sírjak! Mily könnyen elaltatom lelkiismeretem szavát, mily könnyen feledem lelkem koldus voltát. - Az Úr Jézus komoly szava indítson alapos lelkiismeretvizsgálatra!

9. állomás

Jézus harmadszor roskad le a kereszt alatt

"Erőm elszáradt, mint a cserépdarab. - És nyelvem ínyemhez tapadt. - Halálos porba vertél engemet." (Zsolt 21,16) - Újra és újra leroskad az Úr: mivel én olyan szánalmasan, bukdácsolva járok a megismert igazság útján. Olyan szégyenletesen ragaszkodom bűnös szokásaimhoz! A véres kereszt legyen intőjelem: Inkább meghalni, de bűnt soha többé!

10. állomás

Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják

"Elosztották ruhám maguk között. Sorsot vetettek köntösöm fölött." (Zsolt 21,19) - "Eledelül epét adtak. - Szomjúságomban ecettel itattak." (Zsolt 68,22) - Ruházkodásban való hiúságom és könnyelműségem, evésivásban való kényességem: az vitte ennyire az Urat. - A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok.

11. állomás

Jézust keresztre szegezik

"Fennen ragyog király jel, - Keresztnek titka ünnepel. - Melyen az Élet halni szállt, - S megtörte holta a halált." (Vexilla regis) Énértem halt meg az Úr, a végtelen Isten, énérettem, semmiért. Feledhetném ezt valaha?! Homlokomon és szívemben a kereszt! "Ki szakaszt el tehát minket Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)

12. állomás

Jézus meghal a kereszten

"Mondá: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadá lelkét." (Jn 19,30) - Beteljesedett a nagy áldozat! Meg vagyok váltva, Isten fia vagyok és az örök boldogság várományosa. Imádunk téged Jézus, és áldunk, mert szent kereszteddel megváltottad a világot.

13. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről

"Esdek, hogy szívembe véssed - Szűzanyám, nagy szenvedésed, - S az Átvertnek sebeit." (Stabat Mater) - A szent testet leveszik a keresztről és a fájdalmas Istenanya fogadja karjaiba. Ott találom meg az Urat őnála! Sohasem fogok elfeledkezni az Úr Jézus édesanyjáról, az én édes anyámról: a Boldogságos Szűzről.

14. állomás

Jézust sírba teszik

"Vala pedig azon helyen, hol őt megfeszíttetett, egy kert és a kertben egy új sírbolt, melybe még senki sem tétetett vala. Oda tevék Jézust." (Jn 19,41-42) - Mint az új, tiszta sír az Úr testét, úgy kell tiszta szívembe fogadnom nekem is az Urat. Hozzám jön a szentáldozásban, az én szívemben akar lakást. Úgy akarok élni, hogy tetteimben meglássék mindig: Jézus lakik szívemben.


2020. március 27. péntek

Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled!

Megmondta Jézus: Ő a szőlőtő, mi meg a szőlővesszők (vö. Jn 15,5). Hozzá vagyunk kapcsolva. Nélküle kiszikkad a szívünk, s megáll bennünk az Élet keringése.

1. Minden léleknek választania kell ma is, úgy, mint akkor, a pilátusi ítélkezésnél: Jézus mellett, vagy Jézus ellen. Aki ellene hadakozik, önmagát ítéli el. Szabadulni akar a Teremtőtől. Az Atya tehát lemetszi. A levágott szőlővessző pedig elszárad, tűzre vetik, és elég. (vö. Jn 15,6)

2. Az Atya gondos szőlőműves, megtisztogatja ültetvényét - bajjal, gonddal, kereszttel - hogy még többet teremjen. Sajnos a hibátlan Termőtövet is tisztogatnia kell a korcs vesszők miatt.

3. Földre konyult a Termőtő. Nem mintha sok gyümölcs húzná. De kegyetlen betegség - a bűn - kínozza, gyengíti az egész világot behálózó ágai.

4. Ha az Atya szőlőműves, akkor a Szent Szűz a mennyei Kertész leánya. Eddig mosolygós gyöngédséggel gondozta a kert legféltettebb kincsét: Jézust. Most meg könnyeivel öntözgeti. Az ő lelkében nem is hervadt el soha az üdvöt termő Tő. Ha Máriához költözködünk, kapcsolatban maradunk az Élettel.

5. A lelkekhez szóló égi tanítás tisztogatja meg a szőlővesszőket. - Cirenei Simon nem tiszta, mert még nem hallotta az igét. Most azonban minden szónál hangosabban beszél hozzá Jézus fenségesen nyugodt viselkedése. Nem is szakad el többé az édes Üdvözítőtől.

6. Ha Jézus a szőlőtő, és mi vagyunk a szőlővesszők, akkor egy élet kering bennünk: Jézusé. Aki tehát Benne marad, abban marad Ő is. Többet kap, mint Veronika. Nemcsak képmást, de az eleven, élő Jézust. S ez a Jézus önmagával keserűségeit, fájdalmait is lehozza szívünkbe, vigaszt váróan.

7. Előbb is levághatta volna az Atya a sok beteg hajtást, hogy ne gyengítse a Szőlőtő erejét. Ő azonban vár az utolsó pillanatig. Hátha élet tér még a korcs ágakba! Inkább nézi Fiát elterülve a földön, csak megmentse a többit, a reménybeli fiakat.

8. A termővesszők vigasztalanul siratják a Termőtőt. Még nincs bennük Jézus élete. Nem elég világos a hitük. Nem tudják, hogy a mi Termőtőnk gyökereit a legnagyobb gyűlölet vihara tépheti ki a menny talajából.

9. Ha a Termőtő fáradtan borul a földre, nem érzik-e meg a szőlővesszők is? Ha Jézust bántják, nem sajog-e belé a mi szívünk is?

10. A szőlőt metszeni, kötözni, permetezni szokták. De a legdurvább ember sem fosztja meg küldő díszétől, zöld ruhájától, takaró leveleitől. Jézust nem kímélik, tépik róla a ruhát.

11. Karó kell a bőven termő tő mellé. Ó, de Jézust nem gyöngéden kötözik a fához! Eleven húsába vágnak, odaszögezik, hogy ne hagyhassa el többé. Így lett a kereszt Jézusban való élet erőssége, támasza.

12. Ugyanaz az élet a miénk, amelyik Jézusé. Nem idegen élet halódik tehát itt, hanem a mi kincsünk.

13. Ha Jézusban élünk, s Ő bennünk, nem feledhetjük soha, mit tett lelkünkért. Hiába zárták mély sírba. Hálaérzelmünk nem foszlik szét mindaddig, míg Benne maradunk.

14. "Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek." (Jn 15,8) Így mondta Jézus. Nagy hit kell e gyümölcstermő munkához. Mert éppen úgy, mint Jézus, csak a síron túl szüretelünk: a másik világon.

Egy igazi keserűség van csak: az Életen kívül tengődni, a Szőlőtőről leszakadni. Vághat, metszhet, tisztogathat az Atya, csak Jézusban virulhassunk!


2020. március 20. péntek

Uram, követni akarlak (írta Thomas Merton)

Előkészületi ima: Uram, ebben az órában gondolatban követni akarlak keresztutadon. Annak idején te magad szenvedted végig ezt az utat - mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántam való szeretetből. A legnagyobb gyötrelmet vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsd.

Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért!

Világosíts meg, hogy hibáimat fölismerjem, és leküzdjem őket.

Szent keresztutad, amelyen most követni szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája! Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává.

Mária, szenvedésekben erős Édesanyád legyen a kísérőm! Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját.

I. állomás

Jézust halálra ítélik

Pilátus az emberektől való félelmében igazságtalanul ítél. Jézus hallgat, elfogadja az ítéletet. Szíve legmélyét érinti, de belenyugszik.

Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érzed, igazad van. Hogy háborogsz, ha néha csak egy szóval is megbántanak!

Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat! Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni fogok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján fogok beszélni.

II. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

Az Üdvözítő önként hajol le nehéz keresztjéért. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg téged. Ezért olyan határozott, ezért szorítja magához oly erősen.

Hogy jajveszékelsz, hacsak egy kis keresztet is el kell viselned: könnyebb betegséget, minden igyekezeted ellenére bekövetkező sikertelenséget, félreismerést!

Tárd ki te is karodat, vedd válladra a keresztet, és az Üdvözítővel együtt hordozd a magad és felebarátaid üdvözülésére!

Uram, adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel neked örömet szerezhetek, és általa új emberré válhatok.

III. állomás

Jézus először roskad le a kereszt alatt

A teher nehéz, az Üdvözítő lassan kimerül. Az út köveire rogy, s a kereszt rázuhan. Új erőt gyűjt mégis, és talpra áll. Rád gondol, és bűneidre, amelyekért vezekelni akar.

Uram, összeestél a kereszt alatt, amelyet én raktam válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál.

Add, Uram, kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késő, bátran ellenálljak, s kerüljem a bűnre vezető alkalmakat! Hiszen az én bűneim nyomtak le téged az út porába.

IV. állomás

Jézus találkozik édesanyjával

Mária követte Fiát, s anyai szíve mélyéig együtt szenvedett vele a keresztúton. Így érkezett el az a pillanat, amikor fájdalmas tekintetük találkozott.

Mária szívét a fájdalmak tőre járta át, s ezért érti meg ő a te szenvedéseidet is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt? Fordulj őhozzá, a szomorúak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ő odavezet Fiához, a szenvedő Megváltóhoz.

Uram, szenvedésed óráiban vigasztalást találtál Édesanyád tekintetében. Milyen jóleső érzés megértő emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaimhoz, főként szüleimhez, testvéreimhez, barátaimhoz, ha szenvedni látom őket!

V. állomás

Cirenei Simon átveszi a keresztet

Az Üdvözítő oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul megkapta később a hit kegyelmének ajándékát.

Íme, így jutalmazza meg az Úr azokat, akik önként segítenek a szenvedőkön! Minden megkínzott, agyongyötört, elfáradt ember szeméből a kereszthordozó Krisztus tekint rád. Segíts rajta, ahogy tőled telik!

Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem magam körül az emberek szenvedését! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem erőmhöz mérten enyhítsek keresztjük terhén! Ha sokat nem tudok is tenni, de amennyi tőlem telik, örömmel megtegyem.

VI. állomás

Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét

Veronika csekély szolgálatot tett az Üdvözítő szenvedéseinek enyhítésére. Ezért örökbe kapta kendőjén az Úr arcának képmását. Ilyen az Úr: ha a legkevesebbet is ajándékozzuk neki, magát adja viszonzásul. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt a legkisebb jótéteményért.

Olykor tán könnyedén elfogadsz egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítasz. Pedig milyen kis fáradságodba kerülne egy köszönő szó!

Uram, te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erényét. Uram, add, hogy elsősorban irántad töltsön el szívből jövő mély hálaérzet, mert végső soron a te kezedből kapok mindent, én magamtól semmire se mennék! Hálával akarok gondolni azokra is, akik jót tesznek velem, akik közvetítik adományaidat.

Sugározd rám szent arcod vonásait!

VII. állomás

Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt

A kereszt mind nehezebb lesz, az Üdvözítő egyre fáradtabb és gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. A maga erejéből kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitől, gyalázkodásaitól kísérve.

Az Üdvözítő most azokért a bűneidért szenved, amelyeket újra meg újra elkövetsz, amelyektől oly nehezen tudsz megválni: legfőbb hibáidért.

Uram, vétkeim oly erővel nehezednek rád, hogy ismét a földre nyomnak. Nehezen szabadulok tőlük, újra meg újra elkövetem őket. Adj erőt az igaz elhatározáshoz, hogy végérvényesen tudjak szakítani a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem!

VIII. állomás

Jézus szól a síró asszonyokhoz

Az asszonyok megrendülnek a szenvedő Jézus láttán. Pedig jobban tennék, ha hívő lélekkel követnék őt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítő így szól hozzájuk: Ne engem sirassatok, hanem magatokat sirassátok és gyermekeiteket!

Ezzel rá akart mutatni arra, mily nagy jelentősége van a tettnek, s mily kevés a sajnálkozásnak.

Add, Uram, hogy az emberek szóbeszédével nem törődve, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erőt vegyen rajtam, ha lanyhul bennem a lelkesedés lendülete! Sőt, éppen ilyenkor akarok neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.

IX. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt

Az emelkedő mind meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Az Üdvözítő szeme előtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre fogják feszíteni. Ekkor merül ki és rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál gyötrőbbek az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Számukra is ki akarja tárni a mennyek kapuját.

Imáidban gyakran emlékezz meg ezekről a szegények legszegényebbjeiről, akik mellékösvényen tévelyegnek, holott előttük áll az Isten országába vezető út!

Uram, harmadszori összeroskadásod által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordulnak tőled, hogy szent szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ő számukra sem!

X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

Megkezdődnek az előkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testéről lerángatják ruháit.

Mily keserűség tölthette el az Üdvözítőt! De érted elviseli. Neked akar erőt adni ahhoz, hogy testedet megőrizhesd tisztán, szentül. Vezekel az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test.

Uram, még ruháidtól is megfosztottak. A szemérmedet sértő pőreséggel is vezekelsz.

Tarts távol testemtől minden bűnös gerjedelmet! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjen minden megszentségtelenítéstől! Mindig a szellem és a te kegyelmed munkálkodjon benne! Kerülni fogom a kényelemhez való túlzott ragaszkodást. A te kedvedért kész vagyok a lemondásra: megtagadok magamtól olyasmit, ami testemnek kedves, kellemes. Segíts ebben, Uram!

XI. állomás

Jézust a keresztre szegezik

Most a legszörnyűbb következik számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Pedig hányszor találhatott volna a maga számára nyugalmas helyet a meghaláshoz. Most egyedül kell megküzdenie azzal a keserűséggel, hogy ki van szolgáltatva durva lelkű emberek kénye-kedvének!

Így adott példát, hogy te is készségesen vállald, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselned.

Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán...

Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom gyötrelmemet elviselni s fölajánlani a magam és mások bűneiért.

XII. állomás

Jézus meghal a keresztfán

Az Úr most hozza legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz: három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal. S ekkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek akaratát most teljesítette. Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége.

Ennél világosabban és határozottabban nem tudta volna az Üdvözítő kinyilvánítani és tudtodra adni, hogy miért követel tőled engedelmességet, amely a te megszentelésedre szolgál. Engedelmeskedj, és megszabadulsz minden szenvedélytől!

Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az őszinte és derűs engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, pillantsak szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt.

Engedelmeskedni akarok a te parancsaidnak, egyházadéinak, püspökeid, papjaid parancsainak. Azáltal akarok örömet szerezni szüleimnek, elöljáróimnak, hogy az ő parancsaikat is pontosan és hűen megtartom.

Fogadd el engedelmességemnek ezt az áldozatát, és egyesítsd kereszthalálodnak, megváltásod művének gyümölcseivel!

XIII. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről

Mária a szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Most legelső gondja, hogy Fia számára méltó nyughelyet keressen. Ekkor jön Arimateai József, leveszi Jézus testét a keresztről, és nyílik szóra, de szíve most is azt mondja: Lásd, én az Úr szolgálólánya vagyok, legyen nekem a te szavad szerint! Ez az Isten akaratában való igazi megnyugvás.

Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária a benned való hitből merítette nyugalmát. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám! Nem morogva, panaszkodva akarom parancsaidat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással igyekszem teljesíteni akaratodat.

XIV. állomás

Jézust a sírba teszik

Csak néhány hűséges híve viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, fájdalmas némaság. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg fölötte.

Az áldozat befejeződött, nemsokára itt a húsvét.

Eljön egyszer az a nap, amikor téged is sírodhoz kísérnek, amikor számodra is vége lesz a kemény harc idejének.

Ne félj ettől a naptól! Ha végigjártad az élet keresztútját az Üdvözítővel, ő megragyogtatja előtted a húsvéti hajnal boldogító fényességét!

Uram, most vége keserű szenvedésednek! Itt nyugszol a sírban. De hamarosan felvirrad dicsőséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol fölött aratott győzelmed nyilvánvaló lesz.

Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet te ajándékozol nekem. Erősíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen te haladsz előttem kereszteddel, s a zászlót, amelyen királyságod felségjelvénye, a szent kereszt tündököl, soha cserbe ne hagyjam!


2020. március 13. péntek

JÉZUS KERESZTÚTJA A CSALÁDBAN

BEVEZETŐ

Nem keresztút-e minden ember élete? Nincs-e minden élet tele szenvedéssel, botlással, fájdalommal, elutasítással, ítélettel, halállal, temetéssel... és feltámadással? Évszázados hagyomány a keresztúti elmélkedés, a keresztút végzése, hogy a keresztút életformánkká váljon.

Jézus járta az első keresztutat Máriával, édesanyjával, és sokan ott voltak azok közül, akik szerették, de tehetetlenek voltak. Próbáljuk saját életünkre vonatkoztatni Jézus útját, próbáljuk családjaink életére vonatkoztatni. Nem az itt leírt szavakon és mondatokon van a hangsúly, hanem hogy minél mélyebben elmerüljünk Krisztus szenvedésében, hogy e lelki utazás végén megértsük, mit tett értünk Krisztus, és növekedjék szeretetünk iránta, családjaink, szeretteink és felebarátaink iránt.

1. Pilátus halálra ítéli Jézust

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A család a legszigorúbb ítélkező hely. De melyikünk a Pilátus, melyikünk a Jézus? Minden helyzetben más és más. Uram, ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna Tőled', akár a házasság szentségében, a szülői tisztségben, vagy a gyermek jogán. - De ezt nem hatalmaskodó, basáskodó uralkodásra, ítélkezésre, zsarolásra kaptam, hanem a szeretet féltő, gondoskodó, a másikkal törődő irgalmasságára kaptam. Szeretteim felemelésére és nem lesújtására. S ha Jézusom, én vagyok, akit a család ítélete sújt, add, hogy a te türelmeddel viseljem. Ne vágjak vissza, ne sértődjek vérig, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult alázattal fogadjam, érted és értük.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

2. Jézus vállára veszi a keresztet

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Minden családnak van saját keresztje. Minden családtagnak is van saját keresztje. Merjük e felvenni és egymásért hordozni? - Uram, sokszor nehezemre esik a családban a másik elfogadása, rossz szokásainak, hangulati kitöréseinek, önző viselkedésének elfogadása. Mindez nehéz keresztet jelent számomra. Jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle. - De hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen dolog, sőt azt akarod, hogy Veled együtt felvegyem a családunk keresztjét. - Számomra a családom elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Az élet terhe engem is földre sújt. A család is néha nyomasztó teher. És én is hányszor vagyok teher családom számára. - Ha mellettem esik valamelyik családtag, bűnével, gyarlóságával, vajon nem tekintek rá úgy, mint a farizeus: "Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!" Meglátom-e, hogy benne Jézus, Te estél el? - Mert akkor nem lehetek részvétlen iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna együttérzésre? - És amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! - Vagy elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba bűneim önérzetével, mondván, majd én magam megjavulok, majd én magamtól fölkelek? - Segíts megérteni Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább, családunk keresztútján sem.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

4. Jézus szent Anyjával találkozik

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Az anyák fájdalmának állomása ez. Az anyák titkának állomása ez. Az anyák sorsának megszentelése ez az állomás. - Az anya, a szíve alatt hordott magzatot, fájdalommal hozza világra. De fájdalma örömre fordul, amikor meghallja gyermeke sírását. Ez az első titka az anyáknak. - Az anyák szíve aggódó fájdalommal van tele, amikor látják gyermekük betegségét, fájdalmát, lelki gyötrődését vagy mások bántják gyermekét. Úgy tud mellettünk lenni, hogy néma jelenléte is gyógyít, vigasztal. Ez az anyák másik titka. - De az anyák legnagyobb fájdalma, ha elveszítik gyermeküket. Nemcsak ha meghal, hanem ha bűnben él, vagy ha hátat fordít a szülői szeretetnek. - De az anyák még ilyenkor sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és első szóra visszafogadják őket. És ez az irgalmas megbocsátó szeretet az ő legnagyobb titkuk. - Ne éljünk vissza vele, de ha kell, éljünk vele.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

5. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Ez a családapák állomása. Ez az állomás az apák áldozatának megszentelése. Itt megérthetjük az édesapák kereszthordozását is. - A családjáért dolgozó apák szeretete és felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő Atya, saját gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka fáradtságát és örömét szenteli meg, ha nemcsak családjáért teszi, hanem Jézusért is. - Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint követték apjukat a Krisztus-követésben. Ez a nagy titka ennek az állomásnak, amelyet először még a Cirenei sem értett meg, ezért vonakodott a kereszttől. - Csak akkor kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár Krisztus nyomában. Csak akkor teljesíti szülői gondoskodását, ha a gyermekei legdrágább kincsével és jövőjének legfontosabb mozzanatával is törődik: a gyermeke lelkével, és az örök üdvösségével. Ettől a kereszttől nem szabad vonakodniuk.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A leleményes szeretet állomása ez. A Krisztus arcát, lelkünk kendőjére másoló szeretet állomása ez. - Milyen eszköztelenül élt, Jézus és tevékenykedett. Megmutatta, hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak kifejezzük, jelezzük. - Mindig akad egy kendőnyi dolog a házban, ház körül, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük, - 'a szeretet leleményes' - hirdeti szent Pál a korintusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt, csak nem rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. - Ne sajnáljuk egymástól a kendőnyi időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk kendőjén.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!


7. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A viszonzatlan szeretet titkának állomása ez. A viszonzást nem váró szeretet titka ez. Nem a kamatozó szereteté, hanem a pazarlóé. - Hányszor nyomnak földre azok a fájdalmak, amelyeket szeretteimtől kell elszenvedni. - 'Mert ha még ellenségeim tennék ezt velem, azt még elviselném'- mondja a zsoltáros is, de hogy a barátaimtól, sőt családtagjaimtól, az lesújt újra. - Sokszor fáj a viszonzatlan szeretet, a hálátlanság. A gyermek részéről elfelejtett sok-sok szülői áldozat; Az évtizedek együttléte után eldobott házastársi hűség; A magára maradt idős apák és anyák reménytelensége. - De Jézust is éppen azok hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is beleroskadt, de aztán újból felállt és továbbment, hogy megtanítson arra, hogy a szeretetért sohase várj hálát, viszont-szeretetet, - mert a szeretetet nem kamatoztatni kell, hanem pazarolni, pazarolni kell.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

8. Jézus szól a síró asszonyokhoz

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A könnyek hatalmának állomása ez. A sírás titkának megfejtése hangzik el itt. És ez nemcsak az asszonyok privilégiuma. - "Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!" - Magunk miatt, - mert hűtlenek voltunk Istenhez, mert hűtlenek voltunk társunkhoz, mert nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk minden áron megvalósítani mert féltünk önmagunkat egészen odaadni. - A gyermekek miatt, - akiket nem vállalt világra hozni az édesanyjuk, akiket eldobott, elhagyott az önzés, vagy félelem, akiket nem vártak szeretettel a szülők, akiket most sem szeretnek a családban, akiknek lelkével nem törődik senki. - A könny nem szégyellni való dolog, hanem nagy titok. Az anyák könnyét még Isten is engedi maga fölé hatalmasodni. És nemcsak az anyákét.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A legsúlyosabb elesés állomása ez, A másokat is magával rántó zuhanás veszélye. És a legmélyebb pontról való felkelés titka is. - A szenvedélyek rabságának keresztjét egyre több embertársunk, és vele családja is hordozza. Legyen az alkoholista vagy a kábítószer rabja, de az önpusztító játékszenvedély is a legfontosabb szeretet kapcsolatokat zúzza szét, és rántja magával anyagilag, sőt erkölcsileg is a családot. - De a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. Harmadik elesésedből való felállással bíztatsz minket erre. Beléd vetett mély hittel és bizalommal, Beléd kapaszkodva mi is fel tudunk állni. - De adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek, gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet. Ne taszítsák ki a család védő szeretetéből, hanem együtt álljanak fel.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

10. Jézust megfosztják ruháitól

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága, Nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, De az önmagát elosztó szeretet állomása is ez. - Micsoda szégyen a ruhátlanság szegénysége, a kiszolgáltatottság tehetetlensége. A divatozás által pedig éppen az ilyen elesettek iránti érzékünket veszítjük el. - De micsoda lelki szegénységre vall, az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség, vagy az önmagából kivetkőző erőszakosság. De még az önmagát csak megvalósítani akaró önzés, önteltség is megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit adni. - "Semmit sem ad, aki mindent oda nem adott". Jézus mindent odaadott, még utolsó ruhadarabját is. Az igazi szeretet nem méricskél. - Boldog házasság és család is ott terem, ahol mindnyájan a másikat akarják elsősorban boldoggá tenni, és nem a saját boldogságukat keresik csupán.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

11. Jézust a keresztre szegezik

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A "nincs visszaút" állomása ez. Az összetöretés titkát szegezik ki, hogy mindenki lássa, ez a család és minden közösségi élet alkotmányának legfőbb paragrafusa. - Keresztre szegezettnek lenni, egyenlő azzal, hogy elkötelezettnek lenni. Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a kereszt. A nincs visszaút legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb erőforrása. - Keresztre szegezettnek lenni egyenlő azzal is, hogy családunk közös meggyőződését vállalom, és megvallom, abban hűséggel kitartok, különösen a vallásos, jellemes és becsületes emberi értékrendben. - akkor is, ha hátránnyal jár, - akkor is, a szembe kell menni az egész világgal, - akkor is ha lenéznek érte, vagy maradinak tartanak, - akkor is ha bolondnak tartanak. - Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet volt, úgy halála is másokért, értünk vállalta. Ez a krisztusi alkotmány legfőbb paragrafusa.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!


12. Jézus meghal a kereszten

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A halál titkának feltárulkozása ez az állomás. A szeretet erős, mint a halál, sőt annál is erősebb. A szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság. - A család szeretetének és hitének legnagyobb próbája szeretteink halála. Az időskor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál elfogadását. De a váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok halála szörnyen felháborít, értelmetlennek látjuk és lázadunk. - Vannak családok, akik a gyermeket meg akarják óvni a halál szörnyűségétől. - Vannak kultúrák, amelyek ki akarják itatni a halál valódiságát az életükből. De csak egy jó megoldás van, szembenéz vele és felvállalni Krisztussal. - Akkor nem lesz törés sem a gyermek lelkében, sem a szeretetkapcsolatban, sőt Krisztusban folytonos marad a kapcsolatunk, mely a halálnál is erősebb és tartósabb. Krisztus halála a mi feltámadásunk.

Miatyánk...

Üdvözlégy...

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!


13. Jézus testét leveszik a keresztről, és anyja ölébe fektetik

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A gyermekét elvesztő anya állomása ez. A természet rendjét felforgató titok. A kereszttől való megszabadulás mégsem a végső megoldás. - Az élet rendje szerint úgy kellene, hogy történjen, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket és nem fordítva. Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet. Hány édesanya tartotta már karjaiban gyermekét, Mária óta. - E mérhetetlen fájdalomra nincs sem emberi magyarázat, sem földi vigasz. A halált tartani ölükben, ahonnét az élet fakad? Csak isteni magyarázat van rá: "nem hal meg örökre, Fiad él, fel fog támadni," - ez az isteni válasz. - Sokszor megszabadulunk a kereszttől, de mit sem használ, ha a halál foglyai maradunk. Önmagában ez még nem elég. Szívünk többre vágyik! Ezt a többre vágyást ki ne oltsátok lelketekből, gyermekeitekből.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

14. Jézust sziklasírba temetik

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A sírok titkának állomása ez. A földbe hulló mag bátorságának titka ez. Az Isten hallgatásának beszédes üzenete ez. - A sír bejárata elé még követ is gördítenek, mely elzárja az útját a bent levőnek, és a kint levőknek egymás felé. A kő elhomályosítja a látást, életünk nehéz, sötét pillanataiban, amikor szeretteink sírja fölött állunk. Erősen próbára teszik hitünket, hogy igazak-e Jézus szavai az örök életről. - Legyen a családban ilyenkor valaki, akinek eszébe jut a földbe hulló mag sorsa, amely, csak akkor hoz új termést, ha látszólag elpusztul, belehal, oda adja addigi életét. Szeretteink halála csak innét nézve veszteség, Onnét az új élet gazdagsága. - Legyen bátorságunk egymásban a Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki Benne hisz, nem hal meg örökké. Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat az Isten, látszólag távol van, de valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a fájdalomban, és soha nem tapasztalható új titkokat tár föl hallgatásában.

Könyörülj rajtunk Uram! - Könyörülj rajtunk!

BEFEJEZŐ IMÁDSÁG

Föltámadt Jézus, te a világ kiszolgáltatottsága elől a Család védő menedékébe jöttél e földre. Erősítsd meg a mi családjainkat is, hogy menedéke legyen tagjainak és otthonos legyél Bennük Te magad is. Add, hogy a család védelmében meg tudjunk küzdeni a világ rossz hatásaival, legyen erőnk a kereszt hordozására. Taníts meg, velünk élő Jézusunk, otthonainkat megbecsülni, a családi összetartást növelni, a szeretet és tisztelet erényét növelni, a családi értékeket megőrizni. A szülők Szent József és a Boldogságos Szűz Mária példáját követve szeressék egymást és gyermekeiket, de mindenek előtt Téged Mennyei Atyánk. A gyermekek az Úr Jézus őszinte, valóságos gyermeki lelkületéből tanuljanak igazi engedelmességet szüleik és Mennyei Atyánk iránt. Most különösen azokért ajánljuk fel keresztutunkat, aki családunkban a legnehezebb keresztet hordozza. Fogadd el iskolánk minden családjáért ezt a keresztutat. Ámen.


2020. március 6. péntek

Rövid keresztút - magánhasználatra (1918-ból)

Előkészítési ima

Oh felfeszített édes Üdvözítőm, íme a szent keresztutat akarom járni. Ez örömmel tölti el Szent Szívedet, az én lelkemet pedig töredelemmel, vigasztalással és szent búcsúkkal gazdagítja. Az első teljes búcsút a magam részére óhajtom megnyerni, a többit a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért ajánlom fel. Segíts, hogy ájtatosan és töredelemmel járjak stációról, stációra. Szívemből bánom minden bűnömet, mert ezekkel téged, legjobb Atyámat és Jótevőmet, a legfőbb, a legszeretetreméltóbb Jóságot megbántottalak. Oh Jézusom bocsáss meg! Amen.

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust

Oh Jézus, aki irántam való szeretetből készséggel fogadtad a halálos ítéletet, add meg azt a kegyelmet, hogy egykor a halált szeretettel és béketűréssel fogadjam kezedből.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet

Oh Jézus, aki készségesen vetted válladra a keresztet, add, hogy keresztemet, szenvedéseimet erős lélekkel viselhessem mindhalálig.

III. állomás: Jézus először roskad le a kereszt alatt

Oh Jézus, aki a kereszt súlya alatt összeroskadtál, bocsásd meg kegyesen, ha emberi gyöngeségbűl bűnbe esem.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával

Oh Jézus, akit szerető édesanyád megvigasztalt, add, hogy ő legyen vigasztalóm és segítőm életemben és halálomban.

V. állomás: Cirenei Simon segít az Úrnak

Oh Jézus, aki Cirenei Simonban támaszra találtál a bajban, adj nekem igazi, nemes barátokat, akik sem bajban, sem halálban el ne hagyjanak.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát

Oh Jézus, aki szent arcod képmását Veronika kendőjén hagytad, vésd mélyen lelkembe szent vonásaidat.

VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt

Oh Jézus, aki a kereszt súlya alatt másodszor is földre estél, légy irgalmas, ha előbbi vétkeimbe visszaesem.

VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait

Óh Jézus, aki a siránkozó asszonyokat oly szeretettel vigasztaltad, vigasztald és támogasd az élet minden körülményeiben barátaimat és ellenségeimet.

IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt

Oh Jézus, aki a keresztúton harmadszor is elestél és újra felemelkedtél, emelj fel engem mindannyiszor, valahányszor az égbe vezető meredek úton elcsüggedek.

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Oh Jézus, akit ruháidtól megfosztottak, ne engedd, hogy valaha elveszítsem a megszentelő kegyelem ruháját.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik

Oh Jézus, akit a leggyötrelmesebb kínok között keresztre feszítettek, add, hogy én is készségesen függjek az önmegtagadás és bűnbánat keresztjén.

XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán

Oh Jézus, aki magadat érettem és az egész világért feláldoztad, add, hogy neked halljak s az egész örökkévalóságon át Tied maradjak.

XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztről

Oh Jézus, akinek holtteste a Szűz Anya ölében nyugodott, engedd, hogy szívemben mindig tiszta nyugvóhelyet találhass a szentáldozásnál.

XIV. állomás: Jézust sírba teszik

Oh Jézus, aki a sírban nyugodtál és húsvétkor dicsőségesen feltámadtál, add, hogy egykor én is megdicsőülve keljek fel síromból az örökkétartó húsvét ünnepére.

Keresztrefeszített Jézus könyörülj rajtunk! És a tisztítóhelyen szenvedő lelkeken. Amen.

Befejező ima

Jézusom, vedd e keresztúti ájtatosságomat viszontszeretetem csekély bizonyítéka gyanánt. Add az első teljes búcsút nekem, a többit a purgatóriumban szenvedő szegény lelkeknek. Oh Jézus, engedd, hogy szent kereszted és kereszthalálod ne legyen reám nézve hiábavaló. Vezess engem kereszted útján Hozzád az égbe! Amen.

2020. FEBRUÁR 28. PÉNTEK

Rövid keresztúti elmélkedés

Utad, Jézus, Veled járjuk.....

A keresztút végzésénél a lényeg az Üdvözítő szenvedése fölött való elmélkedés, de közben sem szóbeli ima, sem ének, sem térdhajtás nem szükséges, csupán elmélkedni kell. Ezen a nagyböjti héten próbáljunk időt szakítani e rövid keresztúti ájtatosságra: lélekben járjuk a szentföldi stációkat, meg-megállva gondolatban a szent helyeken és köszönjük meg, hogy Jézus értünk vállalt szenvedése és halála nem volt hiábavaló, mert vele együtt mi is fel akarunk támadni a régi emberségünk bűneiből, hibáiból, és már csak Jézussal és Jézusnak akarunk élni... úgy mint férfiak, nők, gyermekek, munkások, értelmiségiek, hívők, papok, szerzetesek, szerzetesnők, egészségesek és betegek, fiatalok és öregek, magyarok és keresztények... és ezáltal Krisztus szeretetét akarjuk viszonozni.

(Egy Miatyánk minden állomás után)

Kezdő imádság: Ó, felfeszített Üdvözítőm, a szent keresztutat akarom járni! Szívemből szánom és bánom minden bűnömet, mert azokkal téged, aki a legjobb és legszeretetreméltóbb jóság vagy, bántottalak meg. Ó, Jézusom, bocsáss meg nekem!

1. állomás - Az ítélet

Ó, Jézus, aki magadat irántam való szeretetből halálra ítélni engedted, add nekem ama kegyelmet, hogy egykoron szeretetben és türelemben vegyem a halált a te kezedből!

2. állomás - A kereszt

Ó, Jézus, aki a nehéz keresztet kész szívesen vetted föl, segíts meg, hogy keresztemet türelemmel viseljem!

3. állomás - Az első esés

Ó, Jézus, aki a kereszt alatt összerogytál, bocsáss meg kegyesen, ha emberi gyarlóságból bűnbe esem!

4. állomás - A találkozás

Ó, Jézus, akit megvigasztalt szerető Anyád, add édesanyádat vigasztalómul és segítőmül életben és halálban!

5. állomás - A cirenei

Ó, Jézus, aki cirenei Simonban támaszt nyertél szükségedben, adj nekem igazi nemes barátokat, akik szükségemben és halálomban nem hagynak el!

6. állomás - Veronika

Ó, Jézus, aki Veronika kendőjében lenyomtad arcodat, vésd mélyen kínszenvedésed emlékét szívembe, lelkembe!

7. állomás - A második esés

Ó, Jézus, aki másodszor esel a földre a kereszt súlya alatt, add malasztodat, hogy előző bűneimbe soha többé vissza ne essem!

8. állomás - Az asszonyok

Ó, Jézus, aki olyan szeretettel vigasztaltad a síró asszonyokat, vigasztalj meg engem is az élet minden körülményei között!

9. állomás - A harmadik esés

Ó, Jézus, aki harmadik esésed után is felegyenesedtél keresztutadon, add, hogy soha többé ne vétkezzem, hanem mindvégig állhatatos maradjak a jóban!

10. állomás - A vetkőztetés

Ó, Jézus, akit megfosztottak ruháidtól, ne engedd meg, hogy a megszentelő kegyelem ruhája valaha elraboltassék tőlem!

11. állomás - Keresztre feszítés

Ó, Jézus, aki gyötrelmes kínok között keresztre szegeztetted magadat, add, hogy én is készségesen szegeztessem magamat az önmeggyőződés és bűnbánat keresztjére!

12. állomás - Kereszthalál

Ó, Jézus, aki magadat a keresztfán érettem és az egész világért föláldoztad, add, hogy neked éljek és haljak, és a tied maradjak mindörökre!

13. állomás - A levétel

Ó, Jézus, aki halottként szűz Anyád ölében akartál pihenni, tedd meg, hogy a szentáldozáskor bennem mindig tiszta szívet találj nyugvóhelyül!

14. állomás - A sír

Ó, Jézus, aki a sírban nyugodtál, hogy abból húsvét ünnepén dicsőségesen előjöjj, add, hogy egykoron síromból dicsőségesen föltámadjak az örök húsvét ünnepére!

Befejező imádság: Ó, Jézusom, vedd ezt a szent keresztúti ájtatosságomat viszont szeretetem csekély bizonyságaként! Ó, Jézus, tedd, hogy a te keresztutad és kereszthalálod ne legyen hiábavaló reám nézve! Vezess engem keresztutamon hozzád, a mennybe. Ámen.

Nyomdokaidban akarunk járni!

Hamvazószerdán Joel 2,12-19

Térjetek hozzám teljes szívetekből!

"Térjetek a ti Uratokhoz, Istenetekhez! Ki tudja: talán hozzátok tér, és megenged" - Jézus meg sem várta, amíg megindul a szívünk. Minket megelőzve Ő maga jött közénk, hogy megnyerje a lelkünket.

  1. Tizenkilenc százada hívogat már bennünket az Isten szerető szóval: "Térjetek hozzám!" S még mindig milyen nagy az ellenség tábora! Hány millió és millió ember szeretné kiölni magából Istennek még a gondolatát is! A Jézust szeretők hűséges szava alig-alig hallszik az elvakult tömeg vad szitkozódásai közt. Akárcsak akkor...Pilátus előtt.
  2. A Megváltó hozzánk tért, mint végtelen isteni szeretet drága követe. Diadalkapuval kellett volna várnunk. Tőlünk azonban csak egy durván összeácsolt kereszt tellett.
  3. "Forrón szereti az Úr az Ő földjét, és megenged népének." - Jézus viselkedését valóban csak a végtelen szeretet magyarázza meg. Minden talpalatnyi földet, minden emberszívet véres szeretettel, megbocsátó irgalommal vásárolt vissza. Ráborult a földre, s a föld megölelte Őt. Ráborult a szívekre. S a szívek?...
  4. Egyetlen lény élt csak a világon, akinek nem kellett Istenhez visszatérnie: a Szűzanyának. Ő mindig Istennél volt. Azért találjuk Jézus mellett a keresztúton is. A választott tanítványok csak távoli szemlélők maradnak. Mária, a gyönge asszony oda mer lépni a durva katonák elé. Ő mindig egyesül Jézusával. Most sem válhat hát ketté, az, ami egy.
  5. Fél szívvel nehéz az istenszolgálat, mint ahogy a zúgolódó Simonnak is bírhatatlan a kereszt. Viszont rögtön megédesül a terhe, mihelyt megszereti az Üdvözítőt. "Térjetek Hozzám teljes szívetekből!" - Aki lelke mélyén valami ellenkezést tartogat, az sohasem ér egészen Istenhez. Rögtön megszűnik azonban a természet lázongó szava, mihelyt a lélek szeretetből teljesen átadta magát.
  6. Egy fehér kis gyolcskendő, egy egyszerű asszonyi szív, egy gondoskodó mozdulat is mennyi szeretetről beszél! - Isten nem várja lépten-nyomon nagyhangú fogadalmi ígéreteinket. A legkisebb szerető tett már hálanyilatkozat a szemében. Egy tekintetből is megérti, hogy hozzáért a szív.
  7. Miért mondják a népek között: Hol van az ő Istenük? - Valóban nem nehéz megtalálni a jó Istent. Hol is kereshetnénk másutt, mint a veszendő ember nyomában? S ha az ember földig süllyedt a gyalázatba, Ő porig alázza magát érte.
  8. Sírjatok magatok - bűneitek - felett! - Így tanította Jézus a jeruzsálemi asszonyokat. A bűnbánat a megtérés kezdete. Isten nem tud ellenállni az őszinte bánatkönnyeknek, mert "kegyes és irgalmas, béketűrő és nagy irgalmú, és legyőzi a gonoszságot". Az ember megsiratja a rosszat, Krisztus jósága pedig legyőzi.
  9. "Mondja az Úr, mondja az ő népének: nem adlak titeket gyalázatra." Mintha azt mondaná: A fogadott gyermekeket ezentúl megkímélem. Édes Fiam, Egyetlenem, már elviselt helyettük minden gyalázatot. Ő gyenge és erőtlen testben, hogy megerősítse a hozzám térők szívét.
  10. "Szíveiteket szaggassátok meg, ne pedig ruháitokat!" - Elsőszülött testvérünk köntösét már megtépték. Csak rá kell néznünk, s a mértéktelenségbe süllyedt szív szégyenében gyötrődik: megszaggatja magát.
  11. "Mondja az Úr, mondja az ő népének: Íme, én nektek bort küldök, hogy beteljetek vele." - Krisztus a szőlőtő. Belőle sajtolták ki az életet adó bort: Szent Vérét. Aki megtört szívvel megy a forráshoz - a kereszt tövéhez - meríthet belőle, és betelik békével.
  12. "Ki tudja: talán hozzátok tér (az Isten), és megenged, és áldást hagy maga után, eledel-és italáldozatot a ti Uratoknak." - Íme, már hozzánk is tért az Üdvözítő. Itt az áldozat. Belőle árad áldás a megtérőkre.
  13. Jézusnak így kellett visszatérnie Anyjához - holtan. A halálban engedelmeskedünk teljesen Istennek. Az lesz az igazi megtérés - a végső!
  14. "Mondja az Úr, mondja az ő népének: Íme, én gabonát küldök nektek, hogy beteljetek vele." - A búzaszemet földbe vetik, tavasszal mégis új életre kél. Jézust is betemette a sír, de új életre kelt onnan. Most naponként adja nekünk önmagát, s önmagával az új, Istenhez tért életet.

1. Állomás: Jézust halálra ítélik. 

"Te vagy a zsidók királya?" (Jn 18,33). 

"Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, szolgáim harcra keltek volna, hogy ne adassam a zsidók kezére; most azonban az én országom nem innét való." Mondta neki ezért Pilátus: Tehát király vagy? Jézus válaszolt: Te mondod, hogy én király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról; és mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Mondta neki Pilátus: Mi az igazság?! És miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz és mondta nekik: Én semmi vétket sem találok őbenne" (Jn 18,36-38).

Pilátus drámája rejlik ebben a kérdésben: "Mi az igazság?" - Nem az igazság természetét kutató filozófiai kérdés ez, hanem egzisztenciális kérdés, mely az ember és az igazság kapcsolatára irányul. Kísérlet volt a kitérésre a lelkiismeret elől, mely az igazság elismerését és követését várja az embertől. Aki nem engedi magát vezetni az igazságtól, egyszercsak képes lesz arra is, hogy ártatlanra mondjon ki halálos ítéletet. A vádlók észrevették Pilátus e gyöngeségét, ezért nem tágítanak. Konokul követelik a kereszthalált. A köztes megoldást, amit Pilátus fölkínál, nem fogadják el. Nem elég nekik az ostorozás, amivel Pilátus a Vádlottat bünteti. Amikor a helytartó megmutatja a tömegnek a megostorozott és tövissel koronázott Krisztust, kereste a szót, amivel kielégítheti a téren kiáltozókat. Megmutatva nekik Jézust így szólt: "Ecce homo!, Íme az ember!" A válasz azonban ez: "Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!" Pilátus próbál tárgyalni: "Vegyétek át ti őt és feszítsétek meg; én semmi vétket sem találok őbenne". (Jn 19,5-7) Pilátus ugyanis egyre inkább meggyőződött arról, hogy a Vádlott ártatlan, de ez számára nem volt elég ahhoz, hogy mindenkitől függetlenül, fölmentő ítéletet hozzon. A vádlók az utolsó érvhez nyúlnak: "Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki magát királlyá teszi, ellenszegül a császárnak! (Jn 19,12).

A fenyegetés világosan érthető. E veszélyt látván Pilátus engedett és ítélkezett. De nem a kézmosás nagyon kifejező gesztusa nélkül: "Én ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vére ontásában. Ti lássátok!" (Mt 27,24). Így ítéltetett kereszthalálra Jézus, az élő Isten Fia, a világ Megváltója. Az igazság megtagadása a történelem folyamán mindvégig szenvedést és halált okozott. Az ártatlanoknak kellett fizetniök az emberi képmutatásért. A közbeeső megoldások nem elegendőek. Nem elég mosni a kezünket. Az igaz véréért való felelősség megmarad. Emiatt imádkozott Jézus olyan forrón minden időkben élő tanítványaiért: Atyám "szenteld meg őket az igazságban. A te szavad igazság" (Jn 17,17).

2. Állomás: Jézus magára veszi a keresztet. 

Áll a gyötrött Istenanya,
Kín az arcát könnybe vonja
Úgy siratja Szent Fiát.

A kereszt, a becstelen halál eszköze. Római polgárt nem volt szabad kereszthalálra ítélni: túlságosan megalázó volt. A perc, amikor a Názáreti Jézus vállára vette a keresztet, hogy a Kálváriára vigye, fordulópont a kereszt történetében. A kereszt, a becstelen halál jele, amit a legalacsonyabb rendűeknek tartottak fenn, kulccsá vált. Attól a perctől fogva e kulcs segítségével nyitja ki az ember Isten misztériuma mélységének a kapuját. Az emberek a keresztet - az önmaga kifosztásának eszközét - elfogadó Krisztus műve által fogják megtudni, hogy Isten a szeretet.

Határtalan szeretet: "Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16) Ez az isteni igazság a kereszt által nyilvánult meg. Nem nyilvánulhatott volna meg másként? Talán igen. Isten mégis a keresztet választotta. Az Atya a keresztet választotta a Fia számára, s a Fiú vállára vette és vitte a Kálváriára, s feláldozta rajta az életét.

"A kereszten szenvedés van,
a keresztben üdvösség van,
a kereszt szeretetre tanít.
Istenem, aki Téged egyszer megért,
csak Utánad vágyódik, semmi másra."

A kereszt a határtalan szeretet jele!

3. Állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt. 

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át.

"Isten az ő vállára rakta mindannyiunk gonoszságát" (Iz 53,6). "Mi mindnyájan mint a juhok tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért; az Úr pedig reá rakta mindannyiunk gonoszságát" (Iz 53,6).

Jézus elesik a kereszt alatt. Háromszor esik el az aránylag rövid "Via dolorosa"-n. A kimerültségtől esik össze. Testét az ostorozás után vér borítja, fejét tövis koronázza. Kimerült. Elesik, és a kereszt súlya földre nyomja.

A Prófétára kell gondolnunk, aki századokkal korábban előre látta ezt az elesést. Mintha saját szemével látta volna: az Úr Szolgája, amint a kereszt súlya alatt a földön fekszik, kinyilvánítja elesésének igazi okát. Íme, "Az Úr reá rakta mindannyiunk gonoszságát" (vö. Iz 53,6). A bűnök sújtják a földre az isteni Elítéltet. A bűnök határozzák meg a vállán vitt kereszt súlyát. A bűnök okozták elestét.

Krisztus próbál fölkelni, hogy folytassa útját. A katonák ütlegekkel és üvöltözéssel kényszerítik. Rövid megtorpanás után a csapat újra elindul. Jézus elesik és fölkel. Ezzel a Megváltó szavak nélkül fordul mindazokhoz, akik elesnek. Fölkelésre buzdít.

"Vétkeinket a saját testében fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és az igazságnak éljünk; az ő sebeiből gyógyultunk meg." (1Pt 2,24-25a).

4. Állomás: Jézus Anyjával találkozik. 

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
Egyszülött Szent magzatán.

"Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és a nevét Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli fiának fogják nevezni, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége!" (Lk 1,30-33).

Mária emlékezett e szavakra és szívében gyakran el-elgondolkodott rajtuk. Amikor Fiával találkozott a keresztúton, talán épp e szavak jutottak eszébe. Különös erővel emlékezett rájuk: "Uralkodni fog... Országának nem lesz vége..." - mondta az égi hírnök.

Most, amikor látja halálra ítélt Fiát, amint viszi a keresztet, melyen meg kell halnia, emberileg szólva kérdezhette: hogyan teljesedhetnek e szavak? Hogyan fog uralkodni Dávid házán? S miként lehetséges, hogy országának nem lesz vége? Emberileg e kérdések nagyon érthetőek.

Mária azonban arra is emlékezett, hogy miután hallotta az Angyal köszöntését, így válaszolt: "Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38). Látja, hogy amit akkor mondott, most a kereszt igéjében valósul meg. Mivel anya, Mária nagyon szenved. De most is ugyanúgy válaszol, mint akkor: "legyen nekem a te igéd szerint". Így mint anya, az isteni Elítélttel együtt ő is átöleli a keresztet. A keresztúton Mária úgy mutatkozik meg, mint a világ Megváltójának anyja.

"Ó, ti mind, akik általmentek az úton, nézzétek és lássátok, van-e az én fájdalmamhoz hasonló fájdalom!" (Siral 1,12).

A Fájdalmas Anya mondja ezt, a mindvégig engedelmes Szolgálóleány, a világ Megváltójának Anyja.

5. Állomás: Cirenei Simon segít a kereszthordozásban.

Mennyit sírt és hogy kesergett,
látván azt a nagy keservet,
azt a nagy kínt szent Fián.

Simont kényszerítették (vö. Mk 15,21). A római katonák, félvén, hogy a kimerült Elítélt nem tudja elvinni keresztjét a Golgotáig, és nem tudják végrehajtani rajta a halálos ítéletet, kerestek valakit, hogy segítse vinni a keresztet. A szemük Simonon akadt meg. Őt kényszerítették, hogy vegye át a terhet. Elképzelhetjük, hogy ellenkezett. Egy elítélt keresztjét vinni támadás egy szabad ember méltósága ellen.

Simon mégis megragadja a keresztet, hogy segítsen Jézusnak. Egy nagyböjti ének mondja: "Jézus a kereszt súlya alá fogadja a Cirenei Simont". E szavak szerepcserét mutatnak: az isteni Elítélt úgy jelenik meg, mint aki "odaajándékozza" a keresztjét. Vagy talán nem ő maga mondta: "Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám" (Mt 10,38)? - Simon ajándékot kap. "Méltó" lett rá.

Az, ami a tömeg szemében a méltóságát sérthette, a megváltás szempontjából új méltóságot ajándékozott neki. Isten Fia egész különlegesen részt adott neki megváltó művében.

Tudta ezt Simon? Márk evangélista említi Cirenei Simont, mint "Alexander és Rufus atyját" (15,21). Ha a fiait így ismerte az ősegyház, föltehetően ő maga is, főként amikor vitte a keresztet, hitt Krisztusban. A kényszerítésből önkéntes segítővé vált, mint akit szíven találtak a szavak: "Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám". Miközben vitte a keresztet, kezdte megismerni a kereszt Evangéliumát. Attól kezdve hány de hány Cireneinek szólt ez az Evangélium, s hív megszámlálhatatlan sokaságot arra, hogy vigyék Krisztussal együtt a keresztet!

6. Állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak.

Ki ne sírna, melyik ember,
hogyha ennyi gyötrelemben,
látja lankadozni Őt?

Veronikáról nem szólnak az evangéliumok. Sok asszonyt említenek Jézus környezetében, de az ő nevét nem ismerik. Lehetséges tehát, hogy a neve azt fejezi ki, amit tett. A hagyomány szerint ugyanis miközben Jézus a Golgotára ment, egy asszony utat tört magának a katonák között, és kendővel megtörölte Jézus verítékes, véres arcát. Ő pedig a kendőn hagyta arcának képét, hiteles képét, vera icon-ját. Ebből származhat a Veronika név.

Ha így van, a név, amely tettére emlékeztet, valami mélységes igazságot is elmond ennek az asszonynak a személyéről.

Egy napon ugyanis Jézus védelmébe vette a bűnös nőt, aki a jelenlévők neheztelését váltotta ki, amikor illatos olajjal kente meg a lábát és a hajával törölte meg. A megjegyzésekre Jézus ezt válaszolta: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem... Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette" (Mt 26,10.12) - E szavakat Veronikára is alkalmazhatjuk.

Így mutatkozik meg a történés mély jelentése. A világ Megváltója arcának hiteles képét ajándékozta Veronikának.

A kendő, melyen kirajzolódott Krisztus arca, üzenetet hordoz számunkra. Ezt mondja: Íme, miként erősíti a hasonlóságot a világ Megváltójához minden jó cselekedet, az igaz szeretet minden megnyilvánulása a felebarát felé, abban, aki a jót tette. A szeretet tettei nem múlnak el. A jóság, a megértés, a szolgálat minden megnyilvánulása eltörölhetetlen nyomot hagy az emberi szívben, és egyre hasonlóbbá teszi ahhoz, aki "a szolga alakját magára öltve kifosztotta magát" (Fil 2,7).

Így formálódik az identitás, az ember igazi neve.

7. Állomás: Jézus másodszor esik el. 

Ki ne sírna Máriával,
hogyha látja szent Fiával
szenvedni a szent Szülőt.

"Én pedig féreg vagyok már, nem ember, az emberek gyalázata, a nép megvetettje" (Zsolt 21,7).

Ez a zsoltársor jut eszünkbe, amikor látjuk, hogy Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt. Íme, a föld porában fekszik az Elítélt. Összeesett a kereszt súlya alatt. Ereje egyre inkább elhagyja. De lassan mégis, újra talpra áll, és folytatja útját. Mit mond nekünk, bűnös embereknek ez a második elesés? Még inkább, mint az első elesés, felkelésre serkent, hogy ismét álljunk fel keresztutunkon.

Cyprian Norwid írta: "Ne utasítsuk magunk mögé az Üdvözítőt a kereszttel, hanem szegődjünk nyomába a saját keresztünkkel". Tömör mondat, de nagyon sokat mond. Elmondja, hogy miért a kereszt vallása a kereszténység. Megérteti velünk, hogy itt a földön minden ember találkozik Krisztussal, aki viszi a keresztjét és elesik alatta. A Kálvária felé lépkedő Krisztus találkozik minden emberrel, és amikor elesik a kereszt alatt, az Evangéliumot hirdeti.

A kereszt Evangéliuma kétezer éve szól az emberhez. Krisztus, aki feláll az elesésből, kétezer éve találkozik az elesett emberrel. E kétezer év folyamán nagyon sokan megtapasztalták, hogy az elesés nem az út vége. Találkozva az Üdvözítővel, tőle hallották a biztatást: "Elég neked az én kegyelmem; mert az erő a gyöngeségben válik nyilvánvalóvá" (2Kor 12,9). Erőt nyerve fölkeltek, és átadták a világnak a keresztből fakadó remény igéit. 

8. Állomás: Jézus sirató asszonyokkal találkozik.

Népét hogy megmossa szennytől
látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.

"Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énmiattam, de sírjatok magatok és fiaitok miatt. Mert íme, napok jönnek, amikor majd azt mondjátok: Boldogok a magtalanok, akik nem szültek és nem szoptattak! Akkor majd kezditek mondani a hegyeknek: Omoljatok ránk!, és a halmoknak: Takarjatok el minket! Mert ha ezt teszik a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?" (Lk 23,28-31).

Jézus szavai ezek Jeruzsálem leányaihoz, akik részvétük jeleként siratták az Elítéltet. "Ne sírjatok énmiattam, de sírjatok magatok és fiaitok miatt." Akkor bizonyára nem értették, mit jelentenek e szavak. Jövendölés hangzott bennük, ami hamarosan be is teljesedett.

Kevéssel előbb Jézus megsiratta Jeruzsálemet, és megmondta előre rettenetes sorsát. Most mintha arra hivatkoznék: "Sírjatok a fiaitok miatt..." Sírjatok, mert ők, éppen ők lesznek a tanúi Jeruzsálem pusztulásának, a városénak, mely "nem ismerte föl látogatásának idejét" (Lk 19,44). Miközben követjük Jézust a keresztúton, ha fölébred szívünkben a részvét a kínjai miatt, nem feledkezhetünk meg erről az intelemről.

"Mert ha ezt teszik a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?" A mi nemzedékünknek, amely a háta mögött hagy egy évezredet, nem annyira Krisztus kínjai miatt kell sírnia, hanem inkább "fel kell ismernünk látogatásának idejét". Már hasad a feltámadás hajnala. "Íme itt az alkalmas idő, itt az üdvösség napja" (2Kor 6,2).

Krisztus mindegyikünknek mondja a Jelenések Könyve következő szavait: "Az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem, ő meg énvelem. A győztest magam mellé ültetem a trónomra, miként én győztem és ott ülök Atyám mellett az ő trónján." (3,20-21.)

9. Állomás: Jézus harmadszor esik el. 

Gyermekednek, a sebzettnek,
ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.

Íme, Krisztus harmadszor esik el a kereszt alatt. A sokaság kíváncsian figyeli, lesz-e még ereje újra fölkelni.

Szent Pál írja: "Ő, amikor isteni dicsőségben volt, az Istennel való egyenlőséget nem tekintette zsákmánynak, hanem kiüresítette magát; a szolga alakját fölvéve hasonló lett az emberekhez, és a külsejét tekintve embernek találták. Megalázta magát engedelmesen mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,6-8.) A harmadik elesés ezt fejezi ki: az önkiüresítést, Isten Fia kenózisát, a megalázkodást a kereszt alatt.

Jézus a tanítványainak mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon (vö. Mt 20,28). Az Utolsó Vacsora termében - a földig hajolva és tanítványai lábát mosva - mintha ezt a megalázkodást gyakorolná. Harmadszor is elesvén a kereszt súlya alatt még hangosabban kiáltja felénk misztériumát. Halljuk meg a szavát!

Ez az Elítélt, aki a földön fekszik a kereszt súlya alatt, immár közvetlenül a kivégzés helye közelében mondja nekünk: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), "aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága" (Jn 8,12).

Ne botránkoztasson az Elítélt látványa, aki erőtlenül fekszik a kereszt alatt. A közeledő halál e megnyilvánulása az élet világosságát rejti magában.

10. Állomás: Megfosztják ruháitól. 

Szeretetnek szent kútfője,
fájdalomnak éles tőre
járjon át a lelkemen.

"Amikor megízlelte, nem akarta meginni" (Mt 27,34).

Nem akart csillapítószereket, melyek elkábíthatták volna tudatát a halálküzdelemben. Tudatosan akarta megvívni agóniáját a kereszten, hogy így teljesítse az Atyától kapott küldetést.

Ez ellentétes volt a kivégzőosztag gyakorlatával. Ők, akiknek a keresztre kellett szegezniük az elítéltet, tompítani akarták érzékenységét és tudatát. Krisztus esetében nem történhetett így. Jézus tudja, hogy halálának a kereszten engesztelő áldozatnak kell lennie. Ezért akarta megőrizni tudatát egészen végig. Öntudatlanul nem fogadhatta volna egészen szabadon a szenvedés teljességét. Neki azért kell a keresztre szállnia, hogy fölajánlja az új szövetség áldozatát. Főpap ő. Saját vérével kell belépnie az örök szentélybe, miután elvégezte a világ megváltását (vö. Zsid 9,12).

Öntudat és szabadság: ezek a teljes értékű emberi cselekvés nélkülözhetetlen összetevői.

Hány eszközt ismer a világ ahhoz, hogy gyengítse az akaratot és elhomályosítsa a tudatot! Féltékenyen kell védeni őket minden erőszakkal szemben! A fájdalmak megengedett csillapítására tett erőfeszítéseknek mindig az emberi méltóságot tisztelve kell történniük. Mélyen meg kell értenünk Krisztus áldozatát, egyesülnünk kell vele, hogy képesek legyünk megakadályozni az élet és a halál értékének elveszítését.

11. Állomás: Keresztre feszítik. 

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme:

segíts néki tetszenem!

"Átszegezték kezemet és lábamat és meg tudom számlálni minden csontomat" (Zsolt 21,17-18).

Beteljesednek a próféta szavai. Megkezdődik a kivégzés. A hóhérok a kereszt fájához szögezik az Elítélt kezét és lábát. Kegyetlenül fúródnak a szögek a kezekbe. E szögek tartják majd az Elítéltet az agónia elmondhatatlan kínjai közepette. Krisztus finoman érzékeny teste és lelke mérhetetlenül szenved. Vele együtt megfeszítettek két gonosztevőt is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Beteljesedik a prófécia: "Gonosztevők közé számították" (Iz 53,12). Amikor a hóhérok fölemelik a keresztet, megkezdődik a halálküzdelem. Be kell teljesednie e szavaknak is: "Én, majd ha magasba emelnek a földről, mindeneket magamhoz fogok vonzani" (Jn 12,32).

Mi az, ami "vonz" ebben a kereszten agonzáló Elítéltben? Egy ilyen szenvedés kétségtelenül részvétet ébreszt. De a részvét túlságosan kevés, hogy az életünket hozzákössük ahhoz, aki a fán függ. Hogyan lehet megmagyarázni, hogy nemzedékről nemzedékre ez a rettenetes látvány emberek megszámlálhatatlan sokaságát vonzotta, és ők a keresztet tették hitük ismertetőjelévé? Ki ad magyarázatot azokra a férfiakra és nőkre, akik a történelem folyamán e jelre tekintve éltek s adták oda életüket? Krisztus a keresztről a szeretet erejével vonz, az isteni szeretet erejével, mely vonakodás nélkül teljesen odaadta magát; a végtelen szeretet erejével, amely a földről fölemelte a kereszt fájára Krisztus testének súlyát, hogy ellensúlya legyen az ősbűnnek; a határtalan szeretet erejével, mely a szeretet minden hiányát pótolni képes és lehetővé teszi az embernek, hogy újra menedéket találjon az irgalmas Atya karjai között.

Keresztre fölmagasztalt Krisztus, vonj magadhoz minket is, az új évezred embereit! A kereszt árnyékában "szeretetben éljünk, mert Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jóillatú áldozati adományként Istennek" (Ef 5,2).

12. Állomás: Meghal a kereszten. 

Én szívembe jól bevéssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed,
s az Átvertnek sebeit!

"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (Lk 23,34).

Szenvedésének csúcspontján sem feledkezik meg Krisztus az emberről, főleg azokról nem, akik közvetlen okai szenvedéseinek. Ő tudja, hogy az embernek minden másnál jobban szüksége van a szeretetre; szüksége van az irgalomra, mely éppen ebben a percben árad ki a világra. "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban" (Lk 23,43). Így válaszolt Jézus a jobbján függő latornak, amikor az kérte: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljutsz országodba" (Lk 23,42). Új élet ígérete ez. Íme, Krisztus szenvedésének és hamarosan bekövetkező halálának első gyümölcse. A remény szava az ember felé.

A kereszt lábánál ott állt az Anya és mellette a tanítvány, János evangélista. Jézus így szólt: "Asszony, íme a fiad!", majd a tanítványhoz: "Íme a te anyád!" "És attól az órától fogva magához vette őt a tanítvány" (Jn 19,26-27).

A szívéhez legközelebb állóknak szóló végrendelet ez. Az Egyháznak szóló végrendelet. A haldokló Jézus akarja, hogy Mária anyai szeretete átölelje mindazokat, akiknek ő ad életet, az egész emberiséget.

Röviddel ezután Jézus felkiáltott: "Szomjazom" (Jn 19,28). Az egész testet égető szörnyű láz kiáltása. De ez az egyetlen szó, amely a fizikai szenvedéséről beszél.

Ezután Jézus így szólt: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46; vö. Zsolt 21,2). - A zsoltár szavai ezek, melyet imádkozott. Elsődleges jelentése mögött e mondat az Atyával való bensőséges egységéről beszél. Földi életének utolsó perceiben Jézus gondolata az Atyához fordul. A dialógus immár kizárólagosan a haldokló Fiú és a szeretet áldozatát elfogadó Atya között zajlik.

Amikor eljött a kilencedik óra, Jézus fölkiáltott hangos szóval: "Beteljesedett!" (Jn 19,30.) Íme, a megváltás műve beteljesedett. A küldetés, amiért eljött a földre, elérte célját. A többi az Atyára tartozik: "Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet!" (Lk 23,46.) E szavakkal kilehelte lelkét.

"Akkor a templom függönye kettéhasadt..." (Mt 27,51). Abban a pillanatban, amikor az új és örök szövetség főpapja belépett oda, megnyílt a jeruzsálemi templomban a "szentek szentje".

13. Állomás: Leveszik a keresztről. 

Látta édes Egyszülöttét,
halálos nagy elepedtét,
látta, hogy halálra vált.

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
Egyszülött Szent magzatán.

Az Anya ölébe fektették a Fiú élettelen testét. Az Evangéliumok nem szólnak arról, mit érzett Mária abban az órában. Mintha az evangélisták hallgatásukkal tiszteletben tartanák fájdalmát, érzéseit, emlékeit. Hogyan is lettek volna képesek ezek kifejezésére! A sok évszázados hagyomány őrzi a Pietà képét, és általa vési bele a keresztény nép emlékezetébe legfájdalmasabb kifejezését annak a kimondhatatlan szeretetkapcsolatnak, mely Mária szívében az angyali üdvözlet órájában fogantatott és érlelődött egészen isteni Fia születéséig. E szeretet nyilvánult meg a betlehemi barlangban, tétetett próbára már a templomban történt bemutatáskor, és mélyült el a Mária szívében őrzött és át- meg átgondolt szavakkal együtt (vö. Lk 2,51). Most ennek a szeretetkapcsolatnak át kell alakulnia olyan egységgé, mely felülmúlja az élet és a halál határait.

És így lesz ez, amíg csak tart az idő: Az emberek megállnak Michelangelo Pietàja előtt; letérdelnek a Jóságos Anya képe előtt a krakkói ferencesek templomában, Szlovákia Patrónájának a Hétfájdalmú Szűznek képe előtt; tisztelik a Fájdalmas Anyát a világ annyi kegyhelyén! Így tanulják azt a nehéz szeretetet, amely nem fut el a szenvedés elől, hanem bizalommal ráhagyatkozik Isten gyengéd szeretetére, akinél semmi sem lehetetlen (vö. Lk 1,37).

14. Állomás: Sírba fektetik.

Add meg kérlek, hogy míg élek,
együtt sírjak mindig véled,
s azzal, ki a fán eped.

"Megfeszítették, meghalt és eltemették..."

Krisztus élettelen testét elhelyezték a sírban. A sír bejárata elé hengerített kő azonban nem a végső pecsét művére. A végső szó nem a hamisságé, a gyűlöleté és az erőszaké. Az utolsó szót a halálnál erősebb szeretet mondja ki.

"Ha a földbe eső búzaszem meg nem hal, egymaga marad. De ha meghal, bő termést hoz" (Jn 12,24). A sír utolsó állomása Krisztus egész földi életében folyamatos halálának; és jele az értünk és a mi üdvösségünkért fölajánlott áldozatának.

Ám hamarosan éppen ez a sír lesz az első hirdetője Isten Fia dicséretének és fölmagasztalásának az Atya dicsőségében. "Megfeszítették, meghalt és eltemették..., harmadnapon feltámadott a halálból".

Jézus élettelen testének sírba tételével a Golgota lábánál az Egyház megkezdi a nagyszombati virrasztást. Mária szíve mélyébe zárja és szemléli Fia szenvedését; az asszonyok készülnek a másnap reggelre, hogy a szombat elmúltával megkenjék Jézus testét; a tanítványok az Utolsó Vacsora termének rejtekében gyűlnek össze, s ott várják a szombat elmúltát; E vigília a sírnál, az Üdvözítő üres sírjánál való találkozással ér véget. És akkor a sír, a feltámadás néma tanúja megszólal. Az elhengerített kő, az üres sír, az összehajtott leplek - ezt látja a Péterrel együtt a sírhoz érkező János: "Látott és hitt" (Jn 20,8). És vele együtt hitt az Egyház, mely attól a perctől kezdve fáradhatatlanul átadja hite alapvető igazságát a világnak:

"Krisztus föltámadt a halálból, elsőszülöttként a halottak közül" (1Kor 15,20). Az üres sír a végső győzelem jele, melyet az igazság arat a hazugság, a jó a rossz, az irgalom a bűn, az élet a halál fölött.

Az üres sír a remény jele, "mely nem csal meg" (Róm 5,5). "A mi reményünk halhatatlansággal teljes" (Bölcs 3,4)


II. János Pál pápa gondolatai

Fotó: Barátok temploma, (tk)