EVANGÉLIUM

2019. november 11., hétfő, évközi 31. hét 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A megtérőnek mindig meg kell bocsátanunk.

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz:

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus felismeri, hogy mindig lesznek bűnök, lesznek botrányok, de nem nyugszik bele és nem hagyja, hogy mi is belenyugodjunk, hanem küzdjünk gyengeségeink, bűneink ellen. Komoly szavai el kell, hogy mindenkit gondolkoztasson, hogy magunkba szálljunk, és ne haladjunk tovább a lejtőn a pokol felé. "Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni." Mt 9,46-47

"Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Kol 3,5

Ahogy ki kérünk bocsánatot Istentől a bűneinkért, úgy nekünk is meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek akár ha napjában hétszer is vét ellenünk és hétszer kér bocsánatot. Ehhez persze hit kell, ezért is kéri az apostol Jézustól, hogy növelje hitüket, hogy a tanítását meg is tudják valósítani.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, Jézus azt tanította, hogy ha kérünk tőled, akkor kapunk, ha zörgetünk, akkor ajtót nyitsz nekünk. Erősítsd a mi hitünket, hogy bűneinket felismerve, tudjunk változtatni eddigi életünkön és el tudjunk indulni azon az úton amin Jézus vezet minket. Ámen

2019. november 10., vasárnap, évközi 31. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Krisztus a feltámadásban örök életet ad nekünk.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Liguori szent Alfonzot fölkereste egyik gyónója. A fiatalember örömmel jelentette, hogy sikerült az érettségije. A Szent, gratulált neki és megkérdezte, hogy most mihez fog kezdeni. - Beiratkozom az egyetemre - hallatszott a válasz. - És azután? - kérdezte a Szent. - Elhelyezkedem valamilyen megfelelő állásban. - És azután? - Azután? Családot alapítok. - És azután? - Becsületesen felnevelem gyermekeimet. - És azután? - Ha Isten megengedi, tisztességben megöregszem. - És azután? - Meghalok, mint minden ember. - És azután? - kérdezte tovább a Szent. A fiatalember helyett válaszoljunk mi rá: - azután föltámadunk! Erről szól a mai olvasmány és evangélium.

Katolikus hitünk egyik legfontosabb tanítása, hittétele, a feltámadásba és az örök életbe vetett hit. Hitvallásunkban újra és újra megvalljuk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, hisszük, hogy meghalt, de harmadnapra feltámadt és most ott ül az Atya jobbján, és várjuk a holtak föltámadását és az örök életet. 

A mai olvasmányban egy bátor tanúságtételről olvasunk. A pogány király, elfogat hét zsidó testvért és anyjukat és arra akarja kényszeríteni őket, hogy egyenek disznóhúst, vagyis szegjék meg a mózesi törvényt. A mai ember törvényhez való viszonya elég laza, mintha mindenki magából indulna ki, ami neki jó és családjának azt megtartja, de ami neki nem jó és családjának azt nem tartja meg. Szinte már dicsőségnek tartják, hogy a törvényeket nem tartják meg, vehetnénk itt akár egy egyszerű kressz törvényt, a sebességkorlát megtartását, vagy a másokra való odafigyelést, de vehetnénk akár mi is a mózesi törvényeket, a tíz parancsolatot, vagy Jézus szeretet parancsát, sokan hívők talán fel sem tudnák sorolni, talán arra emlékeznek, hogy ne ölj, és lehet, ezzel be is lenne fejezve. A mai olvasmányban a hét testvérnek annyira fontos volt a törvény megtartása, hogy inkább vállalták a halált mintsem, hogy egyet is belőle elhagyjanak. "Készek vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, mint megszegjük atyáink törvényeit! Földi életünket elveheted, de a mindenség királya feltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg."

Tudunk mi így nézni Isten törvényeire? Hogy válogatás nélkül megtartsuk azt, bízva az örök életbe és a feltámadásba?

Jézus korában, és napjainkban is foglalkoztatja az embereket a feltámadás, az örök élet. A tanítványok is megkérdezik Jézustól egyik alkalommal, hogy sokan fognak e üdvözülni. Jézus nem válaszol a kérdésükre, hanem azt mondja, ti igyekezzetek bejutni oda, vagyis hiába gondolkodok és töröm rajta a fejem, hogy vajon, ki fog oda jutni, vagy milyen lehet odaát, ha én magam nem jutok oda.

A mai evangéliumban is szadducceusok vallási csoportjáról olvasunk, akik nem hittek a feltámadásban, de azért egy kitalált történettel állnak elő, hogy Jézus ebből bizonyítsa, hogy az örök élet milyen is lehet. A kitalált történetben hét testvérről van szó, az első megnősül, majd meghal úgy, hogy nem hagy maga után utódot, ezért a törvény szerint elveszi az özvegyet a második, majd harmadik és így tovább, mind a hét, de egy sem hagy maga után utódot. Végül meghal az asszony is. A kérdés, hogy kié lesz az asszony majd odaát? Kérdezték a szadducceusok.

A szadducceusok kérdése provokatív is, de úgy érzem, hogy ők, ha el is akarták képzelni, hogy milyen lesz az örök élet nem tudták, mint amikor napjainkban is mondja valaki, hogy ő azért nem hisz a feltámadásban, mert mostanáig olyan sok ember élt és még mennyien fognak ezután, és ha mind feltámad, akkor hogy és hol férnek majd el.

Sajnos leragadunk az emberi elképzeléseknél, és mennyi mindent nem tudunk a világban megmagyarázni, akkor miért akarjuk azokat, amiknek megértéséhez szükséges a hit.

Jézus az mondja a szadducceusoknak, hogy odaát nem fog senki férjhez menni sem megnősülni, vagyis, ahogy szent Pál írta a Korintusi levélben, "szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik." Ne aggodalmaskodjunk a feltámadás miatt és az örök élet miatt, Isten, aki mindent megteremtett neki gondja van erre is.

Elmélkedés utáni fohász: Élők és holtak Ura, Istene! Te jóságosan időt engedsz nekünk, hogy tanításod szerint éljünk itt a földön. Kérünk, add kegyelmedet, hogy egykor elérkezzünk hozzád, és választottaiddal együtt veled lehessünk. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

2019. november 9., szombat, évközi 31. hét

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus saját teste templomáról beszélt.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus felment Jeruzsálembe a templomba mivel Húsvét ünnepe lesz. A templom azonban tele van árusokkal, pénzváltókkal. Jézus nem erre számított, elcsendesedni, imádkozni ment fel, erre meg az üzletelés, amit csak lát, erre kötelekből ostort fon, és kikergeti az árusokat és felborítja a pénzváltók asztalait.

Jézus látta meg a templomban, azt, amit senki más, vagyis Isten házát. Mindenki más üzletet látott benne, de nem az Isten házát. Ma is sokszor félreértés övezi a templomot, minek menjek oda, imádkozhatok itthon is, hiszen Isten mindenhol ott van, de mégis, Jézus is felmegy a jeruzsálemi templomba.

Amikor az árusokat kiűzi, az emberek nem értik, csodát várnak tőle, mutass valamit. Furcsa lehetett Jézusnak ezt hallgatni, Isten Fiaként mutasson valamit. Miért is kell neki bármit is bizonyítani? Miért követel az ember mindig bizonyítékot, csodát Istentől? Kik vagyunk mik, hogy ezt megtehetjük?

Az emberi okoskodás, követelőzés, csodavárás, vagyis inkább követelés, nem hat Istenre, de megmutatja az utat annak, aki elég alázatos és meghallja őt.

Ma a lateráni bazilika felszentelésének van az ünnepe, ez a pápák székesegyháza. Arles-i Szent Caesarius püspök a templom szépségét lelkünk tisztaságával kapcsolta össze: "Ha azt szeretnéd, hogy ez a bazilika fényben ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se borítsa a bűn sötétje."

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. add, hogy Egyházad bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

2019. november 8., péntek, évközi 31. hét

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Okosan használjuk fel a ránk bízott javakat!

Elmélkedés az evangéliumhoz: Van, amikor be kell ismernünk, hogy azok az értékek, amik addig fontosak voltak, nem lesznek mindig a mieink, pl. a fiatalság, hiszen el kell tudni fogadni, hogy lassan megöregszünk és ezzel sok minden elvesztése vele jár, pl. a hallás, látás, mozgás.

A mai evangéliumban az intéző, ura vagyonával rendelkezik, és hát vissza is él vele, mert bevádolják, hogy eltékozolja azt. Ura magához hívatja, majd elmozdítja az intézőségből, vagyis elveszi tőle azt a hatalmat, hogy vagyona fölött rendelkezzék, de addig is az intéző, kihasználja az időt, és még ura vagyonát utoljára talán a legnagyobb mértékben, megkárosítja. Felismerte azt, hogy többé már ezt nem fogja tudni megtenni ezért kihasználja az utolsó lehetőségeket.

Az intézőnek a tette elítélendő, hiszen megkárosította urát azzal, hogy meghamisította az adósleveleket, de ha nem ezt a részét nézzük, hanem azt, hogy felismerte, hogy mindaz, amiről eddig szólt az élete, ami eddig számára fontos volt, az most megszűnik, akkor el tudja engedni, eddig tartott, meg tud vele békülni, majd felhasználja a maradék lehetőségeket, hogy barátokat szerezzen.

Nekünk is fel kell ismernünk, hogy mindaz, amink van mulandó, akár a fiatalság, akár az egészség, akár az anyagiak, minden, ezért ennek tudatában kéne élni, hogy ez nem lesz mindig így, értékeljük és használjuk a jóra. Jézus az anyagiakról is úgy beszél, hogy azt fel lehet használni, hogy ezáltal kincseket szerezzünk a mennyben, vagyis azáltal, hogy a vagyonodból segíted a szegényeket.

Isten sokszor figyelmeztet minket életünk során, hogy mindez nem tart örökké, csak ha nem figyelünk, akkor ezeket a figyelmeztetéseket sem halljuk meg.

Álljunk meg kicsit, nézzünk magunkba, mi az, ami mulandó az életemben, de én nagyon ragaszkodok hozzá?

Elmélkedés utáni fohász: Teremtő és gondviselő Istenünk, te gondoskodsz rólunk, még akkor is ha mi sokszor ezt nem vesszük észre, és akkor is amikor mi magunk akarunk lenni a saját életünk urai. Az életünkről majd számot kell adnunk, mint ahogy a talentumokról is, amiket kaptunk tőled, hogy azt mire használtuk. Vezessen minket a Szentlélek, hogy mindig tudjuk mi a jó és elég erősek legyünk azt meg is tenni. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

2019. november 7., csütörtök, évközi 31. hét

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A mennyország örül minden megtérő bűnösnek.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Miként a vasárnapi evangélium végén is olvastuk, Jézus azt mondja, hogy az emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse ami elveszett. A bűnösök ezt érezték Jézuson, és ezért is követték őt, mert nem ítélte el őket, nem akart nekik elmagyarázni, hogy is kéne éljenek. Jézus úgy fogadta a legnagyobb bűnöst is, mintha nem tudná, hogy az mit tett, és talán pont ez hatott annyira a bűnösökre, mert végre valaki elfogadta őket úgy ahogy voltak, de Zakeus is a vámos, mivel Jézustól nem feddést kapott bűnei miatt, ezért önmaga indult el a megtérés útján, és ismerte fel, min is kéne változtasson. Jézus, hálát adott ezért.

A farizeusok, törvénytudók, írástudók, akik magukat tartották csak jónak, ők nem tudták a másik embert elfogadni. Ezért is olyan nehéz annak aki magát a többiektől jobbnak tartja, mert mindenkit magához mér, magát felmagasztalja a többieket pedig megalázza, elmarasztalja, de az ilyen emberrel meg Jézus nem tud mit kezdeni.

Ezért mi se azt nézzük, hogy mit tudunk a másikról, vagy mit hallottunk róla, hanem tegyünk úgy mintha senkiről semmit nem tudnánk, adjuk meg a lehetőséget neki, hogy új és tiszta lappal kezdjen.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, mi az ember külsejét nézzük, de te tudod mi lakik az ember szívében. Add, hogy mi is úgy tudjunk embertársainkra nézni mint te, nem a bűneit keresve és a hibáit, hanem azt, hogy ő is a te gyermeked, akit végtelenül szeretsz. Ámen.

2019. november 6., szerda, évközi 31. hét

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Csak az lehet Jézus tanítványa, aki vele együtt vállalja a keresztet is.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nagy népsokaság követi Jézust, talán a többség, hogy lássa a csodákat, mások pedig azért követik, mert gyógyulni akarnak, de Jézus is biztos érzi, hogy kevesen vannak, akik komolyan veszik a követését, kevesen vannak, akik áldozatot is vállalnának érte. Ezért, aki igazán követni akarja, annak Jézust jobban kell szeretnie szüleinél, házastársánál, gyermekeinél és saját magánál is. Talán ez, megrostálja a tömeget, hisz az ember maga állít fel egy listát, hogy kit menyire szeret, és általában a szülők házastársak, gyerekek, és önmaga a sorrend, de Jézus nem ezt a sorrendet akarja eltörölni, hanem azt, hogy az, aki őt követni szeretné, akkor tegye első helyre, mindezek elé.

A másik, amit Jézus kér, hogy mindenki vegye fel keresztjét és úgy kövesse Jézust, és mondjon le mindarról, amije van és úgy kövesse, egy teljes Jézusra való hagyatkozást jelent.

Ha azt mondom, hogy Jézust követem, de közben Jézus van pont az utolsó helyen az életemben, és mindenki előtte van, akkor ez a követés, nem igazi, hanem hazugság. Azt sem mondhatom, hogy Uram, rád hagyatkozom mindenben, közben meg, minden döntésemben csak saját erőmben bízok, és Istennek nem hagyok helyet, akkor ezt sem tudom az életemben megvalósítani. Akkor én is csak egy vagyok a tömegből, aki meg van ugyan keresztelve és lehet, hogy imádkozik is, és templomba jár, de még mindig nem tudta eldönteni, hogy kinek higgyen, hogy felmerje e tenni az életét Jézus tanítására.

Ezt, nekünk kell eldönteni, mindenki saját maga, más nem dönthet helyettünk.

Kinek hiszek? Ki vezeti az életem? Kitől várom az üdvösséget?

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, amiért elküldted szent Fiadat Jézus Krisztust, aki megmutatja az utat hozzád Mennyei Atyánkhoz és tanításával felfedi az ő igazi követésének titkát. Ebben segíts Urunk, hogy Jézust mindenkinél jobban szeressük és keresztünket hordozva őt kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

2019. november 5., kedd, évközi 31. hét

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Álljatok mindig készen!

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ma, Szent Imre hercegre emlékezünk, az ifjúság védőszentjére, talán azért is, mert ő maga is fiatalon halt meg, de az életét annál komolyabban vette, és nem léha tétlenségben élt, hanem bölcsen készült az ország vezetésére Szent Gellért vezetésének köszönhetőn. Az életét az ország vezetésére való készület mellet, mély vallásos elköteleződés és hit állt. A róla szóló legendák szerint "megelégedve kevés alvással, éjszakánként, amikor már mindenki aludni tért, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott.

A mai napon az evangéliumban Jézus szavait halljuk, ahogy a tanítványait, az apostolokat tanítja, hogy csípőjük legyen felövezve kezükben pedig égő gyertya legyen és éberen várják az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondolják.

Képesek vagyunk az életünk folyamán odáig eljutni, hogy megfeledkezünk róla, hogy itt a földön nem élünk örökké. Mindent ki akarunk próbálni, mindenhol ott akarunk lenni, mindenben benne akarunk lenni, de közben telik az idő, napok, hetek, hónapok s évek, és egyszer csak ott állunk 40, 50, vagy épp 80 éves fejjel és rádöbbenünk, az életünk elszállt, mint füst a kulcslyukon. Mennyi mindent szerettünk volna még megtenni, mennyi mindent másképpen terveztünk.

Az életünket fontoljuk meg, mi is számunkra a fontos, hallgassunk Jézus tanítására, éljünk, úgy, hogy bármikor szólíthat Isten, és készen érjen. Gondoljunk arra, hogy ha a mai napom lenne az utolsó, mit tennék, vagy ha egy hetem lenne mi az, amit megtennék? Ez azért fontos, mert ilyenkor nem a felesleges dolgokkal tölteném az időmet, hanem a legfontosabbakkal.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te szent Imrét tündöklő ifjúságában emelted szentjeid társaságába, miután sugallatodra neked szentelte életét. Engedd, hogy mindenkor közbenjáró segítőnk legyen nálad. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

2019. november 4. hétfő, évközi 31. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A jót ne emberi viszonzásért tegyük!

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangélium nem a megszokott, mert Jézus egy vezető farizeusnál vacsorázik, végre a farizeus sem a kivetnivalót keresi Jézusban, így Jézus is egy jó tanáccsal szolgál vendéglátójának. Ha jót akarsz tenni, hívj meg vacsorára azokat, akik nem tudják neked viszonozni, mert akkor a feltámadáskor kapod meg a jutalmadat.

Itt a földön mi is megszoktuk, hogy kéz kezet mos, te segítesz nekem és segítek neked, te meghívsz engem ma, akkor jövő héten én jövök, és vissza kell hívjalak téged, ez már szinte elvárás. Jézus ebből emel ki, egyrészt, hogy ne azzal foglalkozz, hogy kit is kell visszahívj, hanem ettől függetlenül azokat a lehetőségeket keresd amikor másokon segíthetsz.

Ha egyszer már segítettünk valakin, egy rászorulón, főleg ha nem is tudta viszonozni meghívásunkat, akkor értjük meg a szeretet egyik alapját, szeretet, ami önzetlen, és mentes minden elvárástól.

Keressük mi is a lehetőségeket, hogy kin segíthetünk, főleg olyanokon, akik nem fogják tudni viszonozni, hogy ezáltal is kincseket gyűjtsünk a mennybe.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, add, hogy örvendezve, mindig neked éljünk, és észrevegyük a nélkülözőket, akin segíthetünk, hogy a te szeretetedet sugározzuk itt a földön, a mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen

2019. november 3. vasárnap, évközi 31. vasárnap 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Zakeusról, a Jerikóban élő fővámszedőről olvastunk a mai Evangéliumban, az ő találkozásáról Jézussal. Az evangélista leírja, hogy Zakeus, szeretette volna látni Jézust, de elsősorban, mivel az emberek gyűlölték a munkája miatt, hogy a saját népétől szedi be az adót a megszálló rómaiak részére, ezért kizárták őt a közösségekből, és hozzá sem ment senki. a másik akadály, amivel szembe kellett néznie, az a termete volt, mert alacsony ember létére, nem is kerülhetett Jézus közelébe. Zakeusban a vágy Jézus megismerése iránt nagyobb volt, így mindkét akadályt és félelmét legyőzte. előreszalad, megelőzi a tömeget, akik Jézust kisérték, majd felmászott egy fára és várta, hogy Jézus arra menjen. Azonban, a találkozástól nem is remélhette azt, hogy Jézust nem csak látni fogja, hanem Jézus nevén is fogja szólítani, és mindezek fölött, be is tér az ő házába. Mindez úgy megrendítette Zakeust, hogy azt mondta Jézusnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, négyszeresét adom neki vissza."

A Jézussal való találkozás nem csak egy köszönésben nyilvánult meg, hanem egy teljes átalakulásban. Zakeustól Jézus nem kérte, hogy ossza szét vagyona felét, és akiket megkárosított azoknak adja vissza, amit elvett, ezt maga Zakeus érezte, hogy meg kell tennie, hogy a többi ember is valami folytán részesei legyenek az ő örömének.

A tömeg azonban zúgolódik, mert jogtalannak tartották, Jézus tettét, mert nem értették, de Jézus meg is magyarázza: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett."

Zakeus nem félt az akadályoktól, ő mindenáron találkozni akart Jézussal. Azt sem tudta, hogy mi fog ebből következni, nem is számított semmire, nem is akart Jézustól semmit, és talán ezért is élhette át, milyen Jézussal találkozni.

Érdekes viszont belegondolni, hogy a tömeg, aki követi Jézust, bennük semmi változás nem megy végbe, sőt, zúgolódnak, irigyek, hogy Jézus miért egy vámoshoz megy be, de Jézus őket nem méltatja, mintha ott sem lennének.

Akarok-e Jézussal találkozni? Ha igen, akkor miért? Képes lennék-e én is akadályokat leküzdeni ezért a találkozásért és hoznék e érte áldozatot, szét tudnám e osztani vagyonom felét a szegényeknek örömömben, hogy ők is részesei legyenek?

Elmélkedés utáni fohász: Urunk és Istenünk, add, kérünk, hogy mi is, minden akadályt legyőzve örömmel induljunk Jézus felé és az örömünket ne tartsuk önmagunkba, hanem igyekezzünk mindenkivel megosztani, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

2019. november 2. szombat, évközi 30. hét

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, az már átment a halálból az életbe.

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:

Elmélkedés az evangéliumhoz: Tegnap, az Egyház tekintetünket az ég felé, a mennyek országa felé, a megdicsőült Egyház felé emelte. Ma, viszont, újra a föld felé tekintünk, szeretteink sírhantjai felé, szüleinkre, nagyszüleinkre, testvéreinkre, gyermekeinkre, barátainkra emlékezünk.

Elveszteni valakit, szeretteink közül mindig fájdalmas volt, és az is marad, de érdemes belegondolni, hogy hányszor állunk egy beteg, haldokló ágya mellett, és hányszor, még a haldokló vigasztal minket. Hányszor zokog a család a haldokló ágya mellett, míg az ő arcáról nyugalom és béke sugárzik. Mintha a halálos ágyunkon valamit megtapasztalnánk abból, amit Jézus a menynek országáról mondott: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogja, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik."

Talán a haldoklók megtapasztalnak valamit abból, amiről Jézus beszélt és azért mennek át az élet kapuján olyan nagy nyugalommal. Erre a pillanatra azonban jó felkészülni.

Jézus a halál pillanatát a tolvaj érkezéséhez hasonlítja, ha tudná a házigazda, hogy mikor érkezik, felkészülne rá, így mi sem tudjuk, mikor érkezik a halálunk pillanata ezért kell rá felkészüljünk, hogy bármikor is érkezzék, mi készen legyünk, jusson eszünkbe, hogy nem csak az életre való felkészülés a fontos. Mennyit készülünk, hogy itt a földön vigyük valamire, mennyit tanulunk, készülünk, hogy egy jó munkahelyünk legyen, vagy mennyit dolgozunk azért, hogy legyen végre egy saját házunk, de ne feledkezzünk el az örök életről, ezért egész életünkben dolgoznunk kell.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei atyánk, hallgasd meg jóságosan imádságunkat, amikor húsvéti hittel valljuk, hogy szent Fiad a halálból életre támadt. Kérünk, erősítsd bennünk azt a reménységet, hogy elhunyt híveidnek is megadod a boldog feltámadást. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

2019. november 1. péntek, évközi 30. hét

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!

Abban az időben:

Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek." Mt 5,1-12a

Elmélkedés az evangéliumhoz: A földi életben, gyakran ünnepeljük a győzteseket akár a sportban, vagy bármilyen más megmérettetésben. A rajongók ilyenkor hasonlók akarnak lenni a győztesekhez:

-követik minden lépését,

-hasonlóan öltözködnek, viselkednek.

Az egyház, november 1.-én minden szentekre emlékezik. A hívő ember számára, ők az igazi győztesek, ezért tanulunk tőlük, hozzájuk szeretnénk hasonlítani

Szent Pál, talán ezért is a hívő ember életét egy sportteljesítményhez hasonlítja mégpedig a futáshoz, "futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. A mi hazánk azonban a mennyben van, onnan várjuk az üdvözítőt is, Urunkat Jézus Krisztust."

Szent Pál, el is magyarázza, h amiért küzd, az nem földi dicsőség, vagy elismerés, nem babérkoszorú, érem vagy serleg, mert a hívő ember az örök életért küzd.

Erről a mennyei jutalomról Jézus így tanít: "szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogja, amit Isten azoknak készít akik őt szeretik."

Ezért a díjért, szent Pál nem csak fut, de harcol, küzd. Innen láthatjuk h nem volt hiábavaló a hitvallók és vértanúk áldozata.

Amikor Néró császár idejében a keresztényeket üldözték, Péter apostol menekül Rómából, egy legenda szerint a Via Appián szembe jön vele Jézus. Péter apostol meg is kérdezni, Quo vadis Domine? Hová mész Uram? Jézus így válaszol: Az elhagyott városba megyek, hogy másodszor is megfeszítsenek helyetted. Péter ekkor megrendül, visszatér Rómába és vállalja a kereszthalált.

Péter nem volt sziklaszilárd, egy gyönge, halandó ember volt, hirtelen lelkesedő, akinek hűsége a próbák után megingathatatlan lett.

Ma mindazokra emlékezünk, akik vállalták és kiállták ezt a próbát.

Gyökössi Endre református lelkész jegyezte fel, hogy egy gimnazista osztálytársa kórházba került. Tudta, h osztálytársa teljesen hitetlen, ezért nem is akart semmit erőltetni. Üdítőt, gyümölcsöt vitt és kicsit beszélgettek.

Egyik alkalommal, amikor megint barátjához ment látogatóba, a főorvos meglátta a szembejövő lelkészt, félrehívta, és csak ennyit mondott: "nincs már sok hátra". A lelkész nagyot nyelt, majd bement barátja betegszobájába. Leült az ágy szélére és hitelen elhatározásból elővette a Bibliát és felolvasott belőle, majd imádkozott. Csak a leg végén merte felemelni tekintetét. Azt látta, hogy barátjának az arcán könnycseppek gördülnek le az arcáról és csak ennyit mondott: "miért ilyen későn?"

Jézus a legnagyobb kincset bízta ránk, a mennyek országának titkát. Hitet gyújtott bennünk, de nem azért, hogy elrejtsük, hanem, hogy világítson, hogy tovább adjuk.

Milyen szép ahol a család együtt imádkozik, ahol a szülők, nagyszülők, hitüket átadják, utat mutatnak Isten elé, és milyen szomorú azt látni, hogy hány családnak az életük központjában a tv, számítógép áll. már azt sem közösen nézik, hanem mindenki nézheti azt a saját szobájában.

Mindenszentek ünnepében tekintetünket az égre emeljük, hogy meglássuk Isten erejét, kegyelmét, szeretetét. A szentek nagyszerű példája sarkall minket, hogy a magunk életét egyre jobban Isten akarata szerint alakítsuk. Merítsünk az ő életükből bátorságot, kitartást, hogy érdemes vállalni a küzdelmeket, erőfeszítéseket!

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható Istenünk, a te végtelen szentséged csodáljuk és tiszteljük minden szentedben. Add kegyelmedet, hogy szentté legyünk szereteted teljességében, és innét, a földi zarándokok asztalától eljussunk a mennyei haza lakomájára. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

2019. október 31. csütörtök, évközi 30. hét   

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Ellenségei nem akadályozhatják meg Jézust küldetése teljesítésében.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Talán megszoktuk már, hogy ha farizeusok vagy írástudók szólnak Jézushoz, akkor annak mindig valami hátsó szándéka volt. A mai evangéliumban most azt látjuk, hogy néhány farizeus megy Jézushoz, hogy figyelmeztessék, hogy Heródes meg akarja öletni. Jézus nem rémül meg, a farizeusok szavain, hanem megvallja, hogy neki be kell fejeznie amiért jött, majd szemükre veti, hogy mindenkit akit Isten küldött, hogy őket magához térítse, azokat megölték. A mi életünkben is mindennek megvan az ideje és nem kell rémüldözzünk, ha valaki nem ért egyet velünk akár a hitvallásunkat akár a templomi szolgálatunkkal kapcsolatban. Aki távolt áll Istentől, azt nem vonzza az Atya, így nem érti, azt amit egy hitét komolyan gyakorló. Nekünk nem őket kell nézni, hogy mennyien vannak akik nem hisznek, vagy, hogy ők milyen életet élnek, mi előre tekintsünk, ahogy Jézus maga is mondta, "aki kezét az eke szarvára tette, és visszatekint, nem méltó Isten országára". (Lk 9,51-62.) Ezért mi nézzünk előre, végső célunk az Isten országa.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat, add, hogy minden testi-lelki erőnkkel szolgálatodra álljunk, és örömmel teljesítsük szent akaratodat. Krisztus a mi Urunk által. Ámen

2019. október 30. szerda, évközi 30. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten országában napkelettől napnyugatig mindenkinek helye van.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Nagyon jól tudjuk, hogy milyen fontos egy jól feltett kérdés.

A tanítványok Jézusnál arról érdeklődnek, hogy sokan fognak e üdvözülni. Jézus nem a kérdésre felel, mert nem az a fontos, hogy sokan-e, hanem, mindenki számára az lenne a fontos, hogy ő üdvözül-e, vagy szerettei üdvözülnek-e. Ezért Jézus inkább a tanítványok figyelmét arra irányítja, hogy ők maguk törekedjenek bejutni a szűk kapun.

Az életünk folyamán sok minden leköti a figyelmünket, és sok mindent állítunk be életünk céljának, általában az élethelyzetünknek és a korunknak megfelelőnek. Nem sok fiatal gondolkodik el sajnos azon, hogy az életét úgy alakítja, hogy bejusson a szűk kapun, sokan úgy vannak vele, hogy most van fontosabb, ezzel foglalkozunk később. Jézus viszont erről beszél, hogy sokan fognak majd zörgetni a kapun, hogy mi is hallottunk rólad, vagy mi is ismerünk téged, veled ettünk, veled ittunk, a mi utcánkban tanítottál, de a ház ura, azt fogja mondani, nem ismerlek titeket.

Ha már valakinek szoros kapcsolata lehet Jézussal, akkor, ha ezt elpazarolta az szomorú. Jézus, a vele való találkozáskor elvárja, hogy az ember megváltozzon, jobb legyen, keresse tovább őt, vállaljon felelősséget az életben és főleg az Evangélium örömhírében.

Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ugye ismerjük Jézust, ismerjük a bibliát, szoktunk imádkozni, és akkor? Az életünk erről tanúskodik?

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, hálát adok neked, amiért megismerhettelek, és olyan sok szeretetet, gondoskodást kapok tőled, és azt, hogy minden nap egyre jobban vágyok feléd, téged megismerni és veled minél több időt tölteni. Hívd a gyermekeidet, akiket saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél, hogy keressenek, és te legyél legfőbb boldogságuk. Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

2019. október 29. kedd, évközi 30. hét 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A kis magból terebélyes fa lesz: Isten országa is ugyanígy fejlődik.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Isten országát, Jézus a mustármaghoz és kovászhoz hasonlította, vagyis kicsiben indul el, és hatalmassá fejlődik, mert kicsi a mustármag is és nagy fává lesz, ha elültetik, mint ahogy a kovásztól is megkél a kenyér.

Ez a kovász bele kell kerüljön a kenyérnek szánt anyagba, ahogy a mustármag is bele kel kerüljön a földbe, vagyis kell ez az alap, ami ha beindul, megkeleszti az anyagot, és benne a mag pedig ki tud csírázni.

Az Isten országának a tanítása is kezdetben kicsi, kevésnek is tűnik, hiszen Jézus csak tizenkét embernek adja át, majd őket küldi, hogy legyenek kovász a világban, és ők valahogy megértették, hogy ők elvégzik a dolgukat, de már a munkájuk gyümölcsét, termését nem biztos, hogy látni fogják.

Amikor Isten országát hirdetjük mi is, szeretnénk, ha minél jobban terjedne itt a földön és szeretnénk ha mindez napról napra megtörténne, akkor jó el elmélkedni Jézus szavain, hogy nem megy ez olyan gyorsan, mindehhez idő kell, mint ahogy a mustármagnak is idő kell, hogy a földben kikeljen, gyökeret verjen, és megnőjön.

Jézus a mai példabeszédével meg kíván nyugtatni, hogy ha nem terjed gyorsan Isten országa, nehogy kétségbe essünk. Adjunk neki időt. Mi tegyük meg, ami a mi dolgunk, és a többit bízzuk Istenre.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz hajlékot fölséges nevednek. add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el a Szentlélek, hogy a mennyek országának titkait hirdethessük itt a földön és el tudjuk fogadni, hogy mi csak vetünk és majd valaki valamikor később fogja munkánk és igehirdetésünk gyümölcsét learatni a te dicsőségedre. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

2019. október 28. hétfő, évközi 30. hét

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Tanítványai közül Jézus kiválasztott tizenkettőt, s elnevezte őket apostoloknak.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Van egy karkötő, amit gyakran a fiatalok hordanak, amire az van írva, "Mit tenne Jézus?" Ez egy nagyon jó kérdés. Jézus példáját követni a legjobb, amit tehetünk.

Mit teszünk például, ha dolgozni megyünk, vagy ha komoly döntések előtt állunk? Gondolom sokszor feszültek vagyunk, sokszor idegeskedünk, mit tesz, Jézus mielőtt a munkájához a tanítványokat meghívja? Hát, nem alszik egy jót, nem is az embereket kérdezi meg, hogy szerintük ki alkalmas, nem is hirdetés alapján gyűjt munkatársakat, mert Jézus előtte egész éjszaka imádkozik, majd reggel hívja őket oda és választ közülük tizenkettőt. Hát ezt tette Jézus. A legjobb példa, hogy ha komoly döntés előtt állsz, akkor imádkozz, akár ha iskolát váltasz, vagy tovább kell tanulj, ha netán párt keresel, vagy munkahelyet, netán más fontos döntést kell meghoznod, imádkozz előtte. Ez a legjobb, amit tehetsz.

Másnap reggel, amikor Jézus kiválasztja a tizenkettőt, elkezdi a tanítást, gyógyítást. Az emberek keresték, mert erő áradt ki belőle.

Ha valami nincs, ahogy mondani szokták abból nem adhatsz. Ha nem hiszel, nem vezethetsz mást a hitre, ha nem imádkozol, nem tudsz meggyőzni mást, hogy milyen jó imádkozni, ha te nem vagy Krisztus követő, nem tudsz mást sem meggyőzni róla, hogy az legyen.

Jézus, erejét az Atyával való kapcsolatából nyerte. Amikor más aludni és pihenni tért, akkor Jézus visszavonult, hogy imádkozzon.

Te mit csinálsz, ha új döntéseket kell hozz, akár munkával akár magánéleteddel kapcsolatban? Magad akarod megoldani vagy segítségül hívod Isten?

Ha nem tudsz dönteni, kérdezd meg: mit tenne Jézus?

De még a döntés előtt imádkozz, és nem marad el a segítség sem.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Jézus Krisztus, te a tanítványok kérésére, megtanítottad őket imádkozni, de az ima mellé, adj nekünk azt a belsőséges kapcsolatot az Atyával, amit neked van, hogy az életünk folyamán minden döntést csak Istennel akarjuk meghozni, és csak Isten akarata szerint élni. Vezesd a mai világot is vissza a hit útjára ahonnan letért, és mutasd meg az emberiségnek mindazt a veszedelmet, ami rájuk vár, ha nem Téged követnek. Ámen.

2019.10.27. vasárnap, évközi 30. vasárnap  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Aki magát megalázza, azt dicsőségre emelik.

Abban az időben:

Elmélkedés az evangéliumhoz: Két ember megy imádkozni a templomba, mondja Jézus. Az egyik farizeus a másik vámos, a farizeus előre megy, ott imádkozik, míg a vámos hátul marad. Míg a farizeus felmagasztalja magát, és felsorolja Istennek az imában, hogy ő mennyire jó, addig a vámos, töredelmesen bevallja bűneit.

Miért mondta el Jézus ezt a példabeszédet? Talán mert akkor is, mint ahogy most is sokféle ember, sokféle okból léphet a temploma. Van aki imádkozni, van aki csak kicsit lecsendesedni, van aki pedig azért, hogy talán mások lássák mennyire jámbor és Isten félő.

Három kérdés merülhet fel bennünk a példabeszéd hallatára:

1. Hogy lépsz be a templomba?

2. Miről szól az imád?

3. Hogy lépsz ki a templomból, mi változott benned?

Az első két kérdés így szól: Hogy lépsz be a templomba és miről szól az imád?

Mint hívő imádkozó ember, vagy mint egy turista lépsz be a templomba?

A turista csak azért megy be a templomba, hogy szétnézzen, megcsodálja a templom belsejét. Nem kíván semmit, nem vár el semmit, és nem is nagyon megy haza semmivel, talán néhány fotóval, amit a templomban készített.

Az imádkozó ember, azért lép a templomba, hogy Istennel találkozzon, hogy imádkozzon. Azonban ez sem olyan egyértelmű, mert Jézus példázatában mindkét ember imádkozik, habár a farizeus imája inkább dicsekvésnek tűnik. A farizeus előre megy, had lássa mindenki, és odaáll az Úr színe elé, magát felmagasztalja, jobbnak tartja, legalább is a vámostól jobbnak. A vámos imája, mennyivel másabb, ott marad a bejáratnál, nem is mer tovább menni, szégyelli is magát, hogy eddig hol volt, meg talán azért a munkáért is amit végez, mellét veri bűnbánata jeleként.

Milyen a te imád? Hogy lépsz be a templomba? Kis pukedli aztán beülsz a padba, fél percig tudsz csendben maradni, de akkor is minden elvonja a figyelmedet, és alig várod, hogy végre újra kint legyél, az utcán? Vagy, tényleg le tudsz csendesedni? Tényleg komolyan imádkozol, úgy mint a vámos, beismerve, bűneidet, és bűnbánatért esedezni?

Gyónások alkalmával is gyakran van, hogy a gyónó nem is nagyon mond bűnöket, csak azt ecseteli, hogy ő mennyit imádkozik, papokért, a családjáért, mennyi jót tesz, és ha lehetne, mindig csak a templomba ülne. Ne feledjük, nem ezért megyünk gyónni, hogy úgy viselkedjünk, mint egy farizeus, hanem azért lépünk a gyóntatószékbe, hogy bűneinket megvalljuk, és kérjük Isten bocsánatát.

Ami viszont nagyon fontos, a harmadik kérdés, hogy lépsz ki a templomból, hogy térsz haza. A példabeszédben Jézus azt mondja, hogy csak a vámos ment haza megigazulva, a farizeus nem, csak a vámos változott, a farizeus nem.

Ha komoly szándékkal érkezel a templomba, ha imádkozni akarsz, akkor biztos nem fogsz úgy hazatérni, ahogy onnan eljöttél, változni fogsz, napról napra. Ha, viszont, nem ismered be hibáidat, és csak dicséred magad, úgy térsz haza, ahogy onnan eljöttél. Semmi nem fog benned megváltozni.

Te, hogy térsz haza, kedves testvérem a templomból, akár szentmiséről, akár imáról? Változik benned valami? Nem biztos, hogy te érzed, de ha nem dicsekedni mész, hanem komoly megtérés szándékával, hidd el, mások fogják észrevenni, hogy te változtál.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, tekints irgalmasan imáinkra, amivel hozzád folyamodunk, hogy felismerjük mindig mi az ami javunkra válik, és legyünk jó példái mindazoknak akiket ránk bíztál. Ne engedd, hogy elragadjon minket az önzés, a pletyka és az egymásra mutogatás, inkább a tökéletes szeretet Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

2019.10.26. szombat, évközi 29. hét 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Tartsunk mindnyájan bűnbánatot, mert így mentjük meg lelkünket!

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: »Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?« De az így válaszolt: »Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.«"Lk 13,1-9

Elmélkedés az evangéliumhoz: A zsidó nép tanítása szerint, ha valaki például vakon született, vagy valami baleset érte, akár meg is halt, akkor vagy ő vagy szülei valami nagy bűnt követett el. Egyik alkalommal, amikor egy vakot vezetnek Jézushoz, a tanítványai meg is kérdezik, hogy ki követett el bűnt, ő vagy a szülei? Jézus akkor azt mondja, hogy sem ő, sem a szülei, hanem mindez azért történik, hogy megnyilvánuljon rajta Isten dicsősége, mivel ezáltal tudta Jézus meggyógyítani.

A mai világ egy másfajta téveszmével küzd. Amikor, valami szerencsétlenség történik, baleset, vagy netán egy rokon vagy barát betegségben fiatalon meghal, akkor Istent kéri számon, hogy most hol volt Isten? Vagy Isten ezt miért engedte meg? Érdekes az is, hogy van, aki tagadja, hogy van Isten, legalább is azt mondja, hogy nem hisz benne, de mégis amikor baj van, akkor rögtön Istenre fogja, hogy ő tehet róla. Hitünkben még olyanok vagyunk, mint azok a gyerekek, akik nem tudják elfogadni, hogy tetteiknek következménye van, és inkább másokra terelik a gyanút. Az ember sem képes vállalni a felelősséget tetteiért, a környezetszennyeződésért, az egészségtelen ételekért, az egészségtelen életmódért. Isten nem kérte soha tőlünk, hogy annyit dolgozzunk, hogy kiégjünk időnap előtt, ő azt mondta, pihenj meg vasárnap. Isten nem kérte, hogy ekkora mértékben fogyasszunk ételt és italt, ő azt mondta, néha böjtölj.

A mai evangéliumban is, amikor egy torony összeomlásáról adnak hírt, hogy mekkora szörnyűség, hányan meghaltak, Jézus nem szörnyülködik, hanem ezzel is próbálja tanítani az emberiséget, hogy soha nem tudjuk, mikor ér minket egy katasztrófa. Jézus ezért a felkészülésre hívja fel a figyelmünket és arra is, hogy tartsunk bűnbánatot, nehogy elvesszünk.

Elmélkedés utáni fohász: Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtük segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

2019.10.25. péntek, évközi 29. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Ismerjük fel az idők jeleiben az Isten üzenetét!

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz:

Elmélkedés az evangéliumhoz: Folytatódik a tegnapi evangélium, amiben Jézus azt mondja, hogy azért jött, hogy tüzet hozzon és szakadást. Ma, viszont, Jézus az idők jeleiről beszél. Hogy az ember képes olvasni belőle, hogy milyen idő várható, szél fog fújni vagy eső lesz, de szemükre veti, hogy a föld és az ég jeleit felismerik, de nem ismerik fel a sorsdöntő pillanatot. Mi lehet a sorsdöntő pillanat és mire vonatkozik? Valószínűleg, a sorsdöntő pillanat az amikor tehetnénk valamit másokért, például a béke kedvéért.

Érdekes módon tegnap arról hallottunk, hogy szakadás lesz a hit miatt a családokban, most mégis békülésről beszél. Igyekeznünk kell kibékülni, és keresni a békés megoldást.

Összefoglalva, a hitedet tartsd meg, és senki miatt ne tagadd meg Istent, de mindennek ellenére légy békülékeny, keresd a békét, és tedd mindezt úgy, hogy ne menjen hited rovására.

A zsidók úgy köszönnek, hogy shalom, békesség. Ez a béke nem a háború hiánya, hanem lelki béke. Jézus feltámadása után is amikor megjelenik a tanítványoknak, azt mondja: béke veletek! Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja.

Jézus békéje tehát nem a harc hiánya, hanem egy belső béke, amikor tudod mi az igazad, és mellette ki is tartasz, de nem keresed a harcot a másik emberrel. Mint például hisszük, hogy az Oltáriszentségben jelen van Jézus Krisztus, hiszen ő maga mondta ezt az utolsó vacsorán a tanítványoknak, vegyétek és egyétek ez az én testem, mégis sokan nem fogadják el, ezért nem megyünk velük ölre. Mi hisszük, ők nem. Mi tartsuk meg a hitünket, és igyekezzünk békében élni. Ámen.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat a földön zarándokló helyi egyházakban teszed láthatóvá. Add meg népednek, hogy pásztorával eggyé forrjon és úgy egyesüljön a Szentlélekben az evangélium és az Oltáriszentség által, hogy méltón képviselje Egyházad egyetemességét: jellé váljék a világ számára, és elvigye az emberek közé Krisztust. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

2019.10.24. csütörtök, évközi 29. hét     

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Krisztus evangéliumának sokan ellene mondanak.
Innen támad a sok szakadás és békétlenség a világon.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangélium, azt hiszem minden hívőt elgondolkoztat, hisz, azt gondoljuk, hogy Jézus, Isten Fia, kedves, békés emberként élt itt a földön, szeretetről és megbocsájtásról tanított. A mai evangéliumban elég erőteljesen mondja ki, hogy nem azért jött, hogy békét hozzon, hanem tüzet és szakadást. A család Jézus miatt megoszlik, és szembe kerül egymással.

Hát erre mit mondjunk? Ebben élünk. Nem? Ha valaki komolyan veszi hitét, általában a családban mindig lesz valaki, aki kineveti, megszólja, megrágalmazza, és ott rúg bele ahol csak akar. Jézus azt mondja, tüzet hoz, vagyis lelki tüzet, hogy a hívő embert mindez már nem érdekli, túl van rajta, már nem hunyászkodik meg, nem fél, és nem adja fel hitét senkiért és semmiért.

Néha elgondolkozunk, hogy az első keresztény közösségek milyen erősek voltak, hogy az életük árán is védték hitüket és mennyit szenvedtek is érte, mennyien életükkel fizettek.

A mai modern kor embere, sokszor még a nehézséget sem várja meg rögtön feladja. Ha kicsit fúj a szél, vagy esik az eső netán süt a nap, az már kifogás, hogy miért is marad otthon és nem megy a misére. Ha eltöltötte a napját munkával, szórakozással, tévézéssel és este későn kap észbe hogy elmaradt az ima, arra gondol, hogy hát megint így jártunk, majd holnap.

Jézus azt mondja, aki mindvégig kitart az üdvözül. Aki mindvégig kitart mellette, és a hitében. Ezért ma kicsit nézzünk saját kis életünkbe mennyi mindent csinálunk, mennyi időt fordítunk munkára, családra, szórakozásra, pihenésre, és akkor mennyi időt fordítunk Istenre?? Mennyire merem felvállalni az Istenbe vetett hitemet az emberekkel szemben.

Vegyük komolyan Jézus szavait. NE az érdekeljen, hogy mit mond anyám, apám, testvérem vagy feleségem, férjem, hogy imádkozok, vagy, mert templomba járok. Gondoljak Jézusra. Ő már megmondta a tanítványoknak is, hogy ez meg fog történni, hogy a belé vetett hit igenis szakadást fog hozni. Tarts ki kérlek! Isten ad hozzá erőt.

Amikor a tanítványokat elfogták a farizeusok és törvénytudók, mert Jézusról tanítottak, megostorozták, majd megparancsolták nekik, hogy többé ne tanítsanak róla. A tanítványok visszakérdeztek, hogy vajon rád kell e hallgassunk vagy Istenre? Ez a mai kérdés is. Kire hallgatok inkább? Istenre vagy az emberekre?

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, irgalmas Istenünk, te erőt adtál a tanítványoknak és az első keresztényeknek, hogy hitükért áldozatot hozzanak, akár életük árán is. Mutass utat és adj erőt napjaink keresztényeinek is, hogy ne féljenek hitüket megvallani és hitükért áldozatot is hozni. Kérünk téged, a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

2019.10.23. szerda, évközi 29. hét     

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Sokról kell számot adnia annak, aki sokat kapott.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus, még mindig az éber várakozásról, ír, mint hétfőn, de itt kifejti egy példabeszédben, hogy az Úr szolgái nem tudják mikor ér haza uruk. Van, aki készen várja, becsületesen és van, aki arra gondol, hogy Ura úgyis késni fog, ezért eszik és részegeskedik, és visszaél hatalmával. Az Úr, megérkezik, aki becsületesen várta azt megjutalmazza, aki pedig visszaélt hatalmával, azt megbünteti.

Jézustól megkérdezik a tanítványok, hogy csak nekik mondja-e ezt vagy mindenkinek, de Jézus erre nem válaszol, mert mi magunk kell megválaszoljuk. Jézus tanítása bizonyára mindenkinek szól. Kicsit ezért magunkba kellene mélyedni és megkérdezni magunktól, hogy én, hogy állok ehhez, hogy várom az Urat? Igyekszek e készen lenni? A rám bízottakra vigyázni, őket tanítani? Vagy esetleg azt mondom, hogy majd lesz valahogy, fiatal vagyok még, lesz időm megtérni, lesz időm később jónak lenni, most éljem az életem, próbáljak ki mindent, amit az élet kínál.

Sokszor halljuk azt a mondást, hogy kinyílott számára egy ajtó, egy lehetőség. Egyik atya egyszer azt mondta, nem kell nekünk minden ajtón bemenni, ami kinyílik. Legyen meg az életcélom, ennek függvényében az élet utam, és ebben tartsak ki. Az élete lényege nem az, hogy mennyi mindent próbáltam ki az adott lehetőségekből, hanem, hogy mindezek ellenére mennyire tartottam ki a hitem mellett, Isten mellett.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Jézus Krisztus, sokszor esünk abba a csapdába, hogy azt hisszük sok időnk van még, élni, jobbá válni, másokon segíteni, és hányszor látjuk, hogy szeretteink is milyen gyorsan távoznak az élők sorából, úgy, hogy nem is tudnak búcsút venni szeretteiktől. Segíts abban, hogy a várakozás, amiről tanítasz, életünk része legyen, és ne féljünk a veled való találkozástól, sem a földi élettől való búcsúzástól. Ámen.

2019.10.22. kedd, évközi 29. hét    

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Legyünk mindenkor készen az Isten előtti számadásra!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangélium, mintha a tegnapinak lenne a folytatása, hiszen, Jézus a készenlétről beszél, hogy várjuk az Ő eljövetelét. Nem azt mondja, hogy ne tegyünk semmit, hanem csak várjuk, hogy mikor érkezik, tegyük a dolgunkat minden nap, de a csípőnk legyen felövezve, vagyis, bármikor hív az Úr, legyünk készen, ne essünk kétségbe, ne féljünk. A másik gondolat, hogy égő gyertya legyen a kezünkben. Az égő gyertyát szüleink veszik át a keresztelésünk alkalmával a keresztelő paptól, miközben azt mondja, vegyétek Krisztus világosságát, majd a pap hozzáfűzi, hogy a világosság a hit és a kegyelem fénye. A szülők, vigyáznak a megkeresztelt gyermekük hitére, óvják, védik, gondozzák. Nem hagyják, hogy majd lesz valami belőle, ha felnő, hanem igen is hitre nevelik. Ezt vállalták a kereszteléskor. Aztán amikor megnövünk, mi vesszük saját kezünkbe ezt a gyertyát, mi vigyázunk rá. Néha pislákol, majd kialszik, de világít és mutatja az utat és bevilágítja azt a sötétségben.

Jézus azt kéri, hogy felkészülve várjuk az Ő érkezését, akár korán érkezik, akár későn.

Természetesen mindenki sajnálja, amikor szerettei közül valaki meghal, Jézus is érzi ezt, de akkor is a felszüléssel nem félelmet akar kelteni, hanem ellenkezőleg, ha felkészülve várom, ha megérkezik, nem fogok megriadni, nem fogom azt mondani, de nem vagyok még kész.

Ma szent II. János Pál Pápára emlékezünk, és sokan biztos emlékeznek az ő pápaságára, az emberek iránti szeretetére és Isten iránti mély áhítatára. Végigjárta azt az utat, amit neki Isten kijelölt, és békében adta vissza lelkét teremtőjének. Egész életében próbált békét teremteni, a szegényeket, elnyomottakat segíteni. Amikor meghalt, sok olyan ember is imára kulcsolta a kezét, aki addig talán soha, és mintha Isten is ehhez hozzájárult volna, hiszen amikor ki volt a koporsója téve a Bazilika elé, és ott haladtak el előtte a bíborosok, püspökök, a koporsón egy evangéliumos könyv volt kihelyezve, aminek a lapjait a szél fújta oda-vissza. Amint elvonult előtte mindenki, és elindultak volna lefelé a koporsóval, egy erős szél becsukta a könyvet. Mintha Isten is jelezte volna, hogy ő itt a földön már befejezte.

Éljünk így, hogy amikor minket is Isten szólít, az emberek hálát adjanak Istennek azért, hogy ismerhettek minket. Éljünk, Isten dicsőségére. Ámen.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent II. János Pál pápa, mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat, és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen 

2019.10.21. hétfő, évközi 29. hét   

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Kerüld a kapzsiságot!
Légy mindig kész a számadásra!

Elmélkedés az evangéliumhoz: Úgy látszik, nem csak napjainkban történik meg, hogy az örökösök összevesznek, hogy kinek mi jár az örökségből. Ahogy mondani szokták, a halott ki sem hűl, de máris nekiugrik a család, hogy ki mit kapjon. Hányszor fajul veszekedésig, életre szóló haragig a szerető családban az örökség szétosztása. Mindenki többet akar, és mindenki úgy gondolja, hogy a másik többet örökölt. Ha netán szemfüles az egyik család, irat egy eltartási szerződést és máris a másik ki van túrva mindenből. Akik addig szerették egymást most a pénzért, örökségért örök haragot esküsznek.

Jézus korában is megeshetett ez, hiszen Jézushoz azért megy oda valaki, hogy igazságot tegyen, hogy szétossza a vagyont. Jézus elhatárolódik, hiszen ő ennél többet jött hirdetni, az örök életet, a megváltást, a bűnök bocsánatát, gyógyulást és mindenekfölött, hogy elérkezett az Isten országa. Mindehhez képest az örökség csak akadály.

Jézus példázatában is, esztelennek mondja a gazdag embert, akinek nagy termése van, és nem hogy megelégedne vele, és boldogan élne, esetleg még másokon segítene, még többet és még többet akar. Az lebeg a szeme előtt, hogy most rengeteget gyűjt, aztán majd ha megöregszik élvezheti a munkájának gyümölcsét. Azonban Jézus szemére veti, hogy esztelen, mert még azon éjjel meghal, és az életét arra pazarolta, hogy gyűjtsön öreg korára, másra nem volt ideje, de mire már ezt élvezhetné, megpihenhetne, meghal, és a vagyonát azok költik el, akik nem tettek érte semmit.

Jézus tanítása egy figyelmeztetés, oktatás, hogy ne essünk ebbe a csapdába. Igyekezzünk boldogan élni minden nap, örüljünk annak, amink van akár sok akár kevés. Inkább arra gondoljunk, hogy az örök életre jussunk, és erre összpontosítsunk.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, néha felborul az értékrend az életünkben, és megfeledkezünk arról, amit Jézus hirdetett. Segíts mindig abban, hogy eszünkbe jusson, hogy a mennyei értékeket keressük, hogy mennyei kincseket gyűjtsünk, és amikor szeretteinket elveszítjük, akkor a családok ne a hagyaték miatt gyűljenek össze, hanem, hogy békében elbúcsúzzanak szeretteiktől, és békében éljenek mindazokkal, akik még itt a földön élnek. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

2019.10.20. vasárnap, évközi 29. vasárnap  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten meghallgatja azokat, akik őt állhatatosan kérik.

Abban az időben:

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai vasárnap, a missziók vasárnapja van. Megemlékezünk Jézus missziós küldetéséről, ahogy küldte a tizenkét, majd hetvenkét tanítványt, hogy a világ minden tájára menjenek el, és hirdessék, hogy elérkezett az Isten országa.

Jézus azt is kéri a tanítványoktól, hogy imádkozzanak Istenhez, az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Már Jézus érezte, hogy az evangélium, az örömhír hirdetése mennyire fontos, és, hogy minden emberhez el kell jusson az üzenet, de ehhez kevesen vagyunk. Isten fontosnak tartja, hogy megismerjük, hogy higgyünk benne, és hogy bízzunk benne, de ehhez kellenek emberek, hogy ezt elvigyék minden emberhez.

Az olvasmányban Izrael népének egyik csatájáról olvasunk. Mózes kiáll a domb tetejére, kezében tartja azt a botot, amivel a Vörös tengert kettéválasztotta. Míg Mózes kezét kitárva tartotta, az izraeliták voltak főlényben, amikor pedig leengedte kezét a fáradtságtól akkor az amalekiták. Ezért Áron és Húr, vettek egy követ, leültetik rá Mózest, ők pedig két kezét tartják felemelve, így győztek az amalekiták fölött az izraeliták. A fölemelt kéz az ima keze Istenhez, de ahogy Mózes is, úgy sokszor mi is belefáradunk az imába, lehanyatlik kezünk, ilyenkor jó, ha vannak barátaink, akik segítenek minket az imában, fogják a kezünket és együtt emelik Istenhez.

A mai evangéliumban pedig, Jézus a kitartó és állhatatos imáról tanít. Vagyis ha valamit kérsz Istentől és egyszer megfogalmazod imáidban, az kevés, folyamatosan kérj. Ahogy Jézus mondja, kérjetek és kaptok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.

Néha panaszkodunk, hogy Isten nem hallgatja meg az imánkat, nem kaptuk meg azt, amit akartunk, de meg kell vizsgáljuk egyrészt, hogy elég kitartóan kértük e és hogy javunkra vált volna ha megkapom.

Missziók vasárnapján, ne csak a távolba nézzünk, ne Afrika, India távoli tájaira gondoljunk, hogy ott kell vagy lehet misszionálni, hanem egyre inkább idehaza, nálunk Magyarországon. Lassan már Afrikából és Indiából jönnek hozzánk, és ahol egykor erős hit uralkodott, most akiket a keresztény Európa térített meg, most ők jönnek segítségünkre, hogy visszavezessenek minket Istenhez. Ezért, mi is inkább nézzünk körül, mit tehetünk országunkban, városunkban, hogy a hit terjedjen. Imádkozzunk érte elsősorban, de lépjünk a tettek mezejére, ne csak panaszkodjunk, hogy kevesen hisznek, vagy gyenge a hitünk, erősítsük meg. Ezért írja az evangélista a mai szentírási részben, ha eljön az Emberfia, a világ végén, vajon talál e hitet a földön.

Kérjük Szent István királyt és a magyar szenteket, járjanak közben népünkért. Ámen.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel szolgáljunk neked! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

2019.10.19. szombat, évközi 28. hét   

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus megígéri, hogy aki bátran megvallja őt a földön, azt ő is megvallja majd a mennyben.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Három nagyon fontos tanítást ad ma Jézus az őt hallgatóknak.

Az első, hogy aki őt megvallja az emberek előtt, azt ő is megvallja Isten angyalai előtt, de aki megtagadja őt az emberek előtt, azokat ő is megtagadja. Ezt a tanítást nem gyakran olvassuk, pedig nagyon fontos lenne szívünkbe vésni. A mai világban, amikor sokan arra gondolnak, hogy mindegy kiben hiszek, csak higgyek valamiben, akkor a mennybe jutok, azoknak Jézus csalódást kell okozzon, mert Jézus nem azt mondja, hogy egy ős energiában higgy, vagy egy vallás vagy szekta tanításában, hanem benne, Isten Fiában Jézusban. Nem lehet azt sem megtenni, hogy netán ha hiszek is Jézusban, az az én magán ügyem, mint mindenkinek a saját hite magán ügy. Ez sem igaz. Ha a hit magánügy lenne, Jézus, nem hirdette volna azt, hogy elérkezett az Isten országa, és nem kérte volna a tanítványokat, hogy ezt folytassák, akkor most sem kéne, hogy egyház legyen, sem papság, mert mindenkinek mindegy kiben vagy miben hisz, mert magánügy. Aki megvall engem, én is megvallom, de aki megtagad engem azt én is megtagadom.

A második tanítása Jézusnak, hogy aki ellene vétkezik, az meg lesz bocsájtva, de aki a Szentlélek ellen vétkezik az nem lesz megbocsájtva.

Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:

1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.

2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.

3. A megismert igazság ellen tusakodni.

4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.

5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.

6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.

És végül a harmadik tanítása a mai evangéliumnak, hogy a hitért sokszor üldözni fognak, de nem kell félni, Jézus mindezt már tudta, és erre ezáltal fel is készít. Mi bízzunk a Szentlélekben, és ő majd megtanít mindenre amit mondanunk kell.

Ne féljünk Jézust követni, ne féljünk hinni és hitünket megvallani. Lehet lesz aki kinevet, lesz aki kigúnyol, de jusson eszünk, aki mindvégig kitart az üdvözül.

Elmélkedés utáni fohász: Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindörökké. Ámen.

2019.10.18. péntek, évközi 28. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

Közben tízezres tömeg verődött össze körülötte, úgyhogy egymást tiporták, és először csak tanítványaihoz kezdett beszélni: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma,hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek. Ugye két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten nem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai nap, az Anyaszentegyház, Szent Lukács evangélistára emlékezik. Szent Lukács, Euzébiusz, ókeresztényíró szerint a szíriai Antiochiából származik, pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt. Negyven körül tért meg, tíz évvel később már szent Pált kíséri missziós útjain. Később, amikor Pált letartóztatják, majd Rómába szállítják, Lukács oda is elkíséri, ahol megírja evangéliumát, Teofilnak, egy előkelő ismerősének ajánlva.

Ott volt hatvan körül, amikor szent Pál kiszabadul a fogságból, ekkorra már megírja második művét, az apostolok cselekedeteit, amiből a születő egyház alakulását ismerhetjük meg. Lukács, hűséges munkatársa volt Pálnak, hiszem ezt Pál Timótesuhoz írt levelében meg is említi. Később, Lukács a vesztőhelyre is elkíséri Pált.

Élete többi részéről nem sokat tudunk. Valószínűleg, Dél-Görögországba ment, Achájába, ahol püspök volt. Valószínűleg, Patarában szenvedett vértanúhalált hetven körül.

Teste sokáig Tébében nyugodott, 357 ben vitték maradványait Konstantinápolyba.

Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjükként tisztelik.

Szent Lukács evangélista ünnepén az Egyház az ő általa írt evangéliumból idéz, a hetvenkét tanítvány küldetését. Jézus, úgy küldi őket, mint bárányokat a farkasok közé, üres kézzel, üres zsebben, hogy teljesen Istenre hagyatkozzanak, és csak benne bízzanak. Jézus közben arra is kéri őket, hogy imádkozzanak az aratás urához, hogy küldjön munkásokat aratásába.

Szent Lukács evangélista ünnepén, mi is imádkozzunk, hogy Isten küldjön munkásokat most is aratásába. Mi is tekintsünk szét, mi is sokféle feladattal segíthetjük ezt a munkát. Keressük a helyünket, mivel és hogyan tudnánk Isten országát hirdetni, és tanúságot tenni hitünkről másoknak.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, te Szent Lukácsot kiválasztottad, hogy igehirdetésével és írásaival hirdesse a szegények iránti szeretetedet. Add, hogy minden keresztény egy szív, egy lélek legyen, és minden nép meglássa üdvösségedet! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen. (Az ünnepi szentmise könyörgése)

2019.10.17. csütörtök, évközi 28. hét 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A farizeusok ellenségesen szemben állnak Jézussal.

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat:

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus a farizeusok szemére veti, hogy megölték a prófétákat, de Isten számon kéri majd rajtuk a próféták vérét. A próféták, Isten üzenetét közvetítették a nép felé, és ez általában ellenszenvet váltott ki a farizeusokból, így a prófétákat vagy megölték, vagy üldözték.

A farizeusoknak volt egy elképzelésük, akár a törvényről akár Istenről, ami leginkább nekik megfelelt, és nem tudták elfogadni, ha egy próféta Isten nevében jövendölt és esetleg szemükre vetette hibáikat, bűneiket.

Isten mindig üzen, próféták, tanítót, papok és az egyház által. Megtérést és bűnbánatot hirdetve. Ma is sokan, mint a farizeusok, ellenséget látnak benne, hogy az ember lelkiismeretére próbálnak hatni, sokan inkább a saját képükre formálnak egy Isten, ami megenged mindent, és amikor szükség van rá, akkor rögtön, a segítségükre siet. Amikor az egyház azt hirdeti, hogy ez nem így meg, akkor rosszul esik. Mindenki számot fog adni, hogy a tanítást, hogy fogadta.

A második üzenete Jézusnak a törvénytudókhoz szól, akik ismerik ugyan a tudás kulcsát, de maguk nem mennek be, de mást pedig megakadályoznak benne, hogy oda jussanak.

Amikor Jézus megszületett, és a három királyok eljutnak Heródes udvarába, és amikor Heródes ezt meghallotta, hogy mi járatban vannak, akkor összehívta a nép valamennyi főpapját és írástudóját. Ők idézik is a jóslatot: "Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda városai között, ugyanis fejedelem származik belőled, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Vagyis az írástudók és főpapok ezt is tudták, mégis csendben hallgattak, ha a király nem kérdezi, akkor neki sem mondták volna el.

Jézus ezt veti a szemükre, hogy sok minden tudnak, de őket nem érdekli, de másoknak nem mondják el. A tanítónak az lenne a feladata, hogy tanítsa és vezesse a népet.

A tanítókon ez lesz számon kérve, hogy vezették-e Isten népét, tanították e azokat, főleg azokat akik Isten keresték.

Mi vajon elfogadjuk a tanítást, akkor is ha nem azt halljuk ami nekünk könnyebb lenne?

Mi vajon tanítunk-e? Pap a híveket, szülő gyermekeiket, barátok egymást, vagy inkább azt mondjuk legyintve, majd ha felnő, azt csinál, amit akar. Vak vezet világtalant, mondja Jézus, ezért mindketten a gödörbe esnek. Először te keresd Istent aztán másokat is vezess hozzá.

Elmélkedés utáni fohász: Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak és a Szentléleknek. Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

2019.10.16. szerda, évközi 28. hét   

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus elítéli a hamis, farizeusi lelkületet.

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz:

Elmélkedés az evangéliumhoz: Folytatódik az az evangéliumi rész, amikor Jézust egy farizeus meghívja, hogy étkezzék nála. A mai evangéliumban, még mindig azért korholja a farizeusokat, hogy csak a külsőségek fontosak neki. Tizedet adnak az apró veteményből, de elhanyagolják az igazságosságot és az Isten ismeretet. Egy másik alkalommal, amikor a vámosokkal eszik, Jézus akkor a farizeusok ezért morgolódnak. Ekkor mondja Jézus: "Menjetek és tanuljátok meg: irgalmasságot akarok és nem áldozatot." Vagyis igazságosnak lenni, irgalmasnak lenni, és Istent megismerni minden áldozatnál fontosabb. Hiába is törekszel a törvény külső megtartására, ha a szíved távol van tőle és csak nyűgnek, kellemetlenségnek tartod, csak a kötelesség miatt teszed.

Sajnos a mai ember még a törvények megtartására sem törekszik, az is csak púp a hátán és semmi örömét nem leli benne, de akkor legalább próbáljunk meg irgalmasságot gyakorolni, és Istent amennyire csak tőlünk telik megismerni.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, te a kinyilatkoztatod magad a kicsinyeknek, akik nem gőgből, hanem szeretettel keresnek. Segíts abban, hogy a törvény megtartását soha ne vegyük kényszernek, hanem szeretetből engedelmeskedjünk, és mindezek felett, téged keressünk, és a megbocsájtás és irgalom vezesse tetteinket és szavainkat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

2019.10.15. kedd, évközi 28. hét   

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus elítéli azokat, akik a külső látszatra sokat adnak, de a belső, lelki tisztasággal nem törődnek.

Elmélkedés az evangéliumhoz: A farizeusok megmosták a kezüket, ha piacról hazatértek és étkezés előtt, megmostak kívülről mindent az élelmiszereket és edényeket, Jézus azáltal, hogy étkezés előtt nem most kezet, alkalmat ad arra, hogy tanítsa a farizeusokat, hogy a külsőségekkel foglalkoznak, hogy minden tiszta legyen, "ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal." Jézus arra hívja fel a farizeusok figyelmét, hogy a külsőségek megtartásánál, hogy belsőleg megtisztuljanak, Jézus a szegények és rászorulók megsegítését ajánlja nekik.

Nem nehéz, abba a hibába esni, mint a farizeusok, hogy a törvény egyszerűbb parancsait a külsőségekhez ragaszkodjunk, és ami tényleg fontos lenne, ami emiatt áldozattal is járna, azt elfelejtsük.

Jézus folyamatosan tanítja az őt hallgatókat, hogy segítse őket, a változásban, hogy helyesen értelmezzék a törvényeket, és meg tudják különböztetni azokat a törvényeket, amik kevésbé fontosak, azoktól, amik fontosak.

Nézzünk mi is magunkba, nem választjuk mi is sokszor a könnyebbik utat? Nem választjuk azokat a törvényeket, amiket könnyebb megtartani?

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, ne engedd soha, hogy a könnyebbik utat válasszuk és az életünk ne csak rólunk szóljon. Találjunk mindig utat a másik emberhez, hogy segítsünk szóval és tettel és mindenkit hozzád vezessünk. Megértsük, hogy a törvény betartása maga a szeretet, ha nem szeretem a másik embert, nem szerethetlek téged sem aki őt teremtetted. Add, hogy észrevegyem a nélkülözőt, a szenvedőt és saját erőmhöz mérten segíteni tudjak rajta. Ámen.

2019.10.14. hétfő, évközi 28. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A legnagyobb csoda az, hogy Jézus jelen van köztünk.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus megelégelte, hogy minden csodája, gyógyításai és tanításai ellenére, még azt kérdezi a tömeg, hogy "milyen jelet mutatsz nekünk, hogy higgyünk benned?" Mintha addig, amit tett észre sem vették volna.

Jézus két ószövetségi példát idéz a körülötte álló tömegnek.

Elsőnek Jónásról beszél Jézus, akit Isten a niniveiekhez küldd, hogy figyelmeztesse őket, hogy ha nem térnek meg akkor elvesznek, mire a niniveiek, bűnbánatot tartottak. Jónás három napig volt egy cet gyomrában, mivel nem akarta ezt az üzenetet elvinni. Jézus Jónás próféta jeléről beszél, hogy az Emberfia is három napig lesz a föld gyomrában (Jézus itt arra gondol, hogy három napig lesz eltemetve, majd feltámad)

Dél királynője (Sába), aki felkereste Salamon király, hogy hallgassa bölcsességét.

Az Emberfia nagyobb Jónásnál és Dél királynőjénél, az emberek mégsem hallgattak rá.

Így kétezer év távlatában, én hiszek-e Jézusban, hogy Ő a Messiás az élő Isten Fia? Vagy én is csak csodákat kérek, hogy hihessek?

Elmélkedés utáni fohász: "Aki Istent ismeri, az nemcsak az ég és a csillagok láttára, hanem egy fűszál vagy bármely jelentéktelen dolog szemlélése által is azonnal fel tud emelkedni Isten szeretetéhez." (Loyolai Szent Ignác)

2019.10.13. vasárnap, évközi 28. vasárnap 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Mindenért adjunk hálát az Úrnak, és dicsőítsük őt!

Elmélkedés az evangéliumhoz: A mai evangéliumban, Jézus tíz leprással találkozik, akik azt kérik, hogy gyógyítsa meg őket. Amikor észreveszik, hogy meggyógyultak, a tízből egy visszatér, leborul Jézus lábához, hálát adni. Hol a többi kilenc kérdezi Jézus.

Mondhatnánk azt, hogy a kilenc leprás, aki meggyógyult, biztosan annyira megörültek, hogy meggyógyultak, így hazasiettek, hogy végre a családjukkal találkozzanak, így Jézusra már nem gondoltak, hogy meg kéne köszönni.

Egy másik gondolat Jézusra irányítja a figyelmünket, mégpedig azért mert ő elvárta volna, hogy aki vele találkozik, és még meg is gyógyul, hogy hálát adjon, vagyis ha Jézussal úgy igazából találkozol, akkor az életed már nem lehet olyan, mint előtte, megtisztulsz, lehet nem vagy leprás, de megtisztulsz a bűneidtől, megtisztulsz a félelmeidtől, fájdalmaidtól.

A mi életünkre vonatkoztatva, két dolgot gondolhatnánk át.

Mennyire vagyok én hálás lelkületű, akár Isten felé, akár az emberek felé? Sokat kapok Istentől, de sokat kapok a családomtól, szeretteimtől, barátaimtól. Tudok e nekik hálát adni, megköszönni, és hát, számíthatnak e, ők is rám?

Természetesen az is jó kérdés lehet, hogy mi megy végbe bennem, ha Jézussal találkozok? Megváltozik e az életem? Megtisztulok-e bűneimtől, félre teszem e gondjaimat, félelmeimet?

Mind a tíz leprás meggyógyul, de az egy különleges, benne nem csak külső gyógyulás ment végbe, hanem belső is, mert neki azt mondja Jézus: "menj hited meggyógyított téged."

Amikor a szentmisén Jézussal találkozok, nekem is hálát kéne adnom érte. Meg szoktam tenni? Ha áldozás után beülök a padba, mire gondolok? Megértem-e, hogy Jézus testét vettem magamhoz? Jézus azt mondja, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét annak örök élete lesz. Hálát adok-e érte? Ha eddig nem tettem, most itt az ideje. Annyi mindenért hálát kéne adni. Keressük az alkalmakat.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, kegyelmed mindig indítson minket a jóra és vegyük, észre mennyi minden van az életünkben, amiért hálát adhatunk. Krisztus a mi urunk által. Ámen.

2019.10.12. szombat, évközi 27. hét   

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus arról tanít, hogy ki lehet igazán boldog.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus tanítása közben, felkiált egy asszony és boldognak mondja Máriát, Jézus anyját aki őt a világra hozta. Jézus, tipikusan most sem a kérdésre reagál és mondja, hogy igen vagy nem, hanem, hogy még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják.

Az, hogy egy közösségbe tartozol még nem minden, ennél fontosabb, hogy Isten szavát hallgasd, és, hogy aszerint is élj.

Ebben a rövid evangéliumban egy komoly mondanivalóval kezdhetjük a mai napot, nem az a legfontosabb, hogy kik vagyunk, kik a szüleink, gyermekeink, vagy hogy hol dolgozok, hanem hogy Isten szavát hallgassam és megtartsam.

Mi a te életedben a legfontosabb kedves testvérem? A család? A munkahely? Isten hol található a te életedben? Isten szavát, a Szentírást milyen gyakran olvasod? Élsz-e aszerint amit abban olvasol?? Ha minden fontos számodra, de Isten nem érdekel, és a tanítását sem ismered, akkor azt is mondhatjuk, hogy te csak ebbe a földi életbe rendezkedtél be. Nem hiszed, hogy van utána valami, és talán nem is érdekel, de közölnöm kell veled, hogy van a földi élet után egy örök élet, és most ahogy élsz, most döntesz az örök élet vagy örök kárhozat közt.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Istenünk, te a Szentlélek kegyelme által árasztottad híveid szívébe a szeretet ajándékát. ajándékozd meg a test és a lélek épségével testvéreinket, akikért irgalmasságodat kérjük, hogy minden erejükből szeressenek téged és szívük egész szeretetével valósítsák meg azt, ami előtted kedves. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

2019.10.11. péntek, évközi 27. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus igazolja, hogy isteni hatalommal űzi ki az ördögöt.

Elmélkedés az evangéliumhoz: Ha valamit nem értünk, képesek vagyunk félremagyarázni vagy akár félni is tőle. Jézus ördögöket űz ki, és ezt az emberek nem értik, sem az egyszerűek sem a tanultak, ezért az egyszerű ember legtöbbször elfogadta, de a tanultak elkezdek mindenféle teóriát gyártani. Mivel, azt nem merték el sem hinni, hogy Jézus maga Isten Fia lehet, ezért az maradt hátra, hogy akkor ráfogják, hogy az ördögök fejedelmének hatalmával teszi mindezt. Jézus azonban megfelel nekik, hogy ördög ördögöt nem űzhet ki, mint ahogy rosszat rosszal nem tehetünk jóvá, és talán attól is féltek az írástudók, amiről Jézus beszélt, hogy ha ő Isten nevében űzi ki az ördögöket akkor elérkezett Isten országa, vagyis Jézus a Megváltó, és nekik dönteniük kell vele vagy ellene, mert ha nincsenek vele akkor ellene vannak. A mai világ is mintha ugyan ebben a döntés félelmében égne. Nem merik elfogadni, hogy Jézus az Isten Fia, mert akkor változtatni kellene az életmódjukon. Ezért, valami másféle istent keresnek, ami nekik megfelel, mindenből egy keveset, mindenből azt, ami nekik megfelel, mintha bevásárolnák és megalkotnák Istent a saját képmásukra, de,..., attól még, hogy valaki nem tudja elhinni, vagy nem akarja, hogy van Isten és Fia Jézus, mert neki ez gondot okozna a kis lelkiismeretében attól még Isten van és az ő Fia Jézus Krisztus.

Ne legyünk farizeusok, ne mentegessük magunkat, hanem ismerjük be, hogy félünk, hogy ha kimondjuk van Isten, akkor már nem lesz visszaút, és azon az úton kell majd haladnom, és lehet sokan meg fognak rajtam lepődni, vagy mások kicsúfolnak, megviccelnek, de kérdem én, mi a fontosabb, hogy mások mit tartanak rólam, vagy, hogy Isten mit tart rólam?

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, az eleső keresztények hitükért életüket adták, és sokszor csodáljuk a hitüket, bátorságukat. A mai világban egy újfajta vértanúság van, mert hány hívő ember szenved a családban, közösségekben hitéért. Adj nekik Uram erőt, hogy kitartsanak, és fontosabbnak tartsák a hitük megőrzését mint az, hogy a családjuknak behódoljanak. Ámen.

2019.10.10. csütörtök, évközi 27. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten jó Atyánk, aki az állhatatos imádságot mindig meghallgatja.

Elmélkedés az evangéliumhoz: A tegnapi evangéliumban olvastuk, hogy kérik a tanítványok Jézust, tanítsa meg őket imádkozni. Jézus a Miatyánk imát megtanítja meg nekik. A mai evangélium ennek a folytatása, amikor is Jézus tovább folytatja a tanítást az imáról.

A mai evangéliumban a kérő imáról tanít, és arról, hogy kitartóan kell kérni és nem szabad soha belefáradni. Egy példázatban arról beszél, hogy ha a szomszéd kér tőled, bármennyire is nem akarsz adni a körülmények miatt is, mondjuk ha már ágyban vagy, ha barátságból nem is, de erőszakossága miatt adsz neki, mondja Jézus. A kérő ima is hasonló, mert ha szeretnénk valamit, akkor nem csak egyszer kérjük, hanem mindig, újra és újra, kitartóan, hogy Jézus mondaná: "Kérjetek és kaptok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek."

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, Jézus az imában való állhatatosságra és kitartásra tanít, hogy ne adjuk fel, hanem folyamatosan zörgessünk. Néha elcsüggedünk, amikor imáinkra meghallgatást nem kapunk, ezért kérünk, hogy segíts, hogy kitartóak legyünk, és állhatatosak, és hogy mi is felismerjük, mire van szükségünk, és ne csak önmagunknak és önmagunkért imádkozunk, hanem tudjunk kérni másoknak és tudjunk imádkozni másokért. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

2019.10.09. szerda, évközi 27. hét 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
"Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait."  

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézust látják a tanítványok imádkozni. Jézus érdekes módon kezdettől fogva nem hívta magával őket, amikor imádkoztak, mert egy-egy nap után, amikor gyógyított és tanított, a tanítványok lepihentek. Jézus visszavonult imádkozni, mit ahogy a keresztre feszítése előtt is az olajfák hegyén, a tanítványokat magával viszi, de majd ő tovább megy és ott egyedül imádkozik. Valószínű, hogy Jézus imája Istenhez az Atyához annyira személyes volt, hogy lehet a tanítványok nem is értették volna.

A mai evangéliumban, mégis amikor látják Jézust az ima után visszatérni, megkérik, hogy tanítsa meg őket is imádkozni. Jól tudjuk, hogy Jézus a Mi Atyánk imát tanítja meg ami az Egyház legszentebb imája, benne testesül meg az ima tökéletessége, mivel, dicsőít, hálát ad, majd kér, de a kérésben is a legfontosabbat, a mindennapi kenyeret. Ezért is a Mi Atyánk minden ima atyja. Ebben az imában Isten Atyánknak szólítjuk meg, elismerjük a mi Istenünknek, várjuk az ő országát, és mi is ígérjük, hogy a megvalósulásában mi is részt veszünk azzal, hogy megbocsájtunk az ellenünk vétőknek.

Ennél nincs tökéletesebb Ima.

Természetesen azon kell igyekezzünk, hogy személyek kapcsolatunk legyen Istennel, vagyis saját szavaimmal is hasonlót tudjak imáimban megfogalmazni, mint Jézus a Mi Atyánkban, de mindemellett, a jézusi ima megmarad példának előttünk.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei atyánk, szent Fiad a legszemélyesebb imáját megtanította nekünk, hogy mi is meg tudjunk szólítani. Sokszor érezzük, hogy az imának mekkora hatalma van, és érezzük a te jelenlétedet, de néha a lélek sötét éjszakáját is átérezzük, és nagy mélységeket járunk meg. segíts, hogy erőt merítsünk az imában és érezzük, te mindig meghallgatsz minket, a mi urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik Isten mindörökkön örökké. Ámen.

2019.10.08. kedd, évközi 27. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Isten feltárta örök tervét Mária előtt, hogy őt választotta a Megváltó anyjának.

Abban az időben:

Elmélkedés az evangéliumhoz: Október nyolcadikán, Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. Az ünnepet 1896. július 28.-án, XIII Leó pápa engedélyezte. az ünnep azt idézi, hogy Szent István király halála előtt felajánlotta az országot a Boldogságos Szűz Mária oltalmába, így lett Magyarország, Mária országa.

A mai ünnepen, átgondolhatjuk mit jelenthetett Szent István király idejében Mária országának lenni, és mit jelent napjainkban.

Tanulhatunk Máriától is, mert példaként áll előttünk, akár akkor amikor az angyal hírül viszi neki, hogy a Messiásnak lesz az édesanyja, vagy amikor rokonához Erzsébethez siet, hogy őt segítse, vagy amikor a kánai menyegzőn észreveszi, hogy fogy a bor. Tud másokért közbenjárni, de tud sokszor csendben is maradni és figyelni Jézust.

Október hónap a Szűzanya hónapja, rózsafüzért imádkozunk Lorettói litániát imádkozunk, megemlékezve azokról a Máriát megszólító nevekről, amikkel őt illette a nép oly sok éven át.

Tegnap, Rózsafüzér Királynőjének volt az emléknapja, és eszünkbe juthat milyen sok személygépkocsi visszapillantó tükrén függ a rózsafüzér, vagy fiatalok ékszerként hordják a nyakunkban. A rózsafüzér nem amulett és nem is ékszer, hanem imafüzér, és imádkozása alatt Jézus életének titkairól elmélkedünk.

Rózsafüzér királynőjének ünnepe, nem csak az imát, a rózsafüzérre emlékeztet, hanem hogy 1570.-ben, Lepantónál a keresztény Európa a Földközi tengeren legyőzte a törökök hadi flottáját.

Lepantónál is a hitünket és vallásunkat védtük, de oly sok minden lenne, amiért imádkozhatnánk a rózsafüzért és kérhetnénk Mária közbenjárását, akár szeretteinkért, munkatársainkért, önmagunkért.

Elmélkedés utáni fohász: Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

2019.10.07. hétfő, évközi 27. hét 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Jézus példabeszédet mond az irgalmas szamaritánusról, és ezzel világítja meg, hogy az idegen ember is felebarátunk

Elmélkedés az evangéliumhoz: Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Kérdezi Jézustól egy törvénytudó. Jézus nem változtatja meg az ószövetségi törvényeket, de az irgalmas szamaritánus történetével az irgalmasságra hívja fel a figyelmünket, vagyis nem elég kerülni a rosszat, meg kell tenni a jót. Egyik alkalommal, amikor az utolsó ítéletről beszél Jézus, az, hogy ki kerül a mennybe és ki kerül a pokolba annak alapján történik, hogy ki volt irgalmas. Éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, ruhátlan voltam és betakartatok, beteg voltam és börtönben sínylődtem és meglátogattatok, idegen voltam és befogadtatok. Ha így nézzük, kicsit újra kell értelmeznünk a gyónásainkat, a lelki tükröket, mert nem csak az elkövetett bűnt kell meggyónjuk, hanem az el nem követett jót, amikor nem tettem meg a jót amit megtehettem volna.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Jézus Krisztus, a mi legfontosabb kérdésünk is az, hogy mit kell tennünk, hogy örök életünk legyen. A választ tőled már meg is kaptuk, és ezért hálásak vagyunk. Már nem kell keressük merre menjünk, elég csak téged követnünk, téged hallgatnunk. Most már csak annyi van hátra, hogy ezen az úton meg is maradjunk, és soha le ne térjünk róla. Adj nekünk a nélkülözőkre figyelmes és irgalmas szívet, hogy ne csak észrevegyük, de segítségükre is siessünk a rászorulóknak. Ámen.

2019.10.06. vasárnap, évközi 27. vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Abban az időben az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet."Az Úr így válaszolt: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek.Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: "Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz. "Nem ezt mondja-e inkább: "Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is? "S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait?Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük."Lk 17,5-10

Elmélkedés az evangéliumhoz: Múlt vasárnap Lukács evangéliumából a gazdag és a szegény lázár történetét olvastuk, ma folytatjuk az evangélium olvasását, amiben, Jézus a tanítványoktól azt kéri, hogy ha testvére vétkezik ellene figyelmeztesse, és ha bánja akkor bocsásson meg neki akár akkor is ha naponta hétszer vétkezik és hétszer kér bocsánatot akkor hétszer bocsáss meg neki. Arról nem beszél Jézus, hogy mi van ha nem bánja aki vétkezik és nem kér bocsánatot. Ez kicsit hasonló a szentgyónáshoz, hisz ott is megvalljuk bűneinket, és ha bánjuk és bocsánatot kérünk, akkor ugye azt valljuk, hogy Isten is megbocsájt, akár ha naponta hétszer is térünk vissza ugyan azokkal a bűnökkel. Ezért olyan fontos, hogy ismerjük gyengeségeinket, bűneinket, és nem az tartson vissza minket a megvallásától, hogy mióta küzdök vele és mióta ugyan ezek a bűneim, hanem inkább bánjam meg és kérjek bocsánatot, és higgyem hogy Isten mindannyiszor meg is bocsájtja.

Ezért is kérhették a tanítványok Jézustól, hogy erősítse hitüket, mert, hogy ezt el tudjuk fogadni igen is szükség van hitre. Jézus azonban nem azt mondja, hogy jó, erősíteni fogom a hiteteket, de azt sem mondja, hogy nincs hitetek, hanem azt mondja, ha akkora volna a hitetek mint a mustármag, akkor hitetekkel hegyeket tudnátok megmozgatni.

Hitre volt szükség ahhoz is, hogy a tanítványok Jézus szavára kövessék, hitre volt szüksége Péternek, amikor meglátta a vízen járni Jézust és elindult felé, de a hit hiánya vagy gyengesége miatt kezdett el süllyedni. Ezért, ha már kis hitünk is van, az már hegyeket mozgat meg és megváltoztatja az életünket. Hitték a betegek is hogy meggyógyulhatnak és Tamás is hitt, de neki szükséges volt, hogy érintse Jézus sebeit.

Hitre nem csak Jézus korában volt szükség az embereknek, hanem nekünk is szükségünk van rá. Ahogy Péter hite is erős volt és járt a vízen, míg Jézusra tekintett, úgy a mi hitünk is erős míg Jézusra tekintünk. Azonban, a hullámok, csapkodták Pétert, mire ő szemét Jézusról levette és elkezdte a körülötte lévő hullámokat nézni és ettől megijedt, és nyomban süllyedni kezdett. Az élet gondjai és bajai olyanok, mint ezek a hullámok. Míg nincs nagy gond, addig könnyebb kereszténynek lenni, de amikor jönnek a gondok, akkor vajon továbbra is tudok Jézusra nézni és hinni benne, hogy nem lesz semmi gond? Vagy talán, mint Péter, amikor megijed és elkezd süllyedni, felkiált, Uram ments meg...., majd Jézus megfogja a kezét és kiemeli a vízből. Amikor mi is Jézusról a tekintetünket a gondok és bajok felé irányítjuk, megfeledkezünk arról, hogy Jézus ott van és csak a gondokra összpontosítunk, míg el nem kezdünk süllyedni. Jézus lesz az, aki kiemelhet belőle.

Kérjük mi is a tanítványokkal, hogy Jézus először adjon hitet, majd erősítse belé vetett hitünket.

Elmélkedés utáni fohász: Mindenható, örök Isten, növeld bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet! Add, hogy szeressük, amit parancsolsz, és segíts, hogy elnyerjük, amit ígérsz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön -örökké. Ámen

2019.10.05. szombat, évközi 26. hét   

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az apostoli munka jutalma: öröm a Szentlélekben

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták Jézusnak -, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek.Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: "Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked.Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni."Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."Lk 10,17-24

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus, amikor a hetvenkét tanítványt küldi, hatalmat ad nekik, hogy "minden ellenséges erőn úrrá legyenek." Amikor a tanítványok visszatérnek, örömmel mesélik Jézusnak, hogy mi mindent tettek, hogy a gonosz lelkek is engedelmeskedtek neki. Jézus azzal csitítja őket, hogy az evangélium hirdetői, ne ennek a hatalomnak örüljenek, hanem, hogy tetteikért nevük fel van írva a mennyben és ezért fognak jutalmat kapni. A tanítványok be kell ismerjék, hogy Jézus nélkül semmit nem tehettek volna, tőle kapták a hatalmat mindahhoz amit megtehettek.

Jézus tanítványai küldetésének végső győzelmét is látja, amikor azt mondja, hogy látta amint a sátán mint villám bukott le az égből, és ezért ad hálát az Atyának, hogy az egyszerű emberek kis csoportjával mekkora dicsőséget lehet elérni.

Ebből látjuk mi is, hogy Jézus küldetése nélkül mi emberek ha elindulunk és saját erőnkből hirdetnénk Isten országát, nem jutnánk előre, szükségünk van Jézusra, arra, hogy ő küldjön és ő adjon hozzá erőt is.

A küldetést nekünk is folytatni kell, de mi se a magunk erejében bízva tegyük, hanem imádkozzunk érte, hogy Jézus megmutassa, merre menjünk, és mit mondjunk.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Jézus Krisztus, te választottad ki tanítványaidat és te adtál nekik erőt és hatalmat a küldetésük beteljesítésében. Segíts minket is, hogy felismerjük mi az, amire meghívsz minket és adj erőt hozzá, hogy a te dicsőségedre meg is tudjuk tenni. Ámen

2019.10.04. péntek, évközi 26. hét  

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus jajt kiált azokra, akiket elvakított a gőg, és elutasították az evangélium üzenetét.

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: "Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni." Majd így folytatta: "Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem." Lk 10,13-16

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézust, tanító útja során nem csak sikerek és örömök kísérték, hanem volt sok visszautasítás, meg nem értés is és erre igyekszik a tanítványokat is felkészíteni, mert amikor a hetvenkét tanítványt elküldi, akkor mondja is nekik, hogy úgy küldi őket, mint bárányokat a farkasok közé.

Jézus, említést tesz arról is, hogy nem fogják őket mindenhol szívesen fogadni, de ne essenek kétségbe, hanem menjenek tovább oda ahol majd szívesen és örömmel fogják őket fogadni és hallgatni. Jézus három várost is említ példának, mégpedig Korozaint, Betszaidát és Kafarnaumot, ahol sok csodát tett, de az emberek mégsem tértek meg. Amikor az emberek látták a gyógyulásokat akkor elcsodálkoztak, de megtérésig nem jutottak. Jézus egy nagyon fontos buzdítással bocsájtja el a tanítványokat, amikor azt mondja nekik: " aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki engem küldött." Jézusnak ezek a szavai a küldötteknek erőt és bátorságot ad, de a hallgatóságnak felelősséget, hogy a tanításban Isten igéjét meghallják.

Elmélkedés utáni fohász: Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, amiért országának örömhírét Jézus által kinyilvánítottad mindenkinek és nem titkoltad el, hogy elérkezett hozzánk. Segíts, hogy megértsük, és bűnbánatot tartva, újjászülessünk, ugyanazon Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

2019.10.03. csütörtök, évközi 26. hét 

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus apostoli munkára küldi a hetvenkét tanítványt.

Elmélkedés az evangéliumhoz: A hetvenkét tanítvány küldetéséről hallottunk a mai evangéliumban, ami leginkább azt mutatja be, hogy Jézus miként indította útra őket a hithirdető munkájukban, hogy mit tartott fontosnak. Jó lenne tudni, hogy a mai világban Jézus, hogy küldené a tanítványait. A tanítványokat Jézus üres kézzel és üres zsebbel küldi, de van valamijük, ami a világnak nincs, békesség. Nem az a békesség, ami a háborúk hiánya, hanem egy lelki béke, mint amikor Jézus és a tanítványok egy csónakban a vízen haladnak előre, de egyszerre nagy vihar kerekedik, a hajót dobálják a hullámok, a tanítványok kétségbe vannak esve, de Jézus alszik a csónak végében, nincs miért aggódjon. Jézus feltámadása után is azt mondja a tanítványoknak, hogy békesség. Ezt a békét kínálja először Jézus, aki ezt be tudja fogadni, az be fogja fogadni az evangélium örömhírét is. A mi életünk is zsúfolt, ha minden percünk be van táblázva, ha nem jut időn semmire, akkor békesség sem nagyon lesz és e nélkül Isten igéjét is nehéz meghallani. Törekedjünk kis csendre, békére, hogy meghalljuk, mit üzen Isten.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk Jézus Krisztus, az életünk zsúfolt, lehet sokszor mondunk mi is nemet a hívásodra, és biztos van amikor meg sem halljuk, de olyan jó lenne ha ez változna. Szólíts meg minket is és küldj, mint tanítványaidat, hogy hírül vigyük az evangélium üzenetét. Napjainkban már nem nagyon lehet úgy indulni, mint kétezer évvel ezelőtt, ezért mutass új utakat, új lehetőségeket, hogy a távollévők is hallják az evangéliumot. Ámen.

2019.10.02. szerda, évközi 26. hét

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Kövess engem!

Elmélkedés az evangéliumhoz: Az evangéliumban folytatódik Jézus útja Jeruzsálem felé a tanítványokkal. Még most is vannak, akik megszólítják, és szeretnék követni őt. Meglátják és magukkal ragadja őket Jézus. A hirtelen fellángolás nem tart sokáig, elég egy kisebb vagy nagyobb nehézség és szertefoszlik az egész.

A mai evangéliumban három személyről és három akadályról hallunk, ami megnehezíti a döntésünket, hogy Jézust kövessük.

Az első, annak ellenére, hogy azt mondja követi Jézust bárhová is megy, amikor Jézus azt mondja, hogy még egy hely sincs ahová fejét lehajthatná, az első lelkes követő elmarad. A biztonság mindannyiunk számára fontos, de van, hogy ezt a biztonságot el kell engednünk, hogy valami többet kapjunk.

A másodikat már Jézus hívja, hogy kövesse, de ő időt kér, hogy halott apját eltemesse, míg a harmadik is arra hivatkozik, hogy követné Jézust, de el szeretne búcsúzni a családjától. Evilági kötelességeit szeretné rendezni, aztán Jézust követni. Hányszor tervezzük meg, hogy imádkozunk, esetleg elmegyünk vasárnapi szentmisére, aztán , valami közbe jön, fontosabbnak tűnik, és talán észre sem vesszük, de mi is nemet mondunk ezáltal.

A harmadiknál a családtól való elszakadás jelent gondot.

Mindhárman vágynak követni Jézust, kicsit el is gondolkodnak rajta, de ez épp elég ahhoz, hogy ők megálljanak, Jézus meg tovább menjen.

Néha a mi életünkben is a döntéseinket azért nem hozzuk meg, vagy nem hozzuk meg időben, mert felsorakoztatjuk a lehetőségeket és az élet meg elmegy mellettünk.

Elmélkedés utáni fohász: Urunk, Jézus Krisztus! Te sokakat hívtál, hogy kövessenek téged, de nagyon sok minden visszatartotta őket. Most is hívsz embereket, hogy kövessenek és a kifogások gyakran ugyanazok, mint voltak kétezer évvel ezelőtt. Nem érezzük a követésed fontosságát, ezért is gondolkodunk sokat, aztán a hívásod is lassan elcsendesedik, míg egyszer csak nem is halljuk tovább. Hálát adunk azért, mert hívsz, hogy kövessünk, és kérünk, adj erőt, hogy melletted dönthessünk. Ámen.

2019.10.01. kedd, évközi 26. hét

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus elítéli a bosszúálló lelkületet.

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: "Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek. Lk 9,51-56

Elmélkedés az evangéliumhoz: Jézus Jeruzsálembe indul, utolsó útjára, ahol elfogják, és keresztre feszítik. Az út, hasonló mint a születése előtti idő, senki nem fogadja be, sehol nincs számára hely. Ahogy Betlehembe nem volt hely Jézus számára, úgy most sincs, aki befogadja. Annak idején Mária és József ezt elfogadták, nem zúgolódtak miatta, hanem egy istállóban kerestek szállást éjszakára.

A tanítványok már nem ilyen megértők, ők mérgesek lesznek és le akarnak az ég villámaival csapni az emberekre, de Jézus nyugtatja őket, holott Jézust tagadták meg és Jézus az aki életét adni készül értünk, mindannyiunkért.

Ebben az evangéliumi részben látjuk, hogy még mindig mekkora különbség van az apostolok gondolkodása és Jézusé közt. Amikor az apostolok odacsaptak volna, Jézus még mindig békés, türelmes, és megbocsájtó, habár ő készül a kereszthalálra.

"Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse."

Elmélkedés utáni fohász : Istenünk, te megnyitod országodat az alázatosak és a kicsinyek előtt, hiszen tanítványaidat is erre tanítottad. Add, hogy megértsük, hogy te azért jöttél, hogy megmentsd az emberiséget és nem azért, hogy elítéld, ezért segíts benne, hogy mi se ítéljük el egymást, hanem meglássuk egymásban a te szerető arcodat. Ámen.