EXULTET

Húsvéti Örömének


Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa,

és ujjongjanak Isten csodálatos művei:

fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja!

A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája,

és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta;

érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya!

És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat,

hogy ilyen fényesség ragyog benne,

visszhangozzék a nép szent éneke,

bátran töltse be az Isten házát!

(Most kérlek titeket, kedves testvérek, kik e szent fény csodálatos ragyogásában körülöttem álltok, könyörögjetek velem együtt Istenhez, a mindenható Úrhoz, irgalmasságát kérve, hogy ő, aki engem, méltatlan szolgáját levitáinak sorába hívott, árassza rám kegyelmének fényét, és húsvéti gyertyánk dicséretét általam vigye végbe.)

Az Úr legyen veletek.

H: És a te lelkeddel.

Emeljük föl szívünket.

H: Fölemeltük az Úrhoz.

Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.

H: Méltó és igazságos.

(Mert) Valóban méltó és igazságos,

hogy a láthatatlan, mindenható Atyaistent,

és egyszülött Fiát, a mi Urunkat,

Jézus Krisztust a szív és lélek

minden érzésével és zengő szóval áldjuk.

Ő lerótta helyettünk az örök Atyának mindazt,

amivel Ádám tartozott,

s az ősbűn zálogát kiváltotta szent vérének árán.

Mert abban áll a húsvét ünnepe,

hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk,

s az ő vére lett a szent jel hívő népe házain.

Áldott éj, mert ekkor hoztad ki az ősatyákat,

Izrael fiait Egyiptomból,

száraz lábbal a Vörös-tengeren átvitted őket.

Áldott ez az éjszaka, mert ekkor oszlatta szét

a tűzoszlop sugárzó fénye a bűn minden árnyát.

Áldott ez az éjszaka,

mely ma szerte az egész világon a Krisztusban hívőket

a világ tévelygéseitől és a bűnök homályától

elválasztván a kegyelemnek átadja

s a szentek közösségébe kapcsolja őket.

Áldott éj, a halál bilincsét

ekkor törte szét Krisztus,

és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza.

Mert semmit sem érne földi életünk,

ha a megváltás ránk nem árad.

Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk!

Ó kimondhatatlan szeretet és jóság,

hogy a szolgát megmentsed,

Fiadat sem kímélted érte.

Lám, mennyire szükséges volt Ádám vétke,

hogy Krisztus legyen váltságának díja!

Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas

és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!

Ó valóban áldott éj, csak te voltál méltó,

hogy tudjad a napot és órát,

amelyben Krisztus a halálból feltámadt.

Ez az az éjszaka, melyről az Írás mondja:

"Az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal fénye,

és világosság támad boldogságomnak éjén."

E szentséges éjszaka száműzi vétkünket,

lemossa minden bűnünket,

a bűnbánóknak ártatlan szívet ad,

a szomorkodóknak vigaszt kínál.

Távol űzi a gyűlölködés átkát,

és meghozza a békés egyetértést,

a zsarnok gőgjét is fékezi.

Ez éjszakáért fogadd el tehát,

mennyei szent Atyánk,

a dicséret esti áldozatát tőlünk:

a méhek viaszából készült gyertyát

a néked szolgáló papság által ünneplő

szent Egyházad nyújtja néked.

Már tudjuk, mit hirdet ez a gyertyaszál nékünk,

mely az égi tűzről Isten dicséretére gyulladt lángra.

És bármily sokfelé osztottuk szét lángját,

e megosztásból semmi kár nem érte.

Mert olvadó viasz táplálja szüntelen,

amit e gyertyához a szorgalmas méhek készítettek.

Ó valóban áldott éj,

mert ekkor frigyre lép isteni és emberi,

földi és mennyei!

Most kérünk tehát, Urunk, téged,

hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng,

melyet néked áldozunk,

és el nem fogyó tiszta fénnyel

űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát.

Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk,

és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe!

Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag:

az örök Hajnalcsillag,

ki soha nem lát alkonyt: a te Fiad, Jézus Krisztus,

ki visszatérve a sírból,

az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét,

él és uralkodik mindörökkön-örökké.

H: Ámen.